Nem jut ötről hatra?
A huszonhárom éves volgográdi hölgy - aki az arannyal (hatvanezer dollár) és a rekorddal (plusz százezer) korrekt summát kasszírozott a finn fővárosban - közelről olyan benyomást keltett ezen a szombaton, akár egy csitri, aki most értesült arról: szülővárosában koncertezik kedvence, Britney Spears. Extatikus állapotban, fejét ide-oda fordítgatva, csöppet zavartan mosolygott, s bár menedzsere "hozta-vitte", akkor sem lett feszült, amikor - villát, kést ragadva a húsból és zöldségből álló ebédjéhez - odaguggolt mellé a Népszabadság munkatársa.
- Elnézést, magyar újs...
- Magyar? Gyönyörű emlékeim vannak Budapestről: tavaly ott is döntöttem világcsúcsot!
- És még néhány városban... Meddig lehet ezt fokozni?
- Minél jobban szeretnék eltávolodni az ötméteres magasságtól, de legalább ugyanilyen fontos, hogy három év múlva megvédjem a címem az olimpián. Athénban aranyérmes voltam, Pekingben sem adnám alább.
- Hat méter?
- Ó, az nagyon messze van. Illetve: ha a férfiak elérik a hét métert, akkor visszatérhetünk a kérdésre...
- A világcsúcs jól fizet: szándékosan centizik, mint régen Bubka?
- Nézze, a nők között az öt métert még senki nem vitte át a világon; nagyon kemény munkával jutottam idáig, s ha már keményen dolgoztam, a siker minden percét élvezni szeretném...
Ekkor illedelmesen elbúcsúztunk - nem azért, mert zsibbadt a láb -, s jóllehet Iszinbajeva mosolygott tovább, láthatóan örült, hogy esetleg megadatik neki az extra: megebédelhet.
Azért az első bekezdésben vázolt finn magatartásforma szombat estére módosult kissé, ugyanis Tommi Evilä bronzérmes lett. A honfitárs távolugrót - aki a selejtezőben harminckilenc éves nemzeti rekordot módosított (két centivel) 818-ra - "Iszinbajeva-módra" ünnepelték, holott az amerikai Dwight Phillips az első próbálkozásával nyerte a számot. "Ez a verseny nem rólam szólt, mindenki másra figyelt; legalább nem volt rajtam nyomás..." - somolygott Phillips, a címvédő. A 25 éves Evilä két nyitó kísérletét elrontotta, s meg sem lepődtünk volna, ha az állandó standing ovation nyomán összebukik. Erre fel a sorsdöntő harmadikra egyenesen "bronzra" ugrott, s noha később csatázni kényszerült, hogy Finnország ne medál nélkül fejezze be a vb-t - a hatodik pozícióból kapaszkodott viszsza -, immár saját nemzeti csúcsát túlszárnyalva tette boldoggá népét. "Adrenalinszintem és boldogságom az egekben" - öszszegzett, részünkről meg annyit: nagyjából ilyen egy sportember.
Egyebekben hosszan tartó, viharos taps jár az etióp különítménynek (a női ötezer méter végén a négyes úgy hagyta állva a mezőnyt, ahogy akarta, Tirunesh Dibaba tízezer után duplázott); ejnye-ejnyét mondhatunk a női diszkoszt tizenkilencedikként befejező indiai Neelam Jaswant Singhnek (doppingolt...); Rizak Dirshe svéd futónak EPO nevű tiltott szert kínáltak az atléták lakhelyén 1200 euróért ("Sokkolt a szituáció!" - így a versenyző); nem utolsósorban Roman Sebrle és Tomas Dvorak cseh tízpróbázóról kiderült, semmi drámai nem történt, amikor a csapatorvos glükózinfúziót adott nekik az 1500 m előtt (pedig tilos bármilyen "házi" beavatkozás a verseny alatt).
A vasárnapi zárórát megelőzően mindenekelőtt az okozott erőteljesebb szívdobogást, hogy a videofelvétel elemzése után kizárták az amerikai női 4x400 méteres váltót az esti döntő részvevői közül, mert a szombati előfutamban lazán nyerő négyes első embere elhagyta a pályáját. A briteknek több örömük volt, hiszen a világcsúcstartó Paula Radcliffe végre-valahára úgy futotta a maratonit, ahogyan egy esélyesnek futnia kell, és a bahreiniek is rázhatták az öklüket, tekintve, hogy Rashid Ramzi az 1500 után 800-on szintén nyert, megszerezve ezzel az ázsiai ország második fényes medálját. Még megnéztük, hogy az orosz lányok hiába taszítanak le mindenkit az 1500 méter dobogójáról, a versenybíróság utólag diszkvalifikálja a lökdösődő ezüstérmes Sisenkót, minek nyomán a francia Ghezielle is fölkapaszkodik a pulpitusra, gerelyhajításban pedig azt láttuk, hogy a kubai Osleidys Menendez olyan messzire repíti a szerszámot, mint még soha senki (71,70).
Aztán már csak az maradt hátra, hogy udvariasan elköszönjünk. Ahogyan egy királynőtől illik.
EREDMÉNYEK
Férfiak. 800 m: 1. Rashid Ramzi (bahreini) 1:44,24, 2. Borzakovszkij (orosz) 1:44,51, 3. Yiampoy (kenyai) 1:44,55.
5000 m: 1. Benjamin Limo (kenyai) 13:32,55, 2. Sihine (etióp) 13:32,81, 3. Mottram (ausztrál) 13:32,96.
4x100 m: 1. Franciaország (Ladji Doucoure, Ronald Pognon, Eddy de Lepine, Lueyi Davy) 38,08, 2. Trinidad és Tobagó 38,10, 3. Nagy-Britannia 38,27.
4x400 m: 1. Egyesült Államok (Andrew Rock, Derrick Brew, Darold Williamson, Jeremy Wariner) 2:56,91, 2. Bahama 2:57,32, 3. Jamaica 2:58,07.
Maraton: 1. Jaouad Gharib (marokkói) 2:10:10, 2. Isegwe (tanzániai) 2:10:21, 3. Ogata (japán) 2:11:16.
Magas: 1. Jurij Krimarenko (ukrán) 232, 2-3. Moya (kubai) és Ribakov (orosz) 229-229.
Távol: 1. Dwight Phillips (amerikai) 860, 2. Gaisah (ghánai) 834, 3. Evilä (finn) 825.
Nők. 1500 m: 1. Tatyjana Tomasova (orosz) 4:00,35, 2. Jegorova (orosz) 4:01,46, 3. Ghezielle (francia) 4:02,45.
5000 m: 1. Tirunesh Dibaba (etióp) 14:38,59, 2. Defar (etióp) 14:39,54, 3. Ejegayehu Dibaba (etióp) 14:42,47.
400 m gát: 1. Julija Pecsonkina (orosz) 52,90, 2. Demus (amerikai) 53,27, 3. Glover (amerikai) 53,32.
4x100 m: 1. Egyesült Államok (Angela Daigle, Muna Lee, Me'Lisa Barber, Lauryn Williams) 41,78, 2. Jamaica 41,99, 3. Fehéroroszország 42,56.
4x400 m: 1. Oroszország (Julija Pecsonkina, Oleszja Krasznomovec, Natalja Antyuh, Szvetlana Pospelova) 3:20,95, 2. Jamaica 3:23,29, 3. Nagy-Britannia 3:24,44.
Maraton: 1. Paula Radcliffe (brit) 2:20:57, 2. Ndereba (kenyai) 2:22:01, 3. Tomescu (román) 2:23:19.
Gerely: 1. Osleidys Menendez (kubai) 71,70, világcsúcs, 2. Obergfoell (német) 70,03, 3. Nerius (német) 65,96.
Súly: 1. Nagyezsda Osztapcsuk (fehérorosz) 20,51, 2. Rjabinkina (orosz) 19,64, 3. Vili (új-zélandi) 19,62.
Helsinki, augusztus 14.
