Niger: elkésett a segítség
A vészkiáltások végül visszhangra leltek. Megindultak a segélyszállítmányok a húsz év óta legsúlyosabb éhínségtől szenvedő Nigerbe. Későn. Az élelem szétosztását gyermekek ezrei már nem érik meg. Az ENSZ adatai szerint a 13 milliós lakosság majdnem egyharmada, 3,8 millió ember éhezik a nyugat-afrikai országban.
Augusztus amúgy is az éhezés hónapja Nigerben. Az előző évi termés a nyár közepére gyakorlatilag elfogy, a köles - a legfontosabb élelem - aratása pedig csak szeptemberben kezdődik. Tavaly ráadásul az aszály és a félelmetes méretű sáskainvázió szinte az egész termést megsemmisítette. A nemzetközi segélyszervezetek már októberben jelezték, hogy Niger sürgős élelmiszersegélyre szorul. A fejlett világ azonban sokáig nem reagált a vészjelzésekre. Ráadásul decemberben Délkelet-Ázsiára rátört a cunami, s - az ott nyaraló nyugati turisták miatt is - elvonta a figyelmet Afrikáról. Több hónap múlva, amikor a csontvázsovány gyermekekről, a kétségbeesett tekintetű anyákról készített felvételek járták be a világot, figyeltek csak fel a nigeri humanitárius katasztrófára. Az ENSZ élelmezési alapja még szeptemberben indított gyűjtést, ám a várt 16,2 millió dollár helyett csak 3,8 millió folyt be, miközben a szükséges összeg 30 millióra emelkedett.
Elsőként a volt gyarmattartó, Franciaország eszmélt: megháromszorozta a Nigernek szánt élelmiszersegélyt, s megkettőzte a Világélelmezési Programhoz való hozzájárulását, ám ez is csak "tűzoltásra" elegendő.
A földkerekség második legszegényebb államának tartott Nigert évtizedek óta folyamatosan fenyegeti az éhínség, hol jobban, hol kevésbé. A mintegy tizenhárom magyarországnyi területű államnak 87 százaléka sivatag, nem egészen egytizede alkalmas legeltetésre, s csupán kétszázaléknyi a termőterület. A riasztó halálozási adatok (17 ezrelék) ellenére is egyre gyorsabb ütemben gyarapodó népesség (az 1990-es 8,7 millióról mára 13 millióra duzzadt a lélekszám) megfelelő élelmezéséhez a segélyek nem elegendők. A régi "nem halat kell adni, hanem a halászást kell tanítani" igazsága itt is érvényes. A segélyek mellett (!) Nigernek korszerű gépekre, technológiákra és szakemberekre lenne szüksége. Utóbbi különösen azért jelent nehézséget, mert a lakosság négyötöde írástudatlan. Az ipar jelentéktelen, az uránbányászat és az élelmiszer-feldolgozás mind kevesebb bevételt hoz a büdzsének. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem mindössze 200 dollár évente. A viszonylagos politikai nyugalom ellenére kilátástalan nyomorban él szinte az egész lakosság. Az éhínség elől ezrével menekülnek az emberek a szomszédos államokba, ám ott sem sokkal jobb a helyzet.
Az ENSZ és a fejlett országok felelőssége vitathatatlan, ám a kormány struccpolitikája nagyban hozzájárult a súlyos krízishez. Mamadou Tandja elnök még augusztus 9-én, a BBC-nek adott interjújában is azt mondta: "Mindazokat, akik éhínségről beszélnek, politikai célok vagy üzleti érdekek vezérlik". Az államfő az ellenzéket, a nemzetközi segélyszervezeteket és természetesen a médiát kárhoztatta, hogy telekürtölték a világot az élelmezési válságról szóló riportjaikkal. "Ha valóban éhínség lenne, ezrével menekülnének ez emberek az országból, és gombamód szaporodnának a koldusok" - jelentette ki Tandja.
Nyilatkozatában csak a feltételes mód sántít.
