A kéretlen reklámok elszaporodását az elektronikus levelezéseknél már megelégelték, küldésüket hozzájáruláshoz kötötték. A postaládák megtömését azonban nem szabályozza semmi. Miután ez az egyik legolcsóbb hirdetési lehetőség, a cégek akkor is élnek vele, ha a szórólapok nagyon nagy része a kukában köt ki, esetleg fontos számlákkal, levelekkel együtt. Különösen igaz ez az olcsó, egylapos reklámokra. Elterjedésüket az sem akadályozta, hogy a zömében szemétté váló szóróanyag után kilónként húsz forintot kellett fizetni.

Több helyen kifejezetten az ingyenes prospektusok, reklámok számára alakítottak ki kosarat a kapuban, a hirdetők azonban ezt kikerülik, ők természetesen be akarnak jutni a postaládákba. Sajátos módon, ha valaki a kéretlen hirdetés miatt panaszkodik, éppen az jelent pozitív visszajelzést a reklámozónak. Bizonyíték arra, hogy az üzenet megérkezett a címzetthez. Több panasz érkezik amiatt is, hogy a hamar megtelő postaláda felhívja a betörők figyelmét: a tulajdonos napok óta nincs otthon.

A törvényi szabályozás ugyanakkor nem lesz egyszerű, hiszen a szórólapokon legtöbbször csak a hirdető cég van feltüntetve, a terjesztő nem. Kérdéses, kit lehetne büntetni, ha a tiltás ellenére is bedobják a figyelemfelkeltő cetliket, újságokat. Különösen érdekes lesz a helyzet a választási kampány idején, amikor politikai szórólapok landolnak a postaládákban.

A postaládákat rendre csordultig töltõ prospektusdömping sokaknak okoz bosszúságot