) és a másnap erre reflektáló Ripp Zoltán- cikkre (Schmidt Mária és a nemzeti kérdés) szeretnék válaszolni. Bár az említett két szerző egyikével sem értek maradéktalanul egyet, ez alkalommal a "vendégszerző" Schmidt Mária álláspontját védeném kismértékben.

Az Inforádió 2004. december
3-i Gyurcsány-riportját nem ismerem, mégis a Schmidt Mária által idézett rész és Ripp Zoltán válasza alapján a következő észrevételt tenném. Bár Gyurcsány Ferenc a cseh-német viszonnyal kapcsolatban mondta a Schmidt Mária által idézetteket, akkor sincs itt olyan manipulációról szó, amit Ripp Zoltán emleget. A cseh-német vitának, ha jól sejtem, része a hárommillió kitelepített szudétanémet sorsa. Ha ezzel kapcsolatban relativista valaki, mint a miniszterelnök, akkor két út lehetséges: vagy az illető saját relativista erkölcsi elveihez hűen elfogadja a szlovákiai magyarok kitelepítését is (hiszen ebben a viszonylatban miért ne létezhetne sokféle nemzeti igazság?), vagy csak az utóbbi ellen tiltakozik, ami ugye kettős mérce. Ez utóbbi hozzáállás (ti. ami igazságtalan a magyarsággal szemben, nem feltétlenül az más nemzetek viszonylatában) valóban nem jellemző a magyar baloldalra. Schmidt Mária tehát automatikusan az elsőt tételezi fel Gyurcsány Ferencről, egyben azt sugallva, hogy a miniszterelnök gyávaságból, s nem valamiféle relativizmushoz való elvhűségből foglalt el ilyen határozatlan, konfliktuskerülő álláspontot. Bár a gyávaság kemény, sértő vád, súlyos csúsztatás,
manipuláció itt nem történt. Szerintem abban is igaza van Schmidt Máriának, hogy aki az iraki-amerikai konfliktusban (egyébként teljes joggal) állást foglal (a katonai részvétel ugye elmegy állásfoglalásnak),
annak nem feltétlenül kell relativizmussal takaróznia más
esetekben.

Budapest