A kezdet vége

Volt valaha ősrobbanás (Big Bang), valóban ezzel kezdődött a világegyetem története? A kérdésre nemmel válaszoló kisszámú szkeptikus kutató július elején a Válság a kozmológiában című konferencián vitatta meg az új megfigyelési és elméleti eredményeket.

A ma már széles körben elfogadott és sok bizonyítékkal alátámasztott ősrobbanás-elmélet a kételkedők szerint nem ad magyarázatot néhány kulcsfontosságú megfigyelésre. Nem adja meg a mai világegyetem hőmérsékletét, a világegyetem tágulását és a galaxisok létezését. Ha valami nem stimmel, akkor valami újat találnak ki, hogy továbbra is ragaszkodhassanak az ősrobbanás óta tartó táguláshoz, ilyen az infláció, a sötét anyag vagy a sötét energia bevezetése - írja a New Scientist.

A legtávolabbi galaxisok a legfiatalabbak. A Spitzer-űrteleszkóp infravörösben készült felvételei az ősrobbanás után 600-1000 millió évvel fennállt állapotot mutatják. A fiatal galaxisokban tömegével kellene létezniük kék fényt kibocsátó forró, fiatal csillagoknak. Helyettük hideg, vörösben sugárzó csillagok fényét észleljük. A mai galaxisokban megfigyelt hasonló vörös óriások milliárd évek alatt égették el hidrogéntartalmukat és váltak vörös óriássá. A legtávolabbi, fiatal galaxisokban öreg csillagok lennének? A kozmológusok azzal oldják fel az ellentmondást, hogy ma még nagyon bizonytalan a galaxisok korának a becslése. A ősrobbanást elvetők rendkívüli megoldást vetettek fel: a fény hullámhosszának vöröseltolódását nem az okozza, hogy a táguló univerzumban távolodik tőlünk a fényforrás, hanem valamilyen más, a fény belső természetéből következő mechanizmus. Becsületesen bevallják, hogy fogalmuk sincs arról, mi lehet ez az ismeretlen mechanizmus. Ha igazuk lenne, és a vöröseltolódásból nem következne az univerzum tágulása, akkor nem lenne szükség az egyelőre szintén ismeretlen, a gravitáció ellen ható sötét energia bevezetésére. Nem kellene azt sem feltételezni, hogy volt valaha egy ősrobbanás, egy 13-14 milliárd évvel ezelőtti kezdet.

Az ősrobbanás melletti egyik legfontosabb bizonyíték a világegyetemet betöltő mikrohullámú háttérsugárzás, amely a hajdani forró kezdőállapotból a tágulás során hűlt le a mai értékre. Eric Lerner szerint ez is tévedés, szerinte a kozmikus háttérsugárzás a csillagok fényének elnyelésére, majd újrakisugárzására vezethető vissza. Ezt a nézetet képviselte az ősrobbanást mindig kétségbe vonó híres csillagász, Fred Hoyle is, de sohasem talált rá bizonyítékot. Lerner a világegyetemet betöltő gázszerű, ionizált anyagot, a plazmát tartja felelősnek. A kvazárokból kiáramló plazma ködként lepi el a világegyetemet, szerinte ez szórja a porszemcsék által kisugárzott infravörös fényt. (A mechanizmus azzal kezdődik, hogy a porszemcsék elnyelik a csillagok fényét.) A sokszoros szóródás következtében a sugárzás egyenletesen oszlik el. Lerner szerint a modern kozmológiában elhanyagolják a plazma szerepét, pedig a világegyetem anyagának 99,99 százaléka plazmaállapotban van. Csak a gravitáció hatását tartják fontosnak, a plazmát befolyásoló elektromágneses erőkkel nem törődnek.

Az ősrobbanás elméletében csak úgy érthető meg a galaxisok kialakulása, ha feltételezik, hogy az ismert anyagon túl annál jóval több, egyelőre ismeretlen sötét anyag is létezik. Azért sötét, mert nem bocsát ki kimutatható sugárzásokat. Riccardo Scarpa a megoldást nem a sötét anyag mibenléte, mennyisége körül keresi. Szerinte Newton tömegvonzási törvénye (a gravitációs vonzerő a távolság négyzetével arányosan csökken) nem érvényes bizonyos kritikus érték alatt. A küszöbérték alatt a gravitáció a négyzetes törvénynél lassabban gyengül. Scarpa szerint hibás a gravitációs törvény, amelyből az ősrobbanást levezették.

2001 óta gyűjti az adatokat a Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) űrszonda. A világegyetemet betöltő mikrohullámú sugárzás eloszlását térképezi fel nagy pontossággal. Az egyenletes elosztástól megfigyelt kis eltérések az ősrobbanás utáni 300 000. év körül fennállt állapotot tükrözik, a forróbb tartományokban sűrűbb, a hidegebb részeken ritkább az anyag. A sűrűségeltérések a kezdeti kvantumfluktuációkra vezethetők vissza, ezek teljesen véletlenszerű eloszlásúak voltak. Tehát az ingadozásokban nem lehet rendszer, szerkezet. Egyes elemzők viszont mintázatot fedeztek fel az adatokban, ugyanazon irányba mutató vonalak mentén látszanak elrendeződni a forró és a hideg tartományokból álló mintázatok, a kutatók ezt az "ördög tengelyének" nevezték el. Szerintük a világegyetem olyan, mint egy lapos hasáb, a tér két dimenzióban végtelen kiterjedésű, de a harmadik irányban csak 20 milliárd fényév a mérete. A kitüntetett irányra más magyarázat is adódik, kitüntetett irány lehet a világegyetem forgástengelye is, feltéve, hogy forog. A WMAP űrszonda mérési adatait újabb, részletes és kritikus elemzésnek vetik alá. Merész új feltevések megfogalmazása előtt ki kell zárni a mérőműszerek vagy az adatfeldolgozás hibáit.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.