Egyfelől ugyanis ott van a nagy tisztelet a fater iránt, másfelől a viszonyítgatás - akárcsak látens módon - nyilván befolyásolja a gyerek előmenetelét. Akadt olyan világbajnoki kiadvány, amely már a bemutatás nyitó mondatában tartotta fontosnak közölni, hogy "Son of Gyula", miként az Attila tízpróbás bronzérmével zárult tájékoztató vezénylőjének első kérdése is az volt a friss bronzérmeshez: mit szól apád, aki, ugye...?

És erre Attila elmondta azt, amit a magyar sajtómunkások már rég tudtak, hogy a lelátón melegítőben izguló apa-dobóedző, jóllehet, kemény pali, sűrűn törölgette a szemeit. Ugyanakkor attitűdileg a válaszban volt valami nagyon kedves, nagyon bensőséges, ami jelezte: Zsivoczky Attila elsősorban nagyon büszke Zsivótzky Gyulára. Emellett - noha nem hosszan és mélyen analizáló alkat - kiderült, hogy kicsattan, amiért végre a felnőttek között is valóban komoly eredményt ért el: nem "csak" helyezett lett, mint, mondjuk, a 2001-es edmontoni vb-n (4.) vagy a múlt évi olimpián (6.)... Habár a "csak"-ot még csak poénból se használjuk a tízpróba kapcsán, főként azért ne, mert brutális megméretés, amelynek elitjébe kerülni körülbelül olyan lehet, mint a klasszikus Nemzeti Színház Shakespeare-évadában Romeót játszani. Egyébként meg tessenek megnézni, hány magyar tízpróbázó nyert eddig világbajnoki érmet (nulla), továbbá, hogy mit válaszolt az éjszakánként vizuális ponttáblázatokkal viaskodó, kissé elgyötört Zsivoczky arra a felvetésre, mekkora buli lesz a "munka" után:

- Semekkora. Megyek aludni.

Ellenben kétségtelen, hogy a finn lapok nem ezzel voltak tele.

Hanem - túl a Tallinn és Helsinki között a Balti-tengerbe zuhant finn helikopter drámáján - főként azt taglalták, mi lelte a gerelyhajító Tero Pitkämäkit, aki idei kilenc versenyéből hetet megnyert, ekként favoritja volt a számnak.

Pitkämäki - akiért Heikki Seppälä és Timo Kirjaivinen ezer kilométert autózott Tornióból - most negyedik lett. S a huszonkét éves sportember - civilben elektromérnök-hallgató - rögvest így vont konklúziót:

- Úgy érzem, itt a világvége.

Na ja: a finnek tőle várták az aranyérmet, erre az észt Andrus Värnik (a legutóbbi vb másodikja) hat, a norvég Andreas Thorkildsen öt, az orosz Szergej Makarov pedig két métert vert rá. S még az sem vigasztalta ezt az őszintén szurkoló népet, hogy Värnik speciel az athéni játékok bajnokát (Thorkildsen), valamint a vb-címvédőt (Makarov) alázta kissé. Hogy aztán "odamondjon" egyet:

- Pitkämäkit megölte a finn média iszonyatos nyomása.

S hogy teljes legyen a kép, az északról érkező - s munkája okán sebtében visszautazó - Seppälä így vélekedett szegény honfitársáról:

- Legalább egy dobása lett volna!

A rudasoknak meg lehetett volna egy nagy ugrásuk... A Szergej Bubka visszavonulása óta "üres" számban ezúttal már az 550 centinél kezdődtek a problémák - úha: hol van már a szovjet-ukrán extraklasszis tizenegy éve elért, 614-es szabadtéri világcsúcsa? -, tudniillik a négy esztendővel ezelőtti edmontoni vb-n 605-tel győztes, ausztrál színekben sportoló Markov (a mezőny jelentős részével együtt) szépen kizúgott. Az 565-öt már csak négyen vitték át - itt búcsúzott a címvédő olasz Gibilisco -, az 575-öt a két orosz, Geraszimov és Pavlov sem "élte túl", ennek nyomán pedig versenyben maradt az amerikai Brad Walker és a holland Rens Blom. Egyikük se nagy név - a tengerentúli az idén megnyerte az amerikai bajnokságot, az európai 2003-ban tető alatti vb-n szerzett bronzot -, ám Blom annyiban magára irányította a figyelmet, hogy kétszer is csak szerencsével maradt állva: erősen érintette a lécet, amely így iszonyatosan belengett, ám amikor már mindenki elkönyvelte a szer zuhanását, az valami földön túli erő következtében a helyén maradt... Végül egyszer átvitte az 580-at, s ezzel győzött.

És akkor most egy kicsit az eddig taroló amerikaiakról, pontosabban a futókról. Százon mindkét számban, emellett férfi 400 m gáton sem volt náluk jobb, s a csütörtök esti női 100 m gátat is úgy várták, hogy jön az újabb arany. S jött! Igaz, nem feltétlenül úgy, ahogy "kellett" volna: az olimpiai címvédő Joanna Hayes szó szerint bukta az utolsó előtti gátat, ekként a 2003-as vb-ezüstérmes, az idei legjobb idő tulajdonosaként ideérkező Michelle Perry sprintelt át a célvonalon, két jamaicait megelőzve.

- Mint amikor beteljesül egy álom... - mondta Perry, s bár beszélt még az érzéseiről, a kollégák természetesen azt is firtatták, észlelt-e valamit Hayes balesetéből. Mit mondhatott volna:

- A verseny alatt nem láttam semmit, csak mentem előre.

Közben e fantasztikus nyárestén - tíz-tizenkét fok, szél és helyenként eső - a férfi hármas is az amerikaiaké lett (Walter Davis örülhetett), s ettől kezdve már csak arra kellett figyelni, meglesz-e az éremtáblázat-vezető Egyesült Államok kilencedik aranya.

De miért is ne lett volna: a korábban Mischael Johnson uralta 200 méteren hemzsegtek az "amcsik". S tessék: az első négy helyet "lefoglalták" maguknak, mialatt a 100 méter aranyérmese, Justin Gatlin azt is megcsinálhatta volna, hogy menet közben iszik egy kávét; a táv idei leggyorsabbja, az ifjú Spearmon és a címvédő Capel hozzá sem szagolhatott a bajnokhoz.

Gatlin: a sprinterkirály. Ezt nyugodtan mondhatjuk, lévén, hogy a huszonhárom éves sztár Helsinkiben mindkét távon laza fölénnyel nyert.

Egyebekben tényleg itt van Amerika!

EREDMÉNYEK

Férfiak. 200 m: 1. Justin Gatlin (amerikai) 20,04, 2. Spearmon (amerikai) 20,20, 3. Capel (amerikai) 20,31.

Hármas: 1.Walter Davis (amerikai) 17,52. 2. Betanzos (kubai) 17,42, 3. Oprea (román) 17,40.

Rúd: 1. Rens Blom (holland) 580, 2. Walker 575, 3. Geraszimov (orosz) 565.

Nők: 100 m gát: 1. Michelle Perry (amerikai) 12,66, 2. Ennis-London (jamaicai) 12,76, 3. Foster-Hylton (jamaicai) 12,76.

Diszkosz: 1. Franka Dietzsch (német), 66,56, 2. Szadova (orosz) 64,33, 3. Pospisilova-Cechlova (cseh) 63,19.

Helsinki, augusztus 11.

Rashid Ramzi: ezerötszáz méter, egy csók