Az egy szem Baja Ferenc kivételével nem tartoztak az éppen regnáló kormánypárt meghatározó tagjai közé - talán nem is csoda, hogy egyedül a pártalelnök Baja miniszterkedhetett négy éven át. Ugyanakkor nehéz azt gondolni, hogy a gyakori cserékkel sokat vesztett volna a hazai környezetvédelem. Az is tény, hogy a mai vezető, Persányi Miklós sem politikai súlyának, hanem sikeres állatkerti igazgatóságának köszönheti kinevezését.

A zöldtárcát folytonosan átszervezik, súlyának látványos növeléséhez azonban se ember, se pénz, talán koncepció sincs. Éppen ezért jöhet jól ennek a területnek a bizonyítottan hosszú távú elképzelésekkel bíró Sólyom László államfővé választása. A Duna Kör alapítójaként tette nyilvánvalóvá, hogy számára az egzisztenciális szempontoknál is fontosabbak a környezeti érdekek. Eredeti értékrendjét nem feledte az Alkotmánybíróság elnökeként sem. Kidolgozta a jövő nemzedékek országgyűlési biztosára vonatkozó törvényjavaslatot. Törvény nem lett a javaslatból, de ez nem rajta, hanem az Országgyűlésen múlt.

Sólyom első nyilatkozataiban kiemelte, hogy nem akar vízlépcsőt, akar viszont élhetőbb környezetet, tisztább levegőt. A Sándor-palota lakójaként sokat segíthet Persányinak és utódainak. Nem feladata, de véleményt mondhat olyan beruházásokról - a Margit-szigeti fapusztító uszodaépítéshez hasonlókra gondolunk -, amelyek ellen a hivatalban lévő zöldminiszterek eddig nem léptek fel.