Egyrészt ugyanis ilyen szavak olvastán legalábbis meggyőződésem, hogy anyelvet tekintve annyi közünk van a rokon északi néphez, amennyiazonosságot a zambiaiak és a grönlandiak között találunk. Másrésztviszont az ember járkál ám a csikk és kosz nélküli helsinki utcákon megbeül ide-oda, és egyre csak azt tapasztalja: figyelik.

Pontosabban figyelik a beszédét - például: jaffázás közben a kollégákkal -, s időnként rákérdeznek, pardon, melyik ez az ismerős nyelv. Amikor pedig meghallják, hogy a magyar, szemükben a mindent értés fénye kezd csillogni. S valóban. Két napja én is figyelem a finn csoportokat, és azon kapom magam, hogy olykor odarántom a fejem: a hangzás, az ö betű, a beszédtempó, a hangsúly kétségkívül hasonlít. Csak aztán meg azt látom, hogy keihäänheitto, és újra zavart leszek.

Az előbb amúgy azt írtam finnül, hogy gerelyhajítás; maradhatunk is itt, habár hosszan nem akarok beszélni róla. Tudniillik Horváth Gergely 72,33 méterrel úgy zuhant ki a kedd délelőtti selejtezőből, mintha ott sem lett volna. Az utolsóként (tizenkettedikként) a döntőbe került litván Intas 77,08-cal kapta el az élmezőny végét, miközben a kvalifikáció győztese, az orosz Makarov 85,08-at dobott: ilyen esetekben mondják, hogy a magyar versenyző indítása teljes tévedés volt.

Viszont Sola Shaka 41,18-a mellett sem mehetek el.

A szamoai személy eredetileg súlylökő, ám hazájában lekéste a gépet, s csak három nappal (!) később tudott Helsinkibe repülni. Ám mindenképpen indulni akart, így - diplomáciai segítséggel és kis jóindulattal - részt vehetett az általa nem ismert gerely kvalifikációs küzdelmeiben. Végül szűk harminc méterrel maradt le az utolsó előttitől, mindazonáltal a krónikák azt rögzítik majd: Shaka egyéni legjobbját érte el...

Kisvártatva feltűnt Vaszi Tünde alakja a távolban, s ez megnyugvással töltötte el a kicsi és csalódott magyar tábort. A harminchárom esztendős, vb-negyedik (2001) atléta lassan "kifelé" tart a sportágból - már gyermeket is szült volna, ha "lenne rá jelentkező" -, s az idén is legföljebb azzal emelkedett ki, hogy hangosan ócsárolta a szövetségi vezetőséget. Az országos bajnokságon "már" ugrott, s 669 centijétől szaporább lett a szakemberek pulzusa. Most meg itt, Helsinkiben kiballagott a selejtezőre, s rögvest 662-re repítette magát. Másodszorra belépett, harmadik próbálkozás pedig nem volt, mivel körbenézett, s úgy ítélte meg: minek az. Na ja: csoportjából másodikként, összesítésben negyedikként jutott a fináléba - eggyel előrébb végzett, mint a címvédő francia, a hétpróbából is ismert francia Eunice Barber -, s hogy ha most nagyon belelkesednék, akkor azt írnám: érdemes lesz majd a döntő alatt a képernyőre tapadni. De ilyet nem írok; részint, mert minek előre okoskodni, részint, mert körülbelül Háború és béke terjedelmet lehetne megtölteni a "jól kezdett, de visszaesett" magyarokkal; maradjunk inkább higgadtak.

Mindenesetre a szimpatikus Vaszi sem értékelte túl magát, továbbá közölni kell róla azt is: "egyben van".

- Bátran hagytam ki a harmadik lehetőséget, mivel előzőleg elegendőnek tartottam volna, ha tizenkettedikként csuszszanok be a döntőbe, s a továbbjutást már a nyitó ugrásommal bőven eldöntöttem - említette, aztán szelíd mosolylyal, ezenfelül viszonyítási alapot nem adva felelt arra a felvetésre, hogy a végjátékban hányadik helyre várja magát: - A célom nem változott. Szeretnék minél előrébb végezni.

Mihez képest?

Ha lenne a vb "nagy szövegeit" összegyűjtő kiadvány, ez nyilván ott lenne a dobogón, s Lauryn Williams athéni második és itteni 100-as amerikai bajnoknő analízisével vetekedne: "Azt hiszem, van egy új mondásom: ezüstöt nyerni jó, de aranyat a legjobb." A legjobb duma - él nélkül - ugyanakkor Ivan Tyihoné. A fehérorosz kalapácskirály ugyanis a pazar versenyben megszületett bajnoki címe után azzal kezdett: "Csalódott vagyok." Tessék? - hőköltek vissza az újságírók. Mire Tyihon: "Csalódott vagyok, mert nem világcsúccsal nyertem." S az volt a poén, hogy az óriás tényleg szomorúnak tetszett.

Miután ezt jól megtudtuk, a figyelem a másik edmontoni vb-negyedik (emellett olimpiai hatodik), Zsivoczky Attila felé fordult. Egészen addig, amíg a sportember átvitte a 206 centis magasságot a hétpróba negyedik számában (a magyar az öszszetettben ekkor a hetedik helyen állt), mert ezt követően az Olimpiai stadion nézőserege az ég felé fordult: ebből mi lesz? Oltári, heves villámlásokkal kísért zuhé lett. S bár már megszoktuk, hogy itt egyik pillanatról a másikra is képes jelentősen átalakulni az időjárás, a verőfényes délután után csöppet furcsa volt, amint hirtelen sötét fellegek jelennek meg, s a heves szél nyomán vízszintesen esik az eső.

Hozzávetőleg egy órát tartott az özönvíz, mire visszatérhettünk a már csak szimpla esőbe kivezényelt Zsivoczkyhoz, aki vicsorgott, fújtatott, és sorozatban ment följebb. Egyedül Pogorelov tartotta vele a magasságot, aztán az orosz a 212 centit mindháromszor leverte. Huszonnyolc esztendős, elszánt honfitársunk harmadszorra leküzdötte ezt az akadályt, majd olyannyira belelendült, hogy a 215-öt elsőre átvitte, ennek folytán pedig önfeledten pacsizott edzőtársával, az olimpiai bajnok, világrekorder cseh Roman Sebrlével. A betyárját! A 218 már nem jött össze, ellenben Zsivoczky (a súly, a 100 m és a távol hármasból pusztán utóbbiban gyengélkedve) az ötödik pozícióban várta az esti 400-at, amelyet - naná - újfent zuhogó eső és szél kísért. Itt is megtette a magáét, így az ötödik helyről várja a szerdai folytatást.

A végül megtartott három döntő közül 400 m gáton utolsó lett a címvédő és athéni első Felix Sanchez - na jó: a dominikai az idén sérült volt, ezért nem ment neki -, ellenben 3000 m akadályon sikerült az újrázás Párizs győztesének, Szaif Szaed Sahennak. A még Franciaország előtt kenyaiból katarivá vált futót korábbi hazája szövetsége "letiltotta" a tavalyi ötkarikás játékokról, amelyet Ezekiel Kemboi nyert: megköszönhette a vezetők Athén előtti "közbenjárását", mivel akárcsak a két évvel ezelőtti
vb-n, ezúttal is ezüstérmes lett Sahen mögött... "Ez a verseny könnyebb volt a párizsinál: vetélytársam kevésbé izzasztott meg. Mostani sikerem csak kis vigasz Athénért" - nyilatkozta a klasszis.

Egyébként karsintakilpailu. Kérem megtanulni: selejtező.

EREDMÉNYEK

Férfiak. 400 m gát: 1. Bershawn Jackson (amerikai) 47,30, 2. Carter (amerikai) 47,43, 3. Tamesue (japán) 48,10.

3000 m akadály: 1. Szaif Szaed Sahen (katari) 8:13,31, 2. Kemboi (kenyai) 8:14,95, 3. Kipruto (kenyai) 8:15,30.

Nők. 800 m: 1. Zulia Calatayud (kubai) 1:58,82, 2. Benhassi (marokkói) 1:59:42, 3. Andrianova (orosz) 1:59,60.

Helsinki, augusztus 9.

Százméteres nõi gátúszás