Az igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre persze sok tagadó válasz valószínűleg nem érkezik majd. Igaz, az is biztos: a kormányt nem a kíváncsiság hajtja, amikor ilyeneket kérdez. De valószínűleg maga sem veszi komolyan, hogy árkommandói bármit is elérnek egy olyan kereskedelmi piacon, ahol egyébként a dömpingárak és a túl nagy árengedmények ellen kell fellépnie több hatóságának.

Meglehetősen nehéz persze eljuttatni az áfacsökkentés üzenetét az emberekhez. Az adótörvények példának okáért nem vezetik az olvasottsági listákat. Ráadásul a kereskedők biztos nem lesznek olyan nagyvonalúak, hogy minden egyes árcédulára felírják januártól: a kormány döntése miatt szerepel a múlt hetinél valamivel kisebb szám a cetlin. De ha kiírják is, januárban alapból akciót tartanak, és a néha 50-70 százalékos árengedmények mellett az igen jelentős áfacsökkentés eredménye - a végső árból összesen megtakarítható négy százalék - nem nagyon tűnik majd fel.

Az árcsökkentési pánikkeltés tehát érthető (és a piac törvényeit igencsak figyelembe vevő) marketingfogás. Feladata, hogy a kormány majdani intézkedését hirdesse. Ám ez a kampány rossz üzenetet hordoz. Ráadásul ellentéteset azzal, amit egyébként a kormány önmagáról hirdet.

Azzal, hogy a kabinet védi a fogyasztót, persze nincs semmi baj. A modern államok egyik legfontosabb feladata, hogy a kereskedőknek és a gyártóknak kiszolgáltatott vásárlókat helyzetbe hozza. Mivel az egyszeri fogyasztó nem tudhatja, valójában mos-e a mosópor, dioxinos vagy csak szalmonellás-e a csirke, és hogy mennyi a műanyag a diétás piskótatortában, az államnak kell ellátnia megfelelő információkkal. Ellenőriznie kell a termék minőségét, elő kell írnia, hogy mit kell feltüntetni a csomagolóanyagon. El kell érnie, hogy a vevő tudja, mit vesz. Egy árucikkel kapcsolatban szinte csak egyetlen olyan dolog van, amiről nem kell külön tájékoztatni a fogyasztót, mert tényleg pontosan tudja, hogy mit jelent. Az ára.

Kevés kivételtől eltekintve - mint egy bankhitel, ahol az árat (fizetendő terheket) külön számítás szerint kell meghatározni - az árhoz nem kell kommentár. Vagyis: a fogyasztó védelme e tekintetben kimerül abban, hogy a vevő még a pénztár előtt megismerhesse azt. Ez kötelező előírás ma is. Ami ezen túl van, egyszerű populizmus. Azt üzeni, hogy az állam lenyomja az árakat. Ám mindenható állami gondoskodást üzenni mintha nem lenne mostanában elfogadott kormányzati körökben.