A világszerte legnépszerűbb keresőprogram hamarosan a legnagyobb virtuális világkönyvtárrá válhat: a Google megkezdte három amerikai és egy brit egyetem - a Stanford, a Michigan, a Harvard, és az Oxford - könyvgyűjteményének, valamint a nagy New York-i közkönyvtár (New York Public Library) állományának digitalizálását, illetve lehetővé teszi az ingyenes internetes hozzáférést. A munka napi 50 ezer, összesen pedig több mint 4,5 milliárd oldal szkennelésével jár, a tervek szerint nagyjából 10 évig tart, és 200 millió dollárba kerül. Fizetni feltehetően a keresőfelületen reklámozók fognak majd érte. Sem költségvetési támogatást, sem a felhasználóktól szedett díjakat nem vesznek igénybe.

Bár számos európai állam, illetve maga az EU is elindított hasonló (de közpénzekből támogatott) kezdeményezéseket, a Google e-könyvtár-
programja Európa-szerte "kiverte a biztosítékot". A legnagyobb ellenálló Franciaország, ahol kulturális háborút robbantott ki az amerikai projekt híre. Jean-Noel Jeanneney, a Bibliotheque Nationale (a francia nemzeti könyvgyűjtemény) vezetője egy könyvecskében foglalta össze az európai tábor legfontosabb téziseit - a Quand Google défie l'Europe (Amikor a Google kihívja Európát) című kötetben csak úgy hemzsegnek az amerikai arroganciára, a kulturális szuperhatalmi törekvésekre vonatkozó megjegyzések. Az írásból az is kiderül, hogy a francia főkönyvtárosnak nem nyelvi természetű aggodalmai vannak, azaz nem attól tart, hogy tovább nő az angol nyelvű tartalmak dominanciája a világhálón. A félelem tárgya, hogy a Google egyfajta szűrőként működik majd, vagyis az amerikai nézőpontból fontos, illetve "amerikai szemléletű" munkákat preferálja. Márpedig ez a nézőpont alapvetően különbözik az európaitól, amit a szerző egy példával is illusztrál: Robespierre az európaiak számára főként a francia forradalom olyan vívmányai miatt fontos, mint az általános választójogok bevezetése vagy az emberi jogok megfogalmazása. Ha viszont a Google-ban keresünk rá a Robespierre névre, döntően egy "mellékszállal", a guillotine-nal kapcsolatos találatokat kapunk. A keresőprogram ugyanis elsősorban a keresések száma szerint szelektál - azokat az oldalakat sorolja előre, amelyekre sokan kerestek rá a közelmúltban -, ami szükségképpen az angol/amerikai tartalmak előtérbe, illetve a francia (és más európai) oldalak háttérbe kerüléséhez vezet.

A kezdeményezés láthatóan megosztja a könyves szakmát. Nikesh Arora, a Google európai alelnöke szerint a projekt alapvetően a kulturális örökség közkinccsé tételéről és nem az amerikai kultúrimperializmusról szól. A támogatók közé sorolható Stephen Bury, a British National Library vezetője (talán nem függetlenül attól, hogy az internetes közzététel nyilvánvalóan nem az angol nyelvű kiadványokat fogja hátrányosan érinteni), Lisabeth Niggemann, a frankfurti könyvtár vezetője és Wim van Drimmellen, a holland nemzeti könyvtár igazgatója is. Az ellenzők között amerikai szakembereket is szép számmal találunk, az amerikai egyetemi kiadók szövetsége például a szerzői jog tömeges megsértésétől tartva határolódott el a tervtől a Business Week című üzleti lapban. Több neves könyvkiadó - például a John Wiley & Sons és a Random House - is nyilvánosan megfogalmazta fenntartásait.

Drótos László, az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárának (MEK) munkatársa kérdésünkre kifejtette: a Google által végzett digitalizálás véleménye szerint a szakirodalmi kiadványoknál okozza majd a legnagyobb problémát. Például a legkönnyebben hozzáférhető munkák között megsokasodnak az amerikai történelemszemléletet tükröző művek, ami az egész történettudományra hatással lehet. Gondot okoz majd a jogdíjak kérdése is többek között Európa és Amerika eltérő joggyakorlata miatt. Európában a szerzői jogok a szerzőknél és az örökösöknél vannak, így a Google-nak egyenként kellene tárgyalnia a jogtulajdonosokkal az internetes publikáláshoz, Amerikában viszont elterjedt a közös jogkezelés (a kiadók és az ügynökségek "felvásárolják" a jogokat), ami megkönnyíti a tárgyalásokat, és szintén az Amerikában kiadott munkák megjelenési esélyeit javítja.

Ellenlépésként - francia kezdeményezésre - európai keresőrendszert kívánnak kifejleszteni az EU-ban, ez azonban még távol áll a működőképességtől, és a szükséges 150 millió euró nagy része is hiányzik. Az európai könyvtárak folyamatosan tárgyalnak állományaik digitalizálásáról. Az egyezményhez eddig hat nemzeti könyvgyűjtemény csatlakozott.

A MEK eredetileg - tíz évvel ezelőtt - szakmabeliek magánszorgalmának eredményeként jött létre, 1999 óta az OSZK részeként működik. Az interneten ingyenesen elérhető állományt jelenleg 3000 kötet, jórészt klasszikus és kortárs szépirodalom, szakirodalom és tankönyv alkotja, a kínálat folyamatosan bővül. Az elektronikus könyvtár a 70 évnél régebbi, jogdíjmentesen közzétehető alkotásokra összpontosít, ezeknél csak a digitalizálás költségével kell számolni. Az állományba csak jogtiszta tartalom kerül, a bővítést költségvetési forrásokból finanszírozzák. A MEK kortárs magyar szépirodalmi "fiókjában" meglehetősen vegyes kínálatot talál az olvasó: gyakori a nem különösebben ismert, illetve a vitatható irodalmi minőségű szerző. Ennek oka a gyűjtemény gondozói szerint egyszerű: közülük elsősorban az interneten eleve fent lévő, illetve az írók által digitálisan elküldött műveket teszik közzé, jogdíjfizetés nélkül, de a szerzők hozzájárulásával, minőségi szelekció nélkül (a Digitális Irodalmi Akadémián épp fordított szempontrendszer érvényesül). A könyvtár csak a hozzáférést könnyíti meg az összegyűjtéssel és a bibliográfiai adatok közlésével, a válogatás az olvasó dolga.