A minisztert Németh Sándor vezető lelkész és Hack Péter, a Szent Pál Akadémia igazgatótanácsának tagja, a pünkösdi-karizmatikus vallási közösség diakónusa (korábbi SZDSZ-es országgyűlési képviselő és ügyvivő) fogadta.

Bozóki András és kísérete zárt ajtók mögött megbeszélést folytatott az 1979-ben illegális körülmények között alakult, 1989-ben államilag elismert vallásfelekezet vezetőivel, majd megtekintette a Szent Pál Akadémia elnevezésű teológiai főiskola és a Hit Csarnok épületét.

"Én vagyok a magyar demokrácia történetében az első kulturális miniszter, aki ellátogatott ide, és ennél fogva ennek a látogatásnak szimbolikus jelentősége is van" - mondta újságíróknak a megbeszélés után a miniszter. Kiemelte, hogy bemutatkozó látogatásról van szó; a találkozó része annak a sorozatnak, amelynek keretében felkeresi a Magyarországon működő egyházakat.

A miniszter korábban járt a katolikus, a református és az evangélikus egyháznál, az izraelita felekezetnél, valamint a Krisna-tudatú hívők közösségénél. A ötvenezer fősre becsült Hit Gyülekezetéről azt mondta: "rendkívül fontos szereplője a magyar hitéleti tevékenységnek" oktatási és kulturális szempontból egyaránt. Bozóki András hozzátette: úgy gondolja, hogy lezárult az a korszak, amelyben a Hit Gyülekezete csak "megtűrt vagy szektásnak bélyegzett szereplője volt a magyar hitéletnek".

"Jövetelem célja annak megmutatása volt, hogy konszolidálódik a viszony a magyar állam és az egyház különböző szervezetei, például a Hit Gyülekezete között" - közölte. Hangsúlyozta: "ebben az új korszakban, ahogy a többiekre is, ugyanúgy partnerként számítunk a Hit Gyülekezetére".

Németh Sándor vezető lelkész úgy értékelte, hogy a gyülekezet "kapcsolata az állammal, illetve a kormánnyal jelen pillanatban korrektnek mondható és tárgyszerűnek". "Ez számunkra nem mindennapi esemény, (...) én ezt a látogatást történelminek is tulajdonítom" - mondta. Hozzátette, hogy a gyülekezet életében lezárul egy szakasz és elindul egy olyan időszak, amikor a közösség a magyar társadalom megbecsült tagjaként, az "egyházaknak megbecsült (...) részeként" tevékenykedhet.

"Bízom abban, hogy a jövőben a gyülekezetnek a kapcsolata a mindenkori kormányokkal, illetve az állammal sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, (...) a tevékenységünk többnyire az építkezést fogja szolgálni és nem az önvédelmet" - mondta.

A vezető lelkész kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, hogy körülbelül öt éve "tűzszünet veszi körül" a gyülekezet tevékenységét; véleménye szerint "az előítéletek nagy része pártállami időszakból ered". Egy másik felvetésre közölte: vannak gyülekezetek, egyházak, amelyekkel kifejezetten jó a kapcsolatuk, jelen pillanatban "nyílt konfliktusról" más egyházakkal nem tud. Arra a kérdésre, a jövő évi parlamenti választások előtt "szintén imádkoznak-e valamelyik párt győzelméért", Németh Sándor azt mondta: "mi elsősorban Magyarországért imádkozunk".

Tomka Miklós vallásszociológus a világszerte megjelent pünkösdista típusú újprotestáns mozgalom képviselőjének, egyszersmind Magyarországon a legsikeresebb kisegyháznak nevezte a Hit Gyülekezetét, kiemelve: a gyülekezet létszáma az összes magyarországi kisegyház híveinek csaknem a felét jelenti.

Az MTI-nek korábban adott nyilatkozatában Tomka Miklós elmondta: a pünkösdista vagy karizmatikus típusú vallásosság, amelyhez a Hit Gyülekezete is tartozik, egyértelműen a közép- és a felső középosztálybelieket szólítja meg, különösen azokat, akik fölfelé törekszenek.

A tanításuknak ugyanis van egy sajátos része: úgy gondolják, hogy akit Isten szeret, annak ennek a földi életében is sikert és eredményességet ad, míg a többi keresztény egyház azt mondja, hogy Jézus Krisztus nem ígért evilági sikert, ellenkezőleg - mondta a szakember. Kiemelte, hogy ebből erős teljesítménykényszer és takarékoskodás fakad, s a hívő valóban tudatosan próbálja sikerét felépíteni.

A vallásszociológus szerint a másik nagy különbség, ami "mindenféle botránytörténetek" alapjául is szolgált, hogy általában a karizmatikus mozgalom, különösen ennek a gyülekezet által is képviselt ága, nagyon tudatosan az érzelmi korlátok megszüntetésére törekszik a vallási életben.

Ennek lényege, hogy a hívő engedje el magát, emelkedjék felül a belé nevelt gátlásokon - magyarázta, hozzátéve: a hagyományos nagyegyházak "túlságosan megkötötték az ember énjének a kiélését", túlságosan formalizáltak, intellektualizáltak lettek, túlszabályozottá váltak, és "ez az emberek vágyainak nem felel meg".

(MTI)