Másfél évszázadra nőhet az emberi életkor, s ehhez csupán néhány apróságra van szükség: a rák és az Alzheimer-kór legyőzésére. Mielőtt legyintenének e bulvárízű kijelentésre, hadd áruljam el, hogy ezt nem egy önjelölt próféta, hanem az az Aaron Ciechanover, a tavalyi kitüntetett izraeli Nobel-díjas állította a Die Welt című lapnak adott nyilatkozatában, akit orvos létére kémiai Nobel-díjjal jutalmaztak a fehérjekutatásban elért korszakalkotó eredményeiért. Ez is bizonyítja, hogy az alapkutatás egyáltalán nem áll olyan távol a medicinától. A haifai professzor által felfedezett fehérjeanyagcsere-mechanizmusok megismerése és alkalmazása ugyanis nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy előbb-utóbb "univerzális", rosszindulatú sejtek szaporodását meggátló gyógyszert állítsanak elő.

A professzor emlékeztetett arra, hogy a XIX. században az emberek átlagosan alig 30 évig éltek. Ám azóta - elsősorban az antibiotikumok felfedezésének, a tisztított víznek és a higiénés viszonyok ugrásszerű javulásának köszönhetően - az életkor felső határa megduplázódott, sőt majdnem megtriplázódott, hisz sokan 90 évig is elélnek. A XX. századnak így lett rettegett népbetegsége a rák, addig nem kellett vele tömeges méretekben számolni: elsősorban az idősebbek - azaz korunk - betegsége.

Ha tehát legyőzzük a rákot, akkor az életkor mostani felső határa valóban tíz-húsz évvel kitolódik. Azért "csak ennyivel", mert ha legyőzzük a rosszindulatú daganatot, akkor az Alzheimer-kór lesz a következő világméretű egészségügyi mumus: kilencven felett robbanásszerű elterjedésével kell számolni. Ha annak is megtalálják az ellenszerét - és a modern kutatások erre is reményt adnak -, újabb 30 évvel megnőhet az életkor. Amikor aztán jönnek persze az újabb halálos veszélyek. Mert az örök életet azért Ciechanover is tagadja. Nem baj. Egyelőre 150 év is elég lenne.