Inspirált a gondolat, ezért gyorsan előkaptam a fiókból az útlevelemet, melyben ez állt: "Állampolgárság: magyar". Ez nem elégített ki, ezért leemeltem a polcról a Magyar Köztársaság Alkotmányát is, melynek 69-70. §-a - a szerző álláspontját nem ismerve - úgyszintén magyar és nem magyarországi állampolgárságról rendelkezik.

Értem én, hogy nem ilyen direkten kell értelmezni a cikk címét, de hát a mondanivaló egyéb részei sincsenek teljesen rendben.

Ugyanis nem felel meg a valóságnak az sem, hogy "a mi térségünkön kívül Európában a kettős állampolgárságot nem adják, hanem eltűrik". Mindjárt itt van a mi térségünkön kívüli Egyesült Királyság, ahol legutóbb 1986-ban, Hongkong státusával összefüggésben alkottak egy új - a meglévőktől eltérő jogi tartalmú - brit állampolgárságot.

Az állampolgárság ügyében nagyon igaz a magyar mondás: ahány ház, annyi szokás.

Az Európa Tanács állampolgársági szakértők bizottsága 2000-ben jelentést készített a többes állampolgárságról, melynek végkövetkeztetése az, hogy a többes állampolgárság kikerülhetetlen még akkor is, ha a törvényhozás vagy a nemzetközi szerződések azt keresik, miként lehet azt korlátozni.

Az európai állampolgársági egyezmény is elismeri a kettős állampolgárság intézményét, és szabályozza is a kettős (többes) állampolgárság megszerzésének különböző eseteit a korábbi állampolgárság megtarthatóságára, illetve a kettős állampolgársággal járó jogok és kötelezettségek tekintetében. Ez a konvenció kimondja, hogy minden állam saját joga szerint határozza meg, kiket tekint állampolgárainak. Az ilyen jogszabályt más államok annyiban kötelesek elfogadni, amennyiben összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.

A szerző másik "alapigazsága", hogy "...etnikai alapú állampolgárság sehol sincs". Ez sem áll.

Az Európa Tanácsnak az állampolgárságról szóló 1997-es európai egyezménye ugyan tiltja az etnikai alapú diszkriminációt, de az ET-nek az egyezménynyel kapcsolatos értelmező jelentése hangsúlyozza: törvényszerű az a gyakorlat, hogy az állampolgárság elnyeréséhez az államok feltételeket szabnak, amelyek adott esetben kedvezményes eljárásra jogosítanak bizonyos személyeket. A kedvezményes honosítás általánosan elfogadott és jogszerű feltétele lehet például az adott ország nyelvének ismerete, a származás vagy a születési hely. Az ET - meglehetősen tág teret biztosító egyezményét - nem minden európai ország fogadja el, ők etnikai, földrajzi-nyelvi és kulturális alapon biztosítanak kedvezményes lehetőséget az állampolgárság megszerzéséhez. Ezt az Európai Unió joga sem tiltja.

Az állampolgárságról való gondolkodás fontos része a hazai közéletnek, az elmúlt időszakban számos alkalommal került az érdeklődés középpontjába a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek lelki, történelmi és kulturális összetartozásának a kérdése.

Nyilvánvaló, hogy a határon túli magyarságnak a magyar nemzethez tartozása sokféle problémát vet fel, és ezek megnyugtató rendezése különféle eszközöket és hosszabb időt igényel. E folyamat egyik fő eleme lehet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök javaslata, mely alkotmányos státust ígér a határon túli magyaroknak, és olyan útlevelet, amely Magyarországon és az EU tagországaiba is érvényes lehet. Az nem kétséges, hogy a nemzetpolitikai elképzeléseinkről éles bírálatot megfogalmazó szomszédos országok mindent el fognak követni, hogy a határon túli magyarok jogait ne bővítsük, ám az idő nem nekik dolgozik. Egyre-másra alakulnak a nemzetközi szervezeteken (ENSZ, ET) belül olyan intézmények, amelyek az emberi jogok - ezen belül a nemzeti kisebbségi jogok - érvényesülését kívánják előmozdítani abból az egyszerű megfontolásból, hogy a kisebbségi jogok biztosítása a földrész biztonságának, stabilitásának a záloga. Ennélfogva sikeres lehet az a magyar nemzetpolitika, amely a határon túli magyaroknak az európai normákkal egybevágó jogbővülését - akár magyar (külhoni?) állampolgárságát - biztosítja.