És ha nem is hazafias, de Istennek tetsző dolgot cselekszik majd. Az izraeli hadsereg már jó ideje kongatja a vészharangot: egyszer csak (az egyébként a harcoló alakulatok gerincét jelentő) vallásos katonák közül valaki nem tudja majd feldolgozni, hogy - az ő szempontjukból legalábbis - Izrael állam és istene nem egyet akar.

A 19 éves Eden Natan Zada az izraeli lapok szerint beleillik a titkosszolgálat által keresett potenciális zsidó szélsőséges merénylők profiljába. Nemrég lett vallásos, viszont a legelvakultabbaktól tanult. Belesimult a békés telepes tüntetők tömegébe. Választott útja Tapuahba vitte. A telepet az 1990-ben New Yorkban megölt szélsőséges Meir Kahane rabbi követői irányítják, akik szerint az arabokat ki kell toloncolni Izraelből, illetve Ciszjordániából, és teokráciát kell bevezetni Izraelben. Csatlakozott a Kahane rabbi egykori pártjából kialakult betiltott Kach mozgalomhoz.

Zada csütörtökön olyan zsidó szélsőségesek-terroristák sorát gyarapította, mint Baruch Goldstein orvos és telepes, aki 1994-ben Hebronban a Pátriárkák Barlangjában 29 palesztint ölt meg, mielőtt meglincselték. Vagy Ami Popper: a 21 éves katona 1990-ben hét palesztin munkást ölt meg a Gázai övezetben. És a leghirhedtebb: Yigal Amir, Itzak Rabin gyilkosa.

A telepesek szövetsége, a YESHA tudja, milyen veszélyes rá nézve is egy-egy Zada. A Rabin meggyilkolás óta őket körülvevő bizalmatlanság miatt amúgy is folyamatosan csökkennek a telepesek politikai eszközei. Pedig ha a feltehetően kiürítésre kerülő ciszjordániai telepeket meg akarják védeni, nem kerülhetnek teljesen háttérbe.

Az izraeli hadseregre a Gázai kivonulás miatt iszonyatos teher nehezedik. Avi Bieber például sokak szemében hős. Utcát neveztek el róla egy gázai övezetbeli településen, házassági ajánlatokkal halmozzák el börtöncellájában. A New Jerseyben született 19 éves tizedes azzal szerzett kétes hírnevet, hogy ő volt az első, aki a gázai kivonulással kapcsolatos parancsot tagadott meg. Biebert az azóta a telepesek egyik jelszavává vált "Zsidók nem toloncolnak ki zsidókat!" mondatot kiabálva vitték börtönbe. Példája megtestesítette azt, amitől az izraeli hadsereg régóta tartott: a kivonulás megoszthatja a hadsereget.

Az hadsereg eddig a társadalom igazi "enyve" volt: a fiúknak háromévi, a lányoknak húsz hónapi szolgálat köti össze az izraelieket. Egy jó katonai karrier meghatározhatja az egyén civil sikereit is. Most azonban a telepesek is, és a katonák egy része is szembetalálja magát azzal a dilemmával: mihez lojálisabbak inkább - az államhoz vagy az Istenhez. A vallásos katonák más fogadalmat tesznek a szolgálat kezdetén: nem tesznek hűségesküt az államnak, "csak" kinyilvánítják hűségüket. A hadsereg vallásos katonái úgy gondolkodnak, hogy a megszállt területekhez Izraelnek bibliai joga van. Természetesen a vallásos katonák többsége fel tudja oldani a konfliktust, és nem radikalizálódik. A legtöbb katona már szembenézett a szélsőséges, feldühödött telepesekkel, akik sárga csillagot hordva "nácinak" nevezték a feloszlatásukra kivezényelt katonákat. A hadsereg vezetése pár száz parancsmegtagadóra számít. A telepesek evakuálásával megbízott katonák komoly kiképzésen vesznek részt, melynek nem kis része pszichológiai felkészülésből áll.

Az izraeli társadalomban pattanásig feszült a hangulat az augusztusi kivonulás miatt. A szélsőséges csoportoknak, mint a Kachnak is "kapóra" jönnek a felfegyverzett, elbizonytalanodott fiatal katonák, akik eszközzé válnak. Csütörtökön volt az első, szörnyű, sikeres próbálkozás. Ahogy Simon Peresz mondta a támadás után: Istenem, milyen kiszolgáltatott ez az ország a gyilkosoknak, őrülteknek és fanatikusoknak!