Az ő titka talán éppen ez a megfejthetetlen ellentmondásosság. (Egy ismerősöm 1990-ben az SZDSZ székházában a választási eredmény miatti összeomlás határán próbálta magát valahogy tartani. Aztán meglátott egy "szép fejű öregembert", akinek a szeméből folyt a könny, és nem bírta tovább. Indult a lifthez. Ott éppen az idős úr állt, aki nagy mosollyal ránézett, és megkérdezte: miért sír, kislány, hát nem ezt akartuk, választásokat? Később tudta meg, hogy "ez a Göncz". Az ország is.)

Mádl már komoly nyilvános politikai múlt után emelkedett az államfői tisztbe. Az Antall-kormány minisztere volt, majd a Polgári Együttműködési Egyesület vezetőjeként és szervezőként is sokat tett az Orbán mögötti egységes jobboldal létrejöttéért. De mindazoknak, akik attól tartottak, hogy államfőként ezt a ténykedését folytatja, egy általa többször mesélt anekdota felidézésével lehet válaszolni. E szerint Bernard Shaw érdeklődött valaki után egy alacsony, kövér, slamposan öltözködő művésztársánál, aki szerint az illető szikár, magas termetű, piperkőc úr. Másnap Shaw találkozott egy magas termetű, finoman öltözött ismerősével, aki azt mondta ugyanarról az emberről, hogy alacsony, kövér, és rendezetlen az öltözéke. Mikor végül Bernard Shaw-nak bemutatták a kérdéses férfit, azt mondta neki: Uram, maga egy egészen normális ember!

Mádl Ferenc, amiként tegnapi búcsúbeszédében, úgy ténykedése során sem törekedett erős érzelmi hatásokra, vagy arra, hogy nagy ívű gesztusokkal fejezze ki a nemzet egységét, nem a beiktatásakor elhangzott huszonegy ágyúlövés szellemében élt, de professzoros és érvényes jog- és igazságérzete fontos tényezőjévé vált a magyar politikai kultúrának.

Utóda, Sólyom László több mint másfél évtizede fontos közszereplő, de személyiségéről keveset tudni. Ő alakította ezt így, elve volt, hogy ítélkezés közben a bírónak el kell felejtenie, honnan jött, s nem szabad törődnie azzal sem, mit szólnak döntéséhez. Talán a Vigilia katolikus lapban néhány éve írt cikkében engedett közel magához: Martini bíborosra utalva azt mondta, ő is csupán tudatosítani akarja, hogy az európai társadalmak értékei közül az igazságérzet, a szabadság, a vallásszabadság, az élet tisztelete, az együttműködési készség és a béke keresztény gyökerű..., de fel sem merül, hogy ezen értékek keresztény értelmezésének állami érvényt kellene szerezni. Ellenkezőleg: a keresztényeket saját életükben buzdítja a fenti értékek keresztényi megvalósítására, s ennek társadalmi hatásába helyezi reményét. Ha így van, lényegében hasonló a jogállam első leckéje nálunk is - írta Sólyom László. És bizonyára ez a személyes hitvallása is.

Az új államfő "reagált" már az észrevételekre is, amelyek szerint hűvös emberként csalódást fog okozni. Tegnap a Sándor-palotában elmondott beszédében szinte csak az érzelmekkel foglalkozott. A politikában hosszú idő után először komoly odaadással szólt az embereket - persze döntően az állammal szemben - megillető szabadságról. A hűség és a hazaszeretet az a két fogalom, amelynek hitelt, tartalmat szeretne adni az új elnök.

Göncz és Mádl is a legnagyobb bizalmat élvező magyar politikusként búcsúzott. Ebben nagy része van személyes teljesítményüknek, de észre kell venni azt is, hogy az emberek akarnak "maguknak" valakit, aki az egészet képviseli. És Sólyom még el sem foglalta a helyét, máris a legnépszerűbb politikus. Már csak ezért sem számít, hogy honnan jöttek. Gönczöt régi barátja, a politikai ellenfelévé vált Antall miniszterelnök kérte fel, Mádlt formálisan az őt nem kedvelő Torgyán, valójában Orbán, Sólyomot formálisan Orbán, valójában egy nálunk szokatlan értelmiségi összefogás, barátai, és azok, akik tudják, hogy ezen a poszton szükség van Valakire.