Ezért aztán most még hagyjuk, hogy szép, szép ez a spliti 5-0, de maradjunk a realitások talaján! Inkább messzemenően értsünk egyet Supka Attilával, az európai porondon 8-0-ás összesítéssel - alighanem sokáig utolérhetetlenül - debütáló edzővel, aki tegnap azt mondta: "Tudom, hogy kedden a manchesteri Old Traffordban játszunk, de hétfő estig boldog leszek, és kész!"

A legvérmesebb debreceni szurkolók nyilván hozzáteszik, hogy kedd este meg még boldogabb...

Ám valóban álljunk meg a statisztika alapján bizonyítottan futballtörténeti sikernél, hiszen ebből a mai magyar futballból így kinőni, és ilyen eredményt elérni kiváltképp unikum. Nem kell azon meditálni, milyen csapat ez a mostani Hajduk; jobban tesszük, ha mély tisztelettel megemeljük a kalapunkat a debreceniek előtt, és méltó módon megünnepeljük a különleges produkciót. Az sem volna túlzás, ha egymás után nyolcszor állna itt, hogy bravó!

Gondolják meg: a horvát bajnokkal szemben a Real Madridtól is nagy dolog lenne a 8-0-ás összesítés vagy a vendégként kivívott 5-0. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a DVSC a "magyar királyi gárda", csupán rögzítettem egy tényt. Vitatkozhat-e vele valaki?

Supka azért nem "ronaldózik", "robinhózik", "beckhamezik", hanem roppant mértéktartóan beszél: "Az ember életében vannak jó és rossz időszakok. Ezúttal az előbbi köszöntött ránk, ráadásul úgy, hogy minden sikerült. Az első meccs előtt elterveztük, hogy türelmesen futballozunk, nem rontunk rá a Splitre, s amikor alkalom adódik, a széleken megpróbáljuk megbontani a horvát védelmet. Bejött, méghozzá maradéktalanul, amihez bármilyen taktika esetén szerencse is kell. Aztán a visszavágót megelőzően elhatároztuk: semmiképp sem az előny megtartására törekszünk, hanem megkísérlünk offenzívan játszani. Könnyű volt, mert már az első percben gólt szereztünk, de ezzel ugyan ki kalkulálhatott? Ám nyugodtan állíthatom: Fortuna csupán a tizenötödik játékosunk volt, hiszen minden tekintetben magasan felülmúltuk a Hajdukot. Mindenben, tehát még mentálisan és fizikailag is, ami magyar csapatnál ritkaság. Úgyhogy büszke vagyok játékosaimra, és nem tudom, ki élvezte jobban a játékot: a tizennégy labdarúgó vagy én..."

A tréner az örömön túl elégtételt is érez, mert volt olyan horvát orgánum, amely - nemtelen egyszerűséggel - "parasztcsapatnak" nevezte a Debrecent, és a lesajnálás az első mérkőzésen aratott 3-0-ás siker után sem szűnt meg. Ciro Blazevic, a tekintélyes szakvezető 6-2-es Hajduk-diadalt tippelt, a spliti szurkolók pedig négy, öt, hat ujjal mutatták, mennyit kap a DVSC a Poljud stadionban. Síró Blazevic vált az edzőből, és azok, akik ötre számítottak, tízet tévedtek, mert mínusz öt lett belőle...

Hogy aztán ez a hatalmas különbségű továbbjutás jelent-e valamit Manchesterre nézve? "Nem hiszem - véli Supka -, elvégre minden meccs más. És a magam részéről szívesebben utaznék Pozsonyba vagy Thunba, mint a világ leggazdagabb klubjainak egyikéhez. Ami biztos: ha a Manchesterrel szemben véget érne az idei BL-szereplésünk, még mindig maradna nekünk az UEFA Kupa, és az sem kevés. De úgy készülök a United elleni mérkőzésekre, hogy azokból a lehető legtöbbet kihozzuk. A referenciánk mindenesetre nem rossz."

Mondom neki: a lehető legtöbb a továbbjutás... Nyolc-nullás derűvel nevet: "Már hallgatok is..." Majd megkérdem tőle: három- plusz öt-nullás nemzetközi premier, nem itt kellene-e abbahagyni? "Ha tőlem függ, folytatom. De meg lennék lepve, ha most váltanának le!"

Elmarad a szombatra kiírt Kaposvár-Debrecen bajnoki labdarúgó-mérkőzés a hajdúsági csapat BL-továbbjutása miatt.

Szép volt, fiúk!