Schmidt Mária és a nemzeti kérdés
1. Mivel Schmidt cikke az Orbán Viktor botrányos tusnádfürdői előadása kapcsán kibontakozott polémiában kívánja letenni a garast, az első kérdés úgy szól: vajon mi az oka, hogy politikusaink (nem csak a jobboldalon, bár inkább ott) rendre bődületes ostobaságokat mondanak, ha a nemzet problémáiról értekeznek? A helyzetért mindenki felelős, de a felelősség nem egyenlően oszlik meg a szemben álló felek között.
A jobboldalon a rendszerváltás óta az a kényszerképzet uralkodik, hogy a sikeres hatalmi politika feltétele a "ki a nemzeti?", de legalábbis a "ki a nemzetibb?" vetélkedő megnyerése. Akadnak közöttük - szegény párák -, akik valóban azt hiszik, valami különleges nemzeti felsőbbséggel ruházza fel őket, ha reggeltől estig a nemzetről szavalnak, a székely himnuszt éneklik, nagy-magyarországos matricát ragasztanak a kocsijukra, és életprogramnak tekintik etnikai hovatartozásuk intenzív megélését. A professzoroktól a lelátókon őrjöngő egyedekig bőségesen vannak ilyen honfitársaink. Ők rendre a jobboldalra szavaznak. A világ más tájain is ez a szokás. A mi térségünk több országában azonban másként történt. Ott a rendszerváltások után megjelent az Orbán exkormányfő és Schmidt főigazgató asszony által mostanság annyira hiányolt "nemzeti baloldal". Láttuk, mi lett belőle. Nos, ha szeretnének idehaza Milosevics- és Iliescu-típusú nacionalista pártokkal parolázni, lelkük rajta.
A rendszerváltás kezdete óta tart, sőt fokozódik a nemzeti kérdésben a téboly. A jobboldal már Jeszenszky Géza külügyér idején is a társadalom nemzetire és nemzetietlenre osztásával kísérelte meg társadalmi legitimációját alátámasztani. Ki is vívta az akkor még liberálisnak tűnő Fidesz demonstratív kivonulását a parlamenti ülésteremből. Ki hitte volna, hogy pár év múlva az idegenszívűző Csurka István epigonjaként Orbán Viktor kezd idegenszerűzni?! Azóta sem hagyta abba, csak néha felfüggesztette, ha a hatalmi megfontolások szerint éppen nem volt célszerű előrukkolni vele.
Orbán Viktor nem nacionalista. Még kevésbé rasszista. Nem is keresztényszocialista. A református családból származó derék ateista fiatalembernek nem jelent meg semmilyen tünemény égő csipkebokorban, hogy felvilágosítsa a teendőkről. Nézetei nem eklektikusak. Orbán Viktornak nincsenek saját nézetei, csupán véleményei vannak. Azok is csak ideiglenesen állomásoznak a fejében. Nem igaz, hogy Orbán Viktor váltogatja nézeteit. Nem váltogat, hanem válogat a készletből. A panelproliknak kádárista, a nyugati üzletembereknek liberális, a székelyföldieknek kis genetikázással megspékelt nacionalista. Gőze sincs a történelemről, nem is érdekli. Csak robbantgatja a jobboldal szokásos petárdáit. Egyetlen "izmus" van, amely jellemezheti: az utilitarizmus. Színtiszta hatalmi haszonelvűség.
Nincs könnyű dolga a fideszes agitprop részlegnek, ha hűen követni akarja vezérét. Lám, Schmidt is bajba került, ezért az epeömlés - érvelés helyett. Összevissza idézi MSZP-s politikusok megnyilvánulásait a tavaly decemberi népszavazással kapcsolatban, de nagyvonalúan eltekint attól, amit Kövér László Zentán kibökött a Fidesz valódi álláspontjáról, mikor "felelőtlen, eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésnek" minősítette a referendumot. Nem idézi fel, miként utasította el Orbán még kormányfőként a kettős állampolgárság gondolatát, miként minősítette korábban az aláírásgyűjtés kezdeményezőjét "súlyos nemzetbiztonsági kockázatnak" - folytassam? Emlékszünk. A népszavazás jókora bukás volt a Fidesz számára, s azt lehetett hinni, megértették az üzenetét: az emberek többsége nem kér a sérelmi nacionalizmusra alapozott, érzelmek felkorbácsolására építő "nemzetpolitikából". Schmidt azt írja, tanulni kellene kudarcainkból. Bizony.
2. A módszerről. Ha volna túlvilág, Révai József elégedetten dörzsölhetné a tenyerét. Schmidt írását látva ráismerne az egykori Szabad Nép eljárására. (Hm, utódpártiság...) A recept egyszerű: végy egy velejéig hamis állítást, éppen azt, amit igazolni akarsz, tekintsd cáfolhatatlan ténynek, majd ugyanezt a módszert folytatva kapcsolj hozzá bármit, ami alkalmasnak látszik konstrukciód igazolására. Logikai hibák ne zavarjanak, a gondolatmenet lukas részeit töltsd ki gyűlölködéssel. A letiprandó ellenséggel szemben bármilyen hazugság megengedhető.
Schmidt írásának még a látszólag legerősebb állítása is feltűnő manipuláció. A Benes-dekrétumokkal kapcsolatban idézett szövegről van szó, amelyből azonnal kitűnik, hogy Gyurcsány Ferenc nem a magyarok kitelepítésével szemben volt közömbös, hanem a cseh-német vitába nem akart miniszterelnökként beleszólni. Zavarja ez szerzőnket? Ugyan kérem! Idézéstechnika kérdése az egész.
Schmidt kiindulópontként leszögezi, hogy az MSZP utódpárt. Majd hozzáfűzi, hogy önként vállalta Kun Béla és Rákosi örökségét, nem határolódott el tőle, mint ahogy az 56-os forradalom leverésétől sem. Majd "bizonyítja", hogy a szocik a mai napig mást sem tesznek, mint a "nemzetre rontó" erők mundérját védik. Teljes abszurditás a cikk alaptézise: a szerző úgy tesz, mintha a szocialisták azért háborodtak volna fel, mert Orbán bántotta szegény Kunt és Rákosit. Mintha az lenne a céljuk, hogy őket mentegessék. Elképesztő hazugság.
Tézise "igazolására" hetet-havat összehord a Terror Háza sorsától a népszavazásig, a leninizmushoz való ragaszkodástól a tőről metszett liberalizmusig. Bizony, Schmidt Mária a szélsőjobb jobbszélének hagyományát követve gond nélkül veszi egy kalap alá az egymással diametrálisan szemben álló kommunizmust és liberalizmust is. Remek kép az Állam és forradalmat bibliaként forgató, vérgőzös leninista, mellékállásban lízingelt nagytőkésről, amint éppen Kun és Rákosi örökségét teszi "a fél ország kötelező tehertételévé". Vajon miért teszi? Erre a nemzetrontó magatartásra van kódolva genetikailag? Vagy ez azért túlzás, amint Orbán Viktor is mondta? (Csak az a fránya metakommunikáció ne volna oly árulkodó.)
Ma már a jobboldali politológusok között is nagyon ciki az MSZP utódpártiságát ideológiai és politikai örökségként értelmezni. Schmidt történészként nyilván tudja, hogy az 1989-es rendszerváltó Magyarországon milyen körülmények magyarázták október 7-én az MSZP-nek azt a (tévesnek bizonyult) döntését, hogy a kommunista párt politikai örökségét elvetette, de a törvényes és békés átmenet szempontjára való tekintettel a jogutódlást vállalta. (Ha nem tudná, szívesen elküldöm erről szóló tanulmányomat.) Talán elgondolkodhatna, miért jelentette ki a Kun Bélá-s, rákosista örökséges, büdöskomcsi utódpártról Antall József pár nappal a köztársaság kikiáltása előtt: "az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzet érdekét szolgáló koalíció". Esetleg nemzetileg megkonzultációzhatná Pozsgay és Szűrös elvtársaival, miért nem vállalták a radikálisabb szakítást. Ha ezzel végzett, utánanézhetne a tényeknek, elolvashatná (tudom, hóbortos ötlet) az MSZP elmúlt 15 évben közreadott programjait és dokumentumait, mérvadó megnyilvánulásait a nemzeti kérdésről és a közelmúltról, hogy ne csak koncepciósan válogatott kijelentéseket idézzen. Aligha találna olyan melegszavú méltatást a Kádár-rendszerről, mint amilyet mostanság Orbán Viktor megenged magának. A főigazgató asszony intenzív árnyékbokszolással legyűrte az általa kreált fantomot - jó mulatság volt.
3. Schmidt Mária ezúttal nem a törzsközönségének szánta cikkét. Ha nekik írta volna, a Magyar Nemzetben közli. Ám ő most az aljas, gerinctelen, nemzetáruló MSZP-sek által megtévesztett derék baloldali választóknak üzent. Nem rejtette véka alá, kinek az üzenetét közvetíti. Szinte a szemem előtt látom Orbánt, amint nemcsak fél, hanem egész országban gondolkodik... Kár, hogy semmi más nem jut az eszébe, mint a hatalomszerzési technikák bővítése.
Schmidt gyalázkodás közben a gyáva jelzővel is illette az MSZP-t. Ebben van igazság, de nem úgy, ahogyan ő gondolja. Tavaly a népszavazási választási kampány idején, mikor Gyurcsány kiállt vitára a határon túli jobboldal emblematikus figuráival, és segített nekik, hogy bohócot csináljanak magukból, világossá vált, hogy a szocialistáknak semmi okuk nincs a kishitűségre. Fölösleges a maguk nemzetfelfogását alábbvalónak és kevésbé vonzónak vélni. Úgy tűnt, vége az addigi beszariságnak, ami miatt az ideologizálástól ódzkodó MSZP önként defenzívába vonult a nemzeti kérdésben, és folyvást magyarázkodott, önigazolást keresett, "nemzeti közepezett", nem merte a köztársaság Parlamentjéből méltó helyére szállítani a királyi koronát, s szinte mentegetőzve tette és teszi a határon túli magyarok érdekében a többszörösét annak, mint amennyit a nemzetről szavaló Orbán-kabinet tett.
Azoknak szól Orbán és Schmidt üzenete, akik az MSZP kishitűsége miatt elhiszik, hogy a baloldal "deficittel küszködik" a nemzeti kérdésben. Vannak az MSZP-ben, akik maguk is alátámasztják ezt a vélekedést. Permanens lelkiismereti válsággal küszködnek, de nem mondják el világosan, miféle határozottabb nemzetpolitikát szeretnének. Téved, aki azt hiszi, hogy a nemzeti kérdésben a nacionalista jobboldal és az általuk felpiszkált hangoskodók igényeihez kellene igazodni. Schmidt Mária cikkének egy mondatával egyetértek: a címében foglalt kívánsággal: lássunk tisztán!
A szerző történész
