A hivatalos papírokon, útlevelekben csak litvánosítva szerepelhetnek a nevek. A Kleckovski család, miután a baltikumi ország a Szovjetuniótól elnyerte függetlenségét, elkezdett kutatni. Panaszt emeltek, mert nem írhatják nevüket lengyel betűkkel, ahogy Kleczkowski nevű elődeik tették. A kutatások sikerrel jártak, 1992-ben Kleckovskiék névrokoni világtalálkozót szerveztek, amelyen részt vett többek között amerikai, francia és osztrák állampolgárságú Kleczkowski. Csak a litvániai "lengyelek" használták honosítva a nevüket.

A találkozó után Tadeusz Kleckovski döntött: európai igazságszolgáltatáshoz fordul. Az ügyet a strasbourgi emberi jogi bíróság is meghallgatta, azonban végül nem tárgyalta az ügyet. Az érv: a névhasználati jogot nem a litván kormány, hanem a második világháborút követően a Szovjetunió vette el, azóta kénytelenek "cz"- és "w"-mentesen írni.

Több emberi jogi aktivista diszkriminatívnak találja a litván szabályt. Tadeusz halála után most unokaöccse, a harmincöt éves Michal Kleckovski az ENSZ emberi jogi bizottságához fordul. Ezen felbuzdulva Valdemar Tomasevski országgyűlési képviselő, aki egyébként szíve szerint Waldemar Tomaszewskiként írná nevét, az alkotmánybíróság határozatának módosítását kezdeményezi. Megoldás nehezen születhet: ellenfele, Rytas Kupcinskas ráadásul a Litvániában élő külföldiek nevét is litvánosítaná. Egy erre vonatkozó törvényjavaslat szövegezése folyik - ősszel tehát folytatódik a névharc.