Olajozottabbak a kapcsolatok, mindennapos a megbecsülés, ezt hozta az Év bortermelője cím - mondja Takler Ferenc szekszárdi borász. Talán forgalomnövekedést is - teszi hozzá -, bár ezt, mint mondja, nehéz megítélni, mert szeretné azt hinni, hogy ez a titulus nélkül is így lenne. A borok ugyanis magukat adják el. Bár Takler szerint ez inkább az Egyesült Államokra érvényes, ahol az emberek nyitottabbak az újra, és a magas minőséget keresik. Az európai fogyasztó teljesen más. Nála bizalom és garancia kell, és ezért keményen meg kell küzdeni. Hozzáteszi: a hazai fogyasztó hamarabb reagál a jó minőségre.

Az év borásza szerint a szekszárdi borvidéknek érezhetően van egy hazai törzsközönsége. Az itteni vörös nedűk gyümölcsösek, bársonyosak. Gyorsan hozzáteszi: a borrégiók között talán éppen Szekszárd tette meg a legnagyobb utat. A név ugyanis egyre jobban cseng az ország minden táján, pedig marketing szempontjából Egernél vagy Villánynál sokkal roszszabb pozícióból indult. Takler Ferenc úgy véli, azért még mindig inkább az egyéni sikerek hozzák meg a térségnek az elismerést, és nem a kidolgozott, egységes reklámstratégia. Mint mondja, Villánnyal nem is lehet ilyen szempontból versenyezni, hiszen az egy kis település, amely teljesen a borturizmusra épít. Szekszárd viszont megyeszékhely, sok egyéb feladatkörrel. Az is tény, hogy itt nincsenek pincesorok, és be kell jelentkeznie annak, aki kóstolni szeretne. Van viszont különleges atmoszférája annak, hogy nem egy alkalmazott, hanem maga a borász fogadja a saját pincészetében a vendéget, és ő beszél arról, hogyan született egy-egy válogatás, vagy mitől ilyen zamatos a rosé.

Takler Ferenc azt állítja: árban még nem érte utol Szekszárd a neves borvidékeket. - Bár a csúcsborokra ez nem igaz - teszi gyorsan hozzá. Elárulja, hogy legdrágább borának, a 2002-es Regnumnak a piaci ára 12 400 forint. A kérdésre, hogy mi dönti el, mennyibe kerül egy-egy nedű, azt feleli: mindig a piac. Amiatt, hogy az év bortermelője lett, nem emelt árat. Persze az, hogy mi mennyiért kel el, attól is függ, hol vesszük. Étteremben jóval drágább, mint egy szakboltban vagy egy hipermarketben. Azt mondja, megbízható, stabil partnereknek bizonyultak az áruházláncok, ráadásul ott nagy a forgalom, és azt is be kell látni, hogy Magyarországon az éttermekben nem tudnak olyan mennyiségben bort eladni, hogy abból meg lehessen élni. Mosolyogva mondja: talán a benzinkúti árusítás az, amitől ódzkodik.

Takler Ferenc az Év bortermelője cím elnyerése óta is sikert sikerre halmozott. A VI. Pannon Bormustrán öt nedűje csúcsbor címet nyert, a bordeaux-i Les Citadelles du Vin nemzetközi szakmai borversenyen a két hazai aranyérem egyikét is ő hozta el. Szintén a közelmúltban nyerte el a királyi borász címet is. A sikerek ellenére egyetlen percre sem lazít. Most a 2003-as Primariusszal és a Regnummal szeretne piacra lépni. A tervek között szerepel a pincészet fejlesztése is. Pályázati pénzből hozna létre egy európai színvonalú palackozóüzemet, laboratóriummal, nagyméretű raktárhelyiségekkel, de arról is álmodik, hogy egy panziót nyisson, ahol a kóstolásban megfáradt vendégei lepihenhetnek.

Takler Ferenc a sikerek ellenére új terveket készít