Halált okozó gondatlansággal gyanúsítanak egy mentődiszpécsert. A múlt év végén valószínűleg azért halt meg egy 37 éves, Vas megyei férfi, mert rosszulléte idején többszöri hívás ellenére sem küldtek érte mentőautót Sárvárról. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult, amelynek megállapításait a nyomozók vádemelési javaslattal küldték meg a Szombathelyi Városi Ügyészségnek. A rendőrséget a szombathelyi Markusovszky kórházból értesítették arról, hogy egy bejegyertyánosi férfi otthoni rosszullétét követően meghalt. Az eset kapcsán indult vizsgálat kiderítette, hogy a férfihoz többször próbáltak mentőt hívni, azonban a segítség órák múlva sem érkezett meg. Információnk szerint az eset azért történhetett meg, mert az évtizedek óta a mentőknél dolgozó sárvári diszpécser egyszer sem értette meg a bejelentés szövegét. Az csak órákkal később, egy újabb telefonhívásra derült ki, hogy valóban szükség lett volna a gyors betegszállításra.

Györfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője szerint annak tisztázása, hogy a telefonbeszélgetésben pontosan mi hangzott el, és hogy a mentésirányító felelős-e a beteg késedelmes ellátásáért, a bíróság feladata. Szakértői vélemények szerint ok-okozati összefüggés lehet a mentő késlekedése és az áldozat halála között.

Az eset sajátságos, de a mentési rendszerünkben szinte kódolva vannak a hibák és tragédiák. De nem az itt gyanúba hozott ok miatt, hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert a diszpécserek nem merik megtagadni a kéréseket. Pontos jogi szabályozás, védelem nélkül vállalni a felelősséget. Néha épp ezért nem jut már annak kocsi, aki valóban életveszélyben van. A törvények szerint ugyanis mindenkinek jár a mentés, aki kéri. Ha azonban ennek a mentőszolgálat valóban eleget tenne, valószínűleg egy-két óra alatt "befulladna".

Csak a fővárosban naponta két és fél-háromezer riasztás érkezik, s ebből mindössze négy-ötszáz esetben küldenek kocsit a mentésirányítók. S még így is: az esetek hatvan százalékában felesleges a "kivonulás". A hatékonyabb ellátás hiába lenne mind a lakosság, mind a mentők érdeke, erre egyelőre nem adottak a feltételek. A mentésben dolgozók elsősorban a lakossági szokásokat, illetve a technikai háttér hiányát okolják azért, hogy ma a mentők az esetek többségében nem mentési feladatokat látnak el. A mentősök állítják: húsz éve várnak az úgynevezett check-listára, amelynek alapján pontosan tudni lehetne, mikor, milyen szintű orvosi segítség indokolt, s mikor tagadhatnák meg a kivonulást. Ezt azonban - szerintük legalábbis - nem meri vállalni senki, hisz ez azt is jelentené: lennének deklarált esetek, akikhez nem jár, mert nem szükséges a sürgős segítség. Ezt pedig sokan értelmeznék úgy: elvesznek egy egészségügyi ellátást.

Most - jobb híján - saját tapasztalatuk, egy nagyjából öszszerakott kérdéssor alapján döntik el, kinek milyen sürgős a segítség, és látatlanban mondják ki, mekkora a baj. De újabb dilemma, hogy van-e megfelelő jármű, honnan és mit irányítsanak a helyszínre. Ebben sok esetben egyedül a diszpécser talpraesettsége a mérvadó. Ha ront: könnyen előfordulhat, hogy egy baleset súlyos sérültjei azért várják a rohamkocsit, mert az éppen egy egyszerű lumbágós beteget lát el.

- Mentő szakápolók, mentőtisztek fogadják a hívásokat, s kérdezik ki a betelefonálót a beteg, sérült állapotáról, majd saját hatáskörükben döntenek, hová irányítják a segítségre szorulót. Ahogy arról is, ki élvezzen elsőbbséget - mondja Pék László, a mentőszolgálat operatív irányítója, aki szerint viszont inkább pénzkérdés, hogy nincs meg a "check-lista". - Több tízmillió forintból megvehető és adaptálható az a máshol működő informatikai program, amely számítógép segítségével kérdez, s dönt a hívásokról. Az esetek minden típusára külön szoftvere van, legyen az sérülés, baleset vagy szívroham. A gép pontosan megmondja a diszpécsernek, mit kell kérdeznie, s a válaszok alapján lép tovább, teszi föl az újabb kérdéseket, míg ki nem dobja, mi a teendő - részletezte a vezető. Pék László szerint, ha nem is száz százalékig, de kilencvenben biztosan jókor, jó helyre mehetne a segítség, a munka valóban hatékony lehetne. - Ma az emberek hozzá vannak szokva, igaz, csak a nagyvárosokban, hogy mentőt hívnak, ha nem találják a háziorvost vagy az ügyeletest, vagy ha az utcán rátalálnak valakire. Teszik ezt úgy, hogy sokszor még meg sem kérdezik, mi a baj. Vidéken épp fordítva működik, ott még akkor sem kérnek mentőt, ha valós az életveszély - állítja Pék László. Úgy látja, akár a mostani kapacitással megoldható lenne a sürgősségi ellátás, ha ezek a járművek valóban csak a saját munkájukat látnák el. Ehhez a szolgálat önerőből elkezdte a fejlesztéseket, ami akár a teljes átalakítás első lépése is lehet.

Az elmúlt években nem volt példa, hogy diszpécsert hivatalosan megvádoltak volna. Az OMSZ-en belül folynak fegyelmi vizsgálatok, s vannak elmarasztalások is, de elsősorban a kollégák türelmetlensége miatt, hogy a kikérdezés nem elég alapos vagy a hangnem nem megfelelő.

Saját hatáskörükben döntenek, hová irányítják a segítségre szorulókat