Kiotó és a kerülőút
A kiotói jegyzőkönyv szerint a fejlett országoknak az üvegházhatású gázok kibocsátását 2012-re az 1990-ben mért szintekhez képest átlagosan 5,2 százalékkal kell csökkenteniük. Mára nyilvánvalóvá vált, még ha sikerülne is teljesíteni a vállalásokat, az sem lenne elég a klímaváltozás megállítására. Éppen ezért a találkozó legfontosabb kérdése az volt, hogy hogyan lépjenek tovább: szigorítsák a szabályokat, és terjesszék ki a fejlett államok mellett a fejlődő országokra is, vagy bontsák fel az egészet, és hozzanak létre egy más alapokon nyugvó, új megállapodást.
A fő fejlődő országok, mint például Argentína, Mexikó, Brazília, Dél-Afrika, Indonézia vagy Kína már kezdik felismerni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása és a klímaváltozás nemcsak a gazdag országok problémája, hanem saját gazdasági fejlődésük gátja is.
Argentínában például 30 százalékkal visszaesett az elektromosenergia-termelés, mert az utóbbi években a megváltozott csapadékviszonyok és a glecscserek olvadása következtében csökkent a folyók vízhozama, s ezzel együtt zuhant a vízerőművek teljesítménye is. Mindemellett Argentínának van a legtöbb gázüzemű autója, ami sokkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki azonos energiatermelés mellett, mint a benzinüzemű járművek. Kínában eközben olyannyira gyorsan növelték az energiafelhasználás hatékonyságát, hogy az utóbbi évtized rohamos ipari fejlődése mellett is csak keveset változott az ország szén-dioxid-kibocsátása.
Nem sokkal a bonni találkozó után hat ország megállapodását jelentette be a Föld felmelegedésének megállításáról George W. Bush amerikai elnök. A megállapodás, amelyet az Egyesült Államok, India, Kína, Japán, Dél-Korea és Ausztrália írt alá, a felmelegedés elleni küzdelem mellett az energiabiztonságban és a tiszta energiák felhasználásának előmozdításában is együttműködést irányoz elő - jelentette az MTI. Az egyezmény neve "ázsiai-csendes-óceáni partnerség a tiszta fejlődésért és az éghajlatért", és az aláírók szerint nem célja kiváltani az 1997-es kiotói jegyzőkönyvet, amelyet Washington és Canberra nem írt alá. "A paktum igazságosabb és hatékonyabb, mint a kiotói jegyzőkönyv: nem jár munkahelyek megszüntetésével és az ipar büntetésével" - közölte John Howard ausztrál kormányfő. (Canberra és Washington korábban elsősorban azt kifogásolta a 141 ország által ratifikált jegyzőkönyvben, hogy csak a fejlett ipari országokra rótt kötelezettségeket.)
A kiotói egyezmény védelmezői szinte azonnal nekiestek a hatok elképzelésének. A WWF szerint ez utóbbi egy olyan békeszerződésre hasonlít, amelyik csupán felhatalmazást ad egy fegyverszünetre. A kiotói megállapodást nem helyettesítik technológiai fejlesztések, még ha azok az üvegházhatást okozó gázok jelentős csökkenését szolgálják is. Washington és Canberra lehetővé teszi, hogy jelentős fejlődő országok, mint Kína vagy India egyszerűen kibújjanak a kiotói vállalások alól. Az eredmény: a világ négy legfőbb szennyezője közé tartozó USA, Kína, India és Ausztrália iparát védve nem vállal csökkentést.
Az Európai Bizottság úgy "üdvözölte az amerikaiak kezdeményezte lépést, hogy azt elégtelennek" minősítette. Barbara Helfferich bizottsági szóvivő szerint az új technológiák kifejlesztése nem helyettesítheti a szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó kötelező vállalásokat. Az EU bizottsága arra sürgeti a legnagyobb szennyezőket, hogy kössenek megállapodást az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásáról.
Persze az egyezményt aláíró országok sem tesznek meg mindent azért, hogy a 2012-re vállalt kötelezettségek teljesüljenek. Az ENSZ ez év elején közzétett adatai alapján a negatív rekordot Spanyolország és Portugália tartotta: csökkenés helyett 40 százalékkal növelték kibocsátásukat. Ázsiában sem jobb a helyzet. A kiotói jegyzőkönyv házigazdája, Japán például 6 százalékos csökkentést vállalt, ehelyett kibocsátása 2003-ban 7,6 százalékkal haladta meg az 1990-es szintet.
Az unión kívüli Norvégia hasonló cipőben jár. Oslói statisztikák szerint a kiotói jegyzőkönyvben vállalt és az 1990. évi kibocsátási szinthez képest 1 százalékos növelés helyett 11 százalékos többletnél tart az ország, elsősorban bővülő olaj- és földgáztermelése és növekvő motorizációja révén. Szén-dioxidból, a globális felmelegedés fő előidézőjéből, az 1990. évit 86 százalékkal haladja meg a kibocsátás, igaz, más szennyezők kibocsátásában nagyobb a csökkenés.
Az adatok ismeretében kissé meghökkentő, hogy az Európai Unió képviselői felvetették: 15 százalék helyett 30 százalékkal csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ra, ami hatszor szigorúbb előírásokat és határértékeket jelentene, mint eddig.
Angliai szakértők szerint azonban ahhoz, hogy megállítsuk a klímaváltozást, az emberi tevékenységből származó szén-dioxid-kibocsátást 600 milliárd tonnára kéne korlátozni, azaz ennyi lehetne az egész világ kibocsátása a XXI. században. Ha azonban a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor már 2030-ra elérjük a 400 milliárd tonnát. Ráadásul a kiotói egyezmény 2012-ben hatályát veszti, ezért szükség lesz egy új, szigorúbb kvótákat meghatározó dokumentumra, amely már a gazdagabb fejlődő országokra is vonatkozik. Egyes országok nem várnák meg a határidőt, szerintük mihamarabb fel kell bontani a megállapodást, és más, hatékonyabb módszereken alapuló egyezséget kell létrehozni. Az egyik javaslat szerint a szén-dioxid-kibocsátási kvótákat a népesség függvényében kellene kiszámolni és elosztani, mások szerint a GDP alapú számítás lenne a célravezető.
