Óvatos reformer az olajkirályság trónján
A világ legnagyobb kőolajexportőrének és az USA egyik legfőbb arab szövetségesének napi államügyeit már egy jó évtizede amúgy is a nyolcvanon túl járó Abdaullah irányította, miután bátyja 1995-ben szélütést kapott.
A súlyosan beteg - május vége óta súlyos tüdőgyulladással kórházban kezelt - Fahd halálát tegnap a szaúdi televízióban, az adást megszakítva jelentette be a királyság tájékoztatási minisztere. George W. Bush amerikai elnök részvétét fejezte ki Abdallahnak, Jacques Chirac francia államfő a "regionális stabilitás őrének" nevezte a 26,5 millió lakosú sivatagi monarchia eddigi fejét, akinek elhunyta miatt egy héttel elhalasztották az Arab Liga augusztus 3-ra tervezett ülését.
Washingtont és a nyugati világot a királyi család egyik magas rangú tagja, Turki herceg próbálta megnyugtatni, hogy Abdallah trónra kerülésével nem változik meg Rijád kül-, illetve olajpolitikája. Vagyis a világ olajkészletének negyedével rendelkező, jelenleg naponta 9,5 millió hordó olajat kitermelő királyság a jövőben is elegendő "fekete aranyat" visz a piacra, és elkötelezett az árak stabilizálása, illetve csökkentése mellett. A piacok némileg idegesen reagáltak a halálhírre: az olaj ára 61,2 dollárra emelkedett a New York-i tőzsdén. A Reuters szerint Abdallah a kontinuitást azzal is igyekezett jelezni, hogy megtartotta az eddigi kormányt.
Fahd, a királyságot alapító Abdul-Aziz király 42 fiának egyike, 1982 júniusában lépett trónra. Az ötvenes években oktatási miniszterként ő alakította ki az arab világban rendkívül fejlett közoktatási rendszert. Nevéhez fűződik ugyanakkor a radikális iszlámot hirdető egyetemek támogatása, miután rossz szemmel nézte, hogy a sahot elűző Iránt iszlám köztársasággá változtató síita vallási vezetők az iszlám szent helyeinek, Mekkának és Medinának otthont adó Szaúd-Arábia háttérbe szorítására törekednek.
Míg a nyolcvanas években az olajdollároknak köszönhetően a sivatagi királyság gazdasági virágkorát élte, az 1990-es öböl-háború alaposan átrendezte a térség viszonyait. Az Egyesült Államoknak sikerült meggyőznie Fahdot, hogy csak a tartós amerikai katonai jelenlét ad biztonságot. A hitetlenek hadseregeinek megjelenése ugyanakkor a rendszer ellen hangolta a muzulmán szélsőséges erőket.
Az öbölháború következményei, így a kilencvenes évek második felében csökkenő olajárak gazdaságilag is megviselték Szaúd-Arábiát. A szélütést kapott Fahd helyett 1995 óta lényegében uralkodó Abdallah fokozatosan lefaragta az alattvalók hűségét biztosítani hivatott, az ingyenes lakástól az ingyenes egészségügyi ellátásig terjedő juttatásokat. Abdallah - látva a népesség és a munkanélküliség gyors növekedését - az elmúlt években olyan reformokkal kísérletezett, amelyek az állam szerepvállalásának csökkentését és a magángazdaság nagyobb bevonását célozták.
Politikai téren Abdallah engedményekkel igyekezett féken tartani a királyság legitimitását az USA-szövetség miatt megkérdőjelező muzulmán szélsőségeseket, miközben megjelent, igaz, egyelőre nem túl nagy számban, a demokratikus ellenzék is. Legutóbb Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter kifogásolta, hogy Rijád börtönnel fenyegeti azokat, akik alkotmányos monarchiát követelnek a jelenleg teljhatalommal rendelkező és az iszlám törvénykezésre épülő királyság helyett. Az idők változását jelezte, hogy több évtized után az idén helyhatósági választásokat rendeztek Szaúd-Arábiában, igaz, ezeken továbbra is csak a férfiak szavazhattak. A nőknek nincs választójoguk, nem vezethetnek autót, s elvben a szüleiktől vagy férjüktől kell írásos engedélyt kérniük, ha tanulni akarnak. Ugyanakkor a felsőoktatási intézményekben tanulók fele lány, akik közül sokan saját üzleti vállalkozást indítanak.
