Valami van, de nem az igazi
Végül nem szakadt le, mégis a földre huppantunk. Méghozzá a fellegekből.
Pedig összehasonlíthatatlanul jobban kezdődött a szerbek elleni meccs, mint a tavalyi, egyébként - van, akinek ez újdonság? - győzedelmes olimpiai fináléban. Akkor 3:0-ra meglépett a vetélytárs, most viszont Biros Péter ott folytatta, ahol két nappal korábban, a görögökkel szemben abbahagyta: a csütörtökön hat gólt szerző játékos már 42 másodperc elteltével vezetéshez juttatta csapatát. A folytatásról azonban sokat elárul, hogy számunkra ez volt a találkozó legbiztatóbb pillanata.
A második negyedben, 2:1-es magyar vezetésnél ugyan meglóghatott volna az együttes, de Kiss Gergely Sefik kapusba lőtte a négyméterest, s bár 3:2, majd a következő szakaszban 5:4 is volt "ide", a szerény előny dacára úgy érezte az ember, mint annak idején Rajkin szovjet humorista: valami van, de nem az igazi.
Főként védekezésben akadozott szembetűnően az eddigi meccseken rendületlenül zakatoló gépezet, minek nyomán az összesen négy gólig jutó Ikodinovics brillírozásával négy és fél perccel az utolsó dudaszó előtt 7:5-ös szerb vezetést mutatott a nagytábla. Ekkor még kibújt a víz alól a már elsüllyedni látszó címvédő - a társaság legjobbja, Molnár kétszer is begyömöszölte a hálóba a labdát -, ám 7:7-nél újra érkezett Ikodinovics (7:8), és innen már nem volt út fölfelé. Azazhogy lett volna, hiszen Kemény Dénes kapitány - kihasználva a fura szabály nyújtotta lehetőséget - az ellenfél támadása közben kért időt, arra bazírozva, hogy a szabálytalan "megmozdulás" miatt megítélt büntetőt kihagyja a rivális, s az övéinek lesz még bő fél percük az egyenlítő gól megszerzésére. A tréner jól kalkulált - Ikodinovics a felső kapufát trafálta telibe -, Biros roszszul: pontatlanul indította Madarast, s hamarosan a teljes szerb kispad a medencébe vethette magát örömében.
A történelmi siker elmaradt tehát - egyetlen világbajnokságon sem fordult még elő, hogy egyazon nemzet csapatai nyerjék a férfi és a női vízilabdatornát -, így aztán a Kemény-érában két-két olimpiai és Európa-bajnoki, továbbá egy vb-aranyat nyerő alakulat Montrealban alább adta Faragó Tamás (a pénteki döntőben az amerikaiakat 10:7-re legyőző) hölgykoszorújánál.
- Ha kettővel kevesebbet hibázunk, most mi ordítunk - vonta meg a konklúziót Kemény, de aztán bővebben is értékelt: - Kétségtelen, hogy a vb-n mutatott forma alapján a magyar válogatott volt az esélyesebb, de Benedek és Varga távollétében sokkal több teher rakódott a kulcsemberekre, mint azelőtt. Ráadásul most már elmondhatom, Kásás a kanadaiak elleni mérkőzés óta betegen játszott. Mindebből következően meccsről meccsre olvadozgattunk, mint a napra kitett jégkocka, és ez lett a vége.
A kapitány, amikor szembesítettem azzal a korábbi kijelentésével, hogy "ha jól játszunk, senki nem tud legyőzni minket", tömören reagált: "Most roszszul játszottunk". Ezzel együtt optimistán tekintett a jövőbe, nevezetesen: "A sydneyi olimpiát követő fukuokai vb-n ötödikek lettünk; most, Athén után másodikak. Fogjuk föl a dolgot úgy, hogy nyertünk egy ezüstöt, ami azért nem tragédia. Főképp, mert noha bosszant az elvesztett döntő, nem kezdtük rosszul az építkezést Pekingre. Sok van még ezekben a fiúkban."
Molnár Tamás rokonszenvesen anynyit fűzött hozzá, hogy "azt gondolom, nem érdemeltük volna meg a hosszabbítást". Mit ért ezen? - próbáltam tovább faggatni, mire a válasz: "A saját hibáink miatt alakult a meccs úgy, ahogyan, és nem lett volna szabad odáig jutnunk, hogy egy jogtalan időkérés húzzon ki minket a slamasztikából."
Keménynek igaza van: sok van ezekben a fiúkban.
S hogy mennyi van Cseh Lászlóban a tavalyi balszerencsés "félrelépés", az athéni bronzos beérkezés óta várva várt 400 vegyesen? Nos, a válasszal egyelőre kényszerűen adós maradok - a döntőt a lapzártát követő otthoni hajnalban rendezték - azt viszont elmondhatom, hogy az előfutamban kényelmes tempóban, 4:14,15-ös idővel a finálé legelőkelőbb, 4-es pályáját harcolta ki. Mindenesetre, amikor reggel a metrón (!) összefutottam az uszodába igyekvő magyar úszócsapattal, a sarokban meghúzódó - eddig itt egy-egy második és harmadik hellyel büszkélkedő - klasszis nem hallhatta, amint edzője, Turi György azt mondja: "Szerintem nyer, az sem kizárható, hogy világcsúccsal..."
A nők hasonló számában Jakabos Zsuzsanna és Risztov Éva is megkezdte, méghozzá - váratlanul - pazarul: előbbi 4:42,74-gyel a mezőny második, utóbbi 4:42,86-tal a harmadik idejét produkálta.
A pénteki és a szombati finálékban amúgy folytatódott a rekordeső. A férfiszámok közül 200 háton az amerikai Aaron Peirsol 1:54,66-tal, 100 pillangón pedig honfitársa, Ian Crocker 50,40-nel ért célba, vagyis olyan gyorsan, mint még soha, senki sem. A nők "becsületét" az ausztrál Leisel Jones mentette meg a 200 m mellen elért 2:21,72-es világcsúcsával.
De itt Kanadában, mindez kevés: a vasárnapi lapok címoldalára egyikük sem tudott odaférni. Bezzeg Carey Price kapus, a Montreal Canadiens jégkorong-csapatának legújabb szerzeménye...
EREDMÉNYEK
Úszás. Férfiak. 50 m gyors: 1. Roland Schoeman (dél-afrikai) 21,69, 2. Draganja (horvát) 21,89, 3. Kizierowski (lengyel) 21,94. 200 m mell: 1. Brendan Hansen (amerikai) 2:09,85, 2. Brown (kanadai) 2:11,22, 3. Imamura (japán) 2:11,54. 200 m hát: 1. Aaron Peirsol (amerikai) 1:54,66, világcsúcs, 2. Rogan (osztrák) 1:56,63, 3. Lochte (amerikai) 1:57,00. 100 m pillangó: 1. Ian Crocker (amerikai) 50,40, világcsúcs, 2. Phelps (amerikai) 51,65, 3. Szergyinov (ukrán) 52,08. 4x200 m gyors: 1. Egyesült Államok (Michael Phelps, Ryan Lochte, Peter Vanderkaay, Klete Keller) 7:06,58, 2. Kanada 7:09,73, 3. Ausztrália 7:10,59.
Nők. 100 m gyors: 1. Jodie Henry (ausztrál) 54,18, 2. Metella (francia) és Coughlin (amerikai) 54,74-54,74. 800 m gyors: 1. Kate Ziegler (amerikai) 8:25,31, 2. Reimer (kanadai) 8:27,59, 3. Sibata (japán) 8:27,86. 200 m mell: 1. Leisel Jones (ausztrál) 2:21,72, világcsúcs, 2. Poleska (német) 2:25,84, 3. Jukic (osztrák) 2:27,11. 200 m hát: 1. Kirsty Coventry (zimbabwei) 2:08,52, 2. Hoetzer (amerikai) 2:09,94, 3. Nakamura (japán) 2:10,41. 50 m pillangó: 1. Danni Miatke (ausztrál) 26,11, 2. Kammerling (svéd) 26,36, 3. Alshammar (svéd) 26,39. 4x100 m vegyes: 1. Ausztrália (Sophie Edington, Leisel Jones, Jessicah Schipper, Lisbeth Lenton) 3:57,47, 2. Egyesült Államok 3:59,92, 3. Németország 4:02,51.
Vízilabda. Férfiak. Döntő: Szerbia és Montenegró-Magyarország 8:7. A harmadik helyért: Görögország-Horvátország 11:10. Az ötödik helyért: Spanyolország-Románia 8:7. A hetedik helyért: Oroszország-Olaszország 7:6.
Montreal, július 31.
