Minden hely megtelt
Minden ötvenedik szerződéses katonának felsőfokú végzettsége van, és mára az érettségizettek aránya is elérte a 35 százalékot. Bár a követelmény csupán a nyolc általános, a csaknem nyolcezer katona 85 százaléka ennél több iskolát végzett - nyilatkozta lapunknak Erdélyi Lajos dandártábornok, a HM humánpolitikai főosztályának vezetője. Az első év felében egyébként összesen 3200-an jelentkeztek a honvédség legénységi állományába, ám mindössze ötszázat vehettek fel, további 320 embert pedig - akik az alkalmassági vizsgálaton megfelelő eredményt értek el - "előjegyzésbe" vettek: ha lesznek üres státusok, elsősorban rájuk számítanak. Erdélyi szerint így nem jelent gondot az utánpótlás, és toborzási kampányokra sincs szükség. Mindazonáltal igyekeznek jelen lenni a munkaerőpiacon, és rendszeresen fölkeresik az iskolákat, emellett kapcsolatban állnak a munkaügyi kirendeltségekkel is.
A szerződéses katonák körében még tavaly is igen magas volt a fluktuáció, és ennek egyik oka a haderő átalakítása: a megszűnő egységektől sokan leszereltek, bár más alakulatoknál szívesen látták volna őket. A költözést azonban nem vállalták, ami Erdélyi szerint - a magyar munkavállalók szokásait ismerve - nem okozott túl nagy meglepetést. A legénységi állomány esetében alapvetően azzal is számoltak, hogy ők adott településre szerződtek, és onnan valószínűleg nem mozdulnak ki. A fluktuáció különben az idén kilenc százalékra csökkent - a további átszervezések pedig csak néhány tucatnyi embert érintenek -, ami azt jelenti, hogy az állomány tagjai átlagosan legalább tíz évig maradnak a seregben. Erdélyi hangsúlyozta: a szerződéses katonák legfeljebb tizenöt esztendőt szolgálhatnak, így a leszerelők mostani száma már teljesen elfogadható.
A Humán Szemle című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a fluktuációs okok között szerepelnek "a megfelelő bánásmód, a szervezettség, az illetmény, a lakhatási támogatás problémái", ezért fontos szerepet szánnak a humánkontrollingnak, az emberierőforrás-gazdálkodásnak. Erdélyi elmondta, hogy egyebek mellett úgynevezett beválásvizsgálatokat végeznek, és folyamatosan figyelemmel kísérik az állomány helyzetének alakulását. Igen sokba kerül ugyanis, ha a katonát a próbaidő végeztével elveszítik, mert addig személyenként csaknem egymilliót költenek a felszerelésre és a kiképzésre. A cél, hogy legalább öt évig megtartsák az embereket, akkor ugyanis már közgazdasági megfontolások alapján is rentábilis a foglalkoztatásuk. A mostani adatok szerint ezt minden bizonnyal sikerül is elérniük.
A legénységi állomány sajátos helyzetben van, hiszen a szolgálat határozott időre szól, s bár a szerződés többször is meghosszabbítható, legfeljebb tizenöt évig jelenthet megélhetést. A katonáknak tehát fel kellene készülniük arra, hogy ezt követően a civil életben is boldoguljanak. Kérdéses viszont, hogy az új karriert megalapozhatják-e havi 120-130 ezer bruttóból. Vonzóbb persze a missziókban elérhető négyszázezer körüli összeg, de a külföldi szolgálatra csak néhány száz legénységi állományúnak van lehetősége. Erdélyi ezzel kapcsolatban kiemelte: aki a hadseregben képzeli el a jövőjét, életre szóló hivatást találhat, mert a tiszthelyettesi utánpótlást ma már kizárólag a szerződésesek jelentik. Utcáról tehát nem vesznek fel senkit, hanem a legénységi állomány tagjai közül válogatnak. Miután a katonaságnál több mint kilencezer tiszthelyettes szolgál, a főosztályvezető szerint mindenkinek jó esélye van arra, hogy aktív pályafutását a seregben fejezhesse be.
