Európai összehasonlításban kirívóan sok nálunk a halálos kimenetelű közlekedési baleset, s egyelőre a szakemberek sem tudják, hogyan fogja teljesíteni Magyarország az Európai Tanács normáját, jelesül azt, hogy a tagországok 2000-től számítva tíz év alatt csökkentsék a felére a közúti balesetek miatt bekövetkező halálesetek számát.

A rendőrség az elmúlt években számos korszerű sebességmérő berendezést vett, ezek azonban nem váltották be a reményeket. Az ORFK közlekedésrendészete szerint a rossz helyzet oka a pénztelenség és a hatályos jogi szabályozás.

Ma például csak akkor folytatható le a szabálysértési eljárás egy gyorshajtó ellen, ha a rendőrség rögzíti a gyorshajtás tényét, és kétséget kizáróan megállapítja az elkövető személyét. Gazdagabb országokban a lézeres sebességmérő mellett egy speciális berendezéssel azonosításra alkalmas fényképet is készítenek a szabálysértőkről, így kétség sem merülhet föl, hogy ki ült a volánnál. Nekünk nincs ilyen fényképezőgépünk. Nálunk a volánnál ülő azonosítására az egyetlen mód, ha az illetőt megállítják és igazoltatják.

A traffipaxszal vagy a lézeres sebességmérővel készített felvételek alapján a rendőrség azonosítja viszont az autó tulajdonosát, akit fölszólít: nevezze meg, hogy a szabálysértés időpontjában ki vezette az autót. Az ORFK adatai szerint ezzel a módszerrel azonban csak minden második szabálysértő kilétét tudják megállapítani. Az autósok többsége ugyanis a következő válaszokkal küldi vissza a kérdőívet: "A kérdéses időpontban kölcsönadtam a barátaimnak az autót, többen is vezették, nem tudom, hogy a szabálysértés idejében éppen ki ült a volánnál." "Családtagjaim közül vezethette valaki, de élek azzal a törvény adta jogommal, hogy önmagamat és közvetlen hozzátartozóimat nem vagyok köteles bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolni."

A rendőrség és a BM megelégelte a packázást. A BM rámutat arra, hogy Németországban, Franciaországban - különféle jogtechnikai megoldásokkal - a jármű tulajdonosát, vagy a kocsi üzembentartóját teszik felelőssé azokban az esetekben, amikor nem lehet azonosítani az elkövetőt. Ausztriában apróbb szabálysértések esetén az úgynevezett "anonim rendelkezés" értelmében kisebb összegű bírsággal sújtják a tulajdonost, s ha négy héten belül befizeti a büntetést, nem indul ellene eljárás. Máskülönben bírósági úton hajtják be a bírságot. A súlyosabb kihágások esetében a hatóságok a gépjármű-vezetési törvény alapján adatközlésre kötelezhetik az autótulajdonost, aki - ha nem ad felvilágosítást - az adott jogsértésért kiszabható legmagasabb összegű bírsággal sújtható.

Az elképzelések szerint azokban az esetekben, amikor a hatóságok rögzítik ugyan a szabálysértés tényét, de nem tudják megállapítani a szabálysértő kilétét, tíz- és ötvenezer forint között közlekedésbiztonsági bírsággal sújthatnák az autó tulajdonosát, vagy üzemben tartóját, függetlenül attól, hogy természetes vagy jogi személyről van-e szó. Ha az üzemben tartó megfizeti a bíróságot, a hatóság lezártnak tekinti az ügyet. Maga a rendelet kizárja a közlekedésbiztonsági és a szabálysértési bírság egyidejű kiszabását. Fő szabály azonban, hogy elsősorban a szabálysértőt kell megtalálnia a rendőrségnek, s ha ez lehetetlen, akkor a tulajdonost vagy az üzemben tartót lehet bírságolni - a kettőt együtt azonban nem. A közlekedésbiztonsági bírság megfizetése után további joghátrányok a tulajdonost nem érhetik; például - magánszemély esetében - nem kaphat büntetőpontot. Annak a tulajdonosnak, aki a határozat átvételekor ellenőrizhető és azonosítható módon megnevezi azt a személyt, aki a szabálysértés idején a járművét használta, nem kell fizetnie - a rendőrség a szabálysértővel szemben folytatja le az eljárást.

A rendőrségen azt remélik, hogy az új bírságfajtával sikerül megfékezni az esztelen száguldozókat. Kolláth György alkotmányjogász szerint a tervezet (első hallásra) az eddigi legjobb próbálkozás a rendőrség részéről az objektív felelősségi rendszer bevezetésére. Az ördög azonban a részletekben lakozik, ezért nem értékelte a tervet. Hozzátette: az anyagi jogi bírság sem alkalmazható jogállami garanciák nélkül. El kell érni, hogy a rendőrség az új bírságolási forma bevezetése esetén se mondjon le arról, hogy a fő feladata továbbra is a szabálysértést elkövető személy elfogása.

Tavaly 1167-en haltak meg a magyar utakon. 482-en gyorshajtás miatt vesztették életüket, 221 ember halálát az elsőbbség megadásának elmulasztása, 82-ét pedig szabálytalan előzés okozta.