Marx óta az európai baloldal - a magyart beleértve - a nemzetet esetlegesnek tartotta, illetve, ahogyan ezt Marx és Engels kifejtették, a nemzet taktikailag használható szövetséges a kapitalisták és az imperialisták ellen. A nemzeti mivoltot ugyanakkor mindenképpen múlandó kategóriának képzelték, hiszen meggyőződésük szerint az egyén legmélyebb identitása nem a kultúrából fakad, hanem a gazdasági tevékenységből.

Ezt a gondolatmenetet követte Lenin, Sztálin, Hruscsov, illetve Brezsnyev, de a nyugati baloldal sem volt különb, például a harmadik világbeli nemzeti mozgalmak haladó hagyománynak számítottak, de amikor egy ilyen mozgalom elérte célját és sikeresen uralta államát, akkor jaj volt a nacionalistáknak (lásd: Frantz Fanon írásait). Ebből kiindulva az internacionalizmus előtti baloldalnak - többek között a jakobinusok, Rákóczi, Petőfi, Kossuth és Deák nevei szerepelnek a cikkben - vajmi kevés köze van a mai helyzethez.

Fejtő Ferenc vádemelése, hogy Orbán Viktor rejtett antiszemitizmust követett volna el azáltal, hogy csak Kun Béla és Rákosi nevét említette tusnádfürdői beszédében, teljességgel nevetségesnek tűnhetne, ha ez a téma nem lenne annyira érzékeny. A vád nincs megalapozva, okozatilag sántít, igazából egy orosz típusú kompromatra hasonlít, és nem egy, a felvilágosodás szellemében írt érvelésre. Ha valamit kihagyunk egy szövegből, az önmagában nem bizonyít semmit: mielőtt érvelésnek számítana az állítás, ki kell mutatni, hogy miért maradt ki az inkriminált elem, tudatos volt-e a kihagyás vagy nem. Ez pedig hiányzik Fejtő szövegéből.

Hasonló a probléma a cikk tartalmi oldalával. Fejtő nem tér ki a modern baloldal sokféleségére, tudniillik, hogy a baloldaliság célkitűzései és ezáltal maga a baloldaliság változtak, és a mai napig is változnak, hanem ehelyett egy megkövesedett baloldali beállítottságot tételez fel. A XIX. században a baloldal elsősorban a munkásosztály politikai életbe való beintegrálását követelte; a XX. században a 80-as évekig az egyenlőséget, a marxizmus összeomlása óta pedig a hatalom negatív voltát hangsúlyozza - miközben a politikából a gazdaságba evez, majd vissza, a gazdaságból a politikába!

Mindemellett a baloldal internacionalizmusa, Marx nagy találmánya, újra és újra életre kél: a Szovjetunió visszaélt vele, a szociáldemokrácia is próbálkozik ilyen lépésekkel, és ami bennünket legközelebbről érint, a kommunista utódpártok - a magyarországit beleértve - a legfrissebb baloldali internacionalizmussal, az úgynevezett brit "harmadik út" egy válfajának alkalmazásával keresik saját helyüket, csakhogy ennek a brit "harmadik utasságnak" vajmi kevés köze van a szocializmushoz. Internacionalistának internacionalista ugyan, de inkább a globalizáló kapitalizmusból fakad, mint bármi másból. Ha valaki késő éjszaka ellátogatna a highgate-i temetőbe Észak-Londonban, akkor minden bizonnyal hallaná a csikorgást Marx síremléke irányából.

A magyar baloldal, ha nem is teljes egészében, elrugaszkodott a nemzettől, így nemigen érti meg saját társadalmát, illetve nem tud mit kezdeni a nemzeti mivolttal, legkevésbé a magyar nemzet szétszabdaltságával, s így gyakran úgy viselkedik, mintha számára a nemzeti érzelem egy értelmetlen kolonc lenne. Hol van a baloldal stratégiája, elképzelése a határon túli magyar társadalmakról? A magyarországiak és a határon túliak kapcsolatrendszeréről? A magyar állam és a határon túliak közötti jogi, politikai, kulturális, illetve gazdasági viszonyról?

Ezek a folyamatok, fejlemények nehéz helyzetbe hozzák a mérsékelt baloldalt, ahol a nemzet és a baloldaliság egyensúlyban van, mivel az internacionalisták egyelőre uralják az elképzelések, ötletek piacát. Feladatuk nem könnyű, pótolniuk kell az összbaloldal nagy mulasztását, és el kell dönteniük, hogy melyik fontosabb számukra, melyik hatékonyabb célkitűzéseik fényében - a nemzet vagy a baloldaliság?

Bár Fejtő Ferenc cikke jó pár tekintetben megkérdőjelezhető, mégis hasznos lehet, amennyiben elindít egy érdemi vitát a nemzetről és a baloldal nemzetfogalmáról.

A szerző a Fidesz - MPSZ EU-parlamenti képviselője