Faragó: Montrealtól Montrealig

Nyilatkozott a rádiónak, majd lerogyott a földre, és ott ücsörgött vagy tíz percig. Aztán fölkapaszkodott, és az interjúzóna írott sajtó részére fenntartott szegletébe battyogott, ahol az volt az első mondata: "Én még az életemben nem fáradtam el ennyire."

Cseh László - kívülről is emberfelettinek látszó erőfeszítéssel - másodikként csapott célba a montreali "vizes" világbajnokság 200 méteres vegyes úszó számának döntőjében, miközben 1:57,61-es idejével megdöntötte a finn Sievinen tizenegy évvel ezelőtt felállított Európa-rekordját. Csak a harmadik aranyát szerző amerikai zseni, Michael Phelps volt képes megelőzni a húszéves magyart, aki 50-nél, sőt még 100-nál is vezetett, nem egészen mellékesen a világcsúcsnál jobb részidővel.

Cseh edzője, Turi György - tanítványával ellentétben - rendkívül feldobott hangulatban értékelte a történteket. Közölte, hogy "ez már nem csehlacis, hanem igazi Cseh László-s úszás volt", továbbá, hogy "az eredmény nem rossz a 400 előtt". Ezt a nézetet egyébként maga az érintett is megerősítette, aki a 100 háton szerzett harmadik és a mostani második hely után igazán eltökélt arra, hogy a hosszabb vegyes számban tovább javítsa a már eddig is pazar mérleget.

Csúcsokról már volt szó, Otylia Jedrzejczakról még nem: a lengyel pillangókisasszony 2:05,61-gyel saját világrekordját döntötte meg 200 méteren, majd jól kibőgte magát a dobogón. Férfiasabban viselte győzelmét a sportág klasszikus versenyét, a 100 gyorsot - a holland Van den Hoogenband és az ausztrál Thorpe távollétében - magabiztosan nyerő olasz Filippo Magnini. A már akkor Cseh ellen készülő Phelps lefürödte a viadalt, s hetedikként érintette meg a falat.

Kizárólag a teljesség igénye okán: a komoly súlyfelesleggel küszködő Risztov Éva 800 méter gyorson sem bírta a döntőbe tempózni magát. A péntek reggeli előfutamban elért 8:42,81 perces idő és a tizenharmadik hely után lassanként föl kell tenni a kérdést: vajon lesz-e még visszatérés a hajdani ezüsthalmozó sportoló számára?

Azzal még nem árulok el túl sokat, ha úgy fogalmazok: nála összehasonlíthatatlanul kellemesebb időtöltés volt a szomszédos pólóuszodában fellépő magyar férfiválogatottat nézni. De mindenekelőtt a csapat 13-as sapkában parádézó játékosát, Biros Pétert. A görögökkel szembeni elődöntőben ő is 7:6-ra "végzett", akár a csapat, tekintve, hogy az együttes hét góljából hatot lőtt! A hasonló tétért rendezett mérkőzések történetében páratlan produkció után Biros szerényen visszautasította a szuperlatívuszokat, de mi azért Kemény Dénes kapitánnyal együtt kimondhatjuk: a szokottnál gyengébb támadójáték és a bírók (khm...) dekoncentráltsága nyomán a végig vezető, a finisben azonban magát nehéz helyzetbe hozó együttes játékosai testületileg lehetnek rendkívül hálásak B. P.-nek.

Akárhogy is, a szívtájék összességében nem sínylette meg a meccset (a harmadik negyedben 6:3 is volt már "ide"), úgyhogy dagadó önbizalommal lehet készülődni a címvédésre a Szerbia és Montenegró elleni athéni döntő - otthoni idő szerint szombat esti - ismétlésén.

Csakhogy a montreali magyar pólónapok megkoronázását már hamarabb tervbe vettük, hiszen a női együttes medencébe csobbant az Egyesült Államok elleni aranymeccsen. Az előjelek nem voltak rosszak: legutóbb 1994-ben vb-címet nyerő válogatott a mostani csoportmérkőzések alkalmával 9:8-ra legyőzte a két évvel ezelőtti világbajnok amerikaiakat, és semmi nem utalt arra, hogy a kopírozás ne sikerülhetne. Egészen a harmadik negyedig.

A lapzárta szorításában kénytelen vagyok rövidre fogni: az errefelé magát 76 óta otthon érző Faragó Tamásnak a sportágról egyre többet sejtő csapata szép és még szebb gólok sorával lógott meg mindinkább riválisától (a második hét perc végére 7:3-ra), hogy aztán a "félidőt" követően megmagyarázhatatlanul összeomoljon, és a továbbiakban egyetlen gólt sem szerezve a hosszabbításra bízza a dolgot (7:7).

A kétszer háromperces ráadásban aztán föltámadt poraiból, és ott folytatta, ahol a második felvonásban abbahagyta. A magyar válogatott munkás, de annál emlékezetesebb győzelmet aratott a családi körből lassan, de biztosan kiszakadó játék világbajnokságán (10:7), úgyhogy akinek végig bírták az idegei, na meg van kalapja, az most lengessen erősen!

EREDMÉNYEK

Úszás. Férfiak. 100 m gyors: 1. Filippo Magnini (olasz) 48,12, 2. Schoeman (dél-afrikai) 48,28, 3. Neethling (dél-afrikai) 48,34. 200 m vegyes: 1. Michael Phelps (amerikai) 1:56,68, 2. Cseh László 1:57,61, Európa-csúcs, 3. Lochte (amerikai) 1:57,79.

Nők. 50 m hát: 1. Giaan Rooney (ausztrál) 28,63, 2. Gao Chang (kínai) 28,69, 3. Buschschulte (német) 18,72. 200 m pillangó: 1. Otylia Jedrzejczak (lengyel) 2:05,61, világcsúcs, 2. Schipper (ausztrál) 2:05,65, 3. Nakanisi (japán) 2:09,40. 4x200 m gyors: 1. Egyesült Államok (Natalie Coughlin, Katie Hoff, Whitney Myers, Kaitlin Sandeno) 7:53,70, 2. Ausztrália 7:54,06, 3. Kína 7:57,29.

Vízilabda. Férfiak. Elődöntő: Magyarország-Görögország 7:6, Szerbia és Montenegró-Horvátország 5:4. Nők. Döntő: Magyarország-Egyesült Államok 10:7. A harmadik helyért: Kanada-Oroszország 8:3.

Montreal, július 29.

ARANYOS LÁNYOK

Világbajnoki címet nyert Montrealban a magyar női pólóválogatott: az együttes a döntőben (hosszabbítás után) 10:7-re győzte le az amerikai csapatot. A 200 m-es vegyes úszásban Cseh László 1:57,61 perces Európa-rekorddal második lett a címvédő, olimpiai bajnok, világcsúcstartó amerikai Michael Phelps mögött. Részletek a 22. oldalon

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.