A fenti tevékenységi körök ugyan bármelyik hagyományos maffia üzleti aktivitásába beleillenének, az érintett bűnbandák tagjait nem a camorra vagy a triádok körében, hanem az Ír Köztársasági Hadsereg soraiban kell keresni. Az IRA az 1960-as évek végétől az "ügyre" - Észak-Írország brit uralom alóli felszabadítására - összpontosított, a nacionalista gerillamozgalom kiterjedt szervezett bűnözői hálózatot épített ki, ami a fegyveres harc anyagi hátországát, valamint több ezer ember megélhetését volt hivatott biztosítani.

Amennyiben az IRA politikai szárnya, a Sinn Fein vezetői következetesen megvalósítják bejelentésüket - vagyis örökre véget vetnek a fegyveres harcnak, egyben nemcsak beszolgáltatják, hanem meg is semmisítik tekintélyes arzenáljukat -, akkor le kell számolniuk a szervezetre ráépült bűnszövetkezetekkel is.

A szervezett bűnözés már a legendás néptribun, Michael Collins által a brit megszállás ellen vezetett 1916-os felkelés idején megjelent a háttérben, de a nehézfiúk komoly befolyáshoz azt követően jutottak, hogy az IRA az 1960-as évek végétől az északír konfliktus megkerülhetetlen szereplőjévé vált.

Az északír probléma a brit politika XX. századi rendezetlen ügyei közül az egyik legsúlyosabb. A Collins-felkelés végén London az évszázadokig gyarmatként kezelt Írországot két részre osztotta. A katolikus délen létrehozták a független Ír Köztársaságot, míg az Ulsternek hívott északi - és protestáns többségű - tartomány az Egyesült Királyságban maradt. A felosztást követően a nacionalistaként ismert katolikus köztársaságpártiak folyamatosan arra panaszkodtak, hogy másodrangúként kezelik őket Ulsterben, s a kirekesztettség érzése miatt tömegesen támogatták az ír egységet és a megszálló brit katonaság kiűzését zászlajára tűző IRA-t. A katolikus fegyveres szervezet ellensúlyozására a brit koronához hűséges protestánsok megalakították saját félkatonai egységeiket, amelyek ugyanolyan hidegvérrel gyilkolták a másik felekezet tagjait, mint az IRA szélsőségesei a lojalistákat.

Az IRA igazából az 1969 nyarán kirobbant ulsteri katolikus-protestáns zavargások nyomán lépett színre. A szervezetből kivált militáns szárny, a Provisional IRA gerilla-hadviselésbe kezdett a rendcsinálásra Észak-Írországba vezényelt brit csapatok ellen. Az erőszakhullám azt követően erősödött fel, hogy 1972. január végén, a világhírű ír rockegyüttes, az U2 által is megénekelt "véres vasárnapon" (Bloody Sunday) a brit ejtőernyősök lelőttek tizenhárom fegyvertelen katolikus tüntetőt.

Az IRA elsősorban pokolgépes merényletekkel igyekezett megfélemlíteni a brit közvéleményt. A leghírhedtebb akciók közé tartozik II. Erzsébet nagybátyja, Lord Mountbatten 1979-es meggyilkolása vagy a huszonkilenc halálos áldozatot követelő omaghi robbantás. Margaret Thatcher brit kormányfő és kabinetje 1984-ben óriási szerencsével menekült meg, amikor az IRA emberei levegőbe röpítették a konzervatívok tanácskozásának otthont adó egyik brightoni szállodát.

Az egyre kiterjedtebb terrorhálózat és a gyilkos műveletek finanszírozása komoly pénzeket igényelt. Az ulsteri ügy hívei ugyan az elmúlt évtizedekben több tízmillió dollárt kaptak az Egyesült Államokban élő, több mint 40 milliós ír-amerikai közösségtől, a támogatás azonban nem fedezte a költségeket, és az 1990-es évek végén kezdődött béketárgyalások miatt, politikai okokból sem volt megengedhető, hogy a tengerentúli adományokat teljes egészében harci célokra költsék. Az FBI az 1970-es évektől figyelte az ír hazafias csoportokat, becslések szerint legalább százezer ír-amerikai kapcsolódott be - főleg pénzfelhajtóként, fegyvercsempészként - az ulsteri konfliktusba.

Az IRA a Palesztin Felszabadítási Szervezettel, és a baszk szeparatista ETA-val ápolt nemzetközi kapcsolatokat, de "konzultációs díjazás" ellenében a dél-afrikai fajüldöző rezsim ellen küzdő ANC és a kolumbiai marxista gerillák számára is képeztek ki harcosokat - írta a londoni The Times brit és ír titkosszolgálati forrásokra hivatkozva. Ez utóbbiak szerint a dél-amerikai országban működő gerillacsoportok hatmillió dollárt fizettek a különleges tréningért. A líbiai Kadhafi-rezsim fegyverszállításokkal honorálta az IRA "szakembereinek" tanácsait.

A Clinton-adminisztráció nyomására 1998 áprilisában aláírt nagypénteki megállapodás több vonalon átrendezte az északír ügyeket. A hatalommegosztás menetrendje és a bebörtönzött IRA-tagok szabadon bocsátása mellett politikailag szalonképesé tette a Sinn Feint, miután annak egykori gerillákból a demokratikus út híveivé vált vezetői - Gerry Adamsszel és Martin McGuinness-szel az élen - látványosan lemondtak az erőszakról. Az USA csak 2000-ben törölte az IRA-t a terrorszervezetek listájáról, a Sinn Fein 1998 szeptemberében már a New York-i Plaza Hotelban szervezett jótékonysági vacsorát, ahol több mint félmillió dollárt sikerült összekalapozniuk.

A George Mitchell amerikai szenátor közreműködésével született nagypénteki megállapodás nyomán az IRA többször beharangozta, hogy lemond az erőszakról és fegyvereit is beszolgáltatja, valójában e látványos bejelentések üres ígéretek maradtak. A háttérben súlyos gazdasági érdekek húzódtak: az IRA körüli bűnbandák jelentős vállalkozásokat vezettek. A védelem alá vont pubokat és vendéglátó-ipari egységeket hamisított italokkal látták el: a gyártási recepteket kifinomult ipari kémkedéssel szerezték meg, a belső ír határ mentén pedig illegális palackozóüzemeket hoztak létre.

Óriási bizniszt jelent a benzin-, és cigarettacsempészet: a brit vámszervek szerint az észak-írországi töltőállomások fele az Ír Köztársaságból "átpumpált" üzemanyagot forgalmaz. Egy liter gázolajon az IRA egyik legmilitánsabb egysége, a South Armagh Brigade 15-20 pennyt, 53-70 forintot keres. Az üzemanyag-ágazat éves szinten legalább hárommillió font tiszta nyereséget hoz. Még jövedelmezőbb az IRA hírszerző főnöke, Bobby Storey által irányított és bankrablásra szakosodott leányvállalata. A Storey-egység legnagyobb fogása az a tavaly karácsonyi akció volt, amikor a Northern Bank belfasti központjából 26,5 millió fontot raboltak el. A zsákmány megszerzésében jelentős szerepet játszott, hogy a banditák a bank két vezetőjének családtagjait elrabolták, így biztosítva szabad utat a trezorokhoz. Az IRA kommandói rendszeresen rabolnak ki áruházakat és raktárakat is, elsősorban cigarettára és drága műszaki cikkekre "buknak". Gyakoriak a pénzszállítók és kisebb postafiókok elleni támadások is, amelyek elsősorban az újoncok kiképzését szolgálják.