A kiteljesített elnöki örökség
Olyan köztársasági elnökhöz jöttem, aki méltó és hű folytatója volt Göncz Árpád köztársasági elnök úr örökségének, olyan elnökhöz, aki ezt az örökséget bővítette, színesebbé, teljesebbé tette - így fogalmazott a búcsúzó köztársasági elnökkel folytatott találkozója után a miniszterelnök.
Joggal. Jelölésekor ugyanis sokan úgy gondolták, hogy Mádl Ferenc inkább a jobboldal akaratát, mint a "nemzet egységét" képviseli majd a köztársaság elnökeként. S bár szimpátiája ötéves hivatali tevékenysége alatt végig kitapintható volt, az ebbéli aggodalmak végül is nem igazolódtak. Pedig - akárcsak utódjáé, Sólyom Lászlóé - az ő elnöki jelölése és megválasztása sem volt bonyodalmaktól mentes. 1995-ben még esélytelenül indította a Fidesz az általa egyébként rendkívüli módon tisztelt Göncz Árpád ellenében. Három évvel később a "polgári kormány" koalíciós szerződése alapján a jelölés a kisgazdapárt joga volt. Két évig rettegett az ország, hogy - aktuálpolitikai ügyekben zsarolva a Fideszt - Torgyán József magának tartja fenn a helyet. Végül Orbán Viktor elérte, hogy az FKGP Mádl Ferenc megválasztását kezdeményezze. Ehhez az MDF is csatlakozott.
Orbán embere?
Mádlnak a jelölés utáni egyik első nyilatkozata nem sikerült tökéletesre. Amikor leköszönt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöki posztjáról, azt mondta: a civil szervezetnek az 1998-as választás előtt a politikai véleményalkotás mezejére kellett lépnie a polgári értékrend szerinti Magyarország megteremtése érdekében. Mádl Ferenc emlékeztetett rá: 1998 áprilisában azt javasolták a választóknak, hogy olyan pártra szavazzanak, amelynek esélye van a polgári Magyarország megteremtésére, sőt, kimondták az általuk támogatott miniszterelnök-jelölt nevét is. Elfogultságát vállalva, egyesülete élén többször is bekonferálta Orbán kormányfői évértékelését a Vigadóban.
A polgári szándék végül szárba szökkent. Mádl Ferencet 2000. június 6-án, a harmadik fordulóban, egyszerű többséggel választották államfővé - a koalíciós pártok szavazataival. Első beszédében, érezve, mit kíván a magyar nemzet - legalábbis annak vélhető többsége -, azt mondta: "legyen béke. Közéleti és mindennapi béke, közéleti és mindennapi kultúra a pártok és az emberek megannyi viszonyában". E békére törekedett ugyan, de megteremtenie nem sikerült.
A zárkózott professzor
Göncz Árpád tízéves elnöksége idején többféle szerepet is megformált. Egyszerre volt a nép közvetlen hangú, szeretett Árpi bácsija, 1956 hőse, az őt jelölő egykori barát, Antall József politikai ellensúlya, majd a Horn-kormány idején a reprezentatív, a konfliktusokat kevésbé vállaló modell kialakítója. Mádl karakterének inkább a jog útvesztőiben jártas professzor szerepe felelt meg, aki kérlelhetetlen kritikusa a kormány törvénytervezeteinek. E felfogásnak tökéletesen meg is felelt - alkotmányossági aggályait a taláros testület rendre visszaigazolta. Mádl öt év alatt tizenkétszer fordult az Alkotmánybírósághoz, háromszor Orbánék idején, kilencszer Medgyessy és Gyurcsány regnálása alatt. A parlamentnek hatszor küldött vissza törvényt: Orbánnak egyszer, utána ötször. Ez elvben egyértelmű szimpátiáját bizonyíthatná, de kifogásait az alkotmánybírák mindig helyénvalónak találták.
Találkozásai és személyi döntései mindvégig azt a látszatot igyekeztek kelteni, hogy pártatlanul figyeli a közéletet. Amikor a legfőbb ügyészt és a PSZÁF elnökét támadták, azonnal fogadta Polt Pétert és Szász Károlyt. De nem volt tekintettel a jobboldal támadásaira sem. A Nobel-díj átadása után kitüntette Kertész Imrét, méltató szavakkal ismerte el Soros Györgynek a demokrácia megerősítéséért kifejtett tevékenységét.
Valójában az ország többsége nem zárta őt a szívébe. A liberálisoknak és a baloldalnak toleráns volt ugyan, de túl merev és konzervatív, a jobboldalon pedig inkább a tisztelet hangján közelítettek hozzá. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy elnöksége idején is erős maradt a közbizalom az elnöki intézményben.
Alkotmányos ember
Ezt a kifejezést Mádl utódja, Sólyom László alkalmazta a néhai Antall Józsefre. Mádl Ferencnek az alaptörvény iránti alázata a jelenlegi koalíciós tábor számára akkor vált bizonyossággá, amikor 2002-ben, majd a kormányfőváltás idején nem engedett a radikális jobboldali nyomásnak. Három éve sokan remélték, hogy Mádl, legyen bármilyen a mandátumok eloszlása, egykori tanítványának ad megbízást a kormányalakításra. Ehelyett elfogadta a "csalásnak kikiáltott" választási eredményt és az MSZP jelöltjét kérte fel az új kabinet felállítására. Hasonló volt a helyzet Medgyessy Péter menesztésekor - akkor sem hallgatott a szirénhangokra. Aggódó kormánypártiak attól tartottak, hogy az államfő kiírhatja az előre hozott választást. Ehelyett Mádl úgy zárta le a vitát, hogy fogadta a Sándor-palotában a többséget garantálni képes Gyurcsány Ferencet, akit kormányalakításra kért föl.
Egyenes életút
Mádl Ferenc hetvenedik évében lett a köztársaság elnöke. Karrierjében vargabetű jószerivel fellelhetetlen. A rendszerváltás idején a jogászprofesszort közvetlenül is utolérte a politika - az Antall-kormányban több poszton is felbukkant. Volt a bős-nagymarosi vízlépcsőért felelős tárca nélküli miniszter, az ÁVÜ Rt. igazgatótanácsának elnökeként foglalkozott a ma a jobboldalon vörös posztónak számító privatizációval, hozzá tartozott a bankfelügyelet, majd művelődési és közoktatási miniszter lett. A herendi Porcelánmanufaktúra Rt. igazgatótanácsának elnökeként is dolgozott, majd a korábban liberális Orbánt igyekezett elfogadtatni a jobboldalon. Mádl a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület elnökeként sokat tett a Fidesz '98-as sikeréért.
Egy ciklusra vállalta
Komoly emberi erőpróba lehetett számára, amikor Orbán Viktor a megkérdezése nélkül jelentette be: a következő öt évben is őt szeretné látni a legfőbb közjogi méltóság posztján. Ekkor nyíltan szembefordult korábbi védencével, jelezve: ő már 2000-ben is csak egy ciklusra vállalta a feladatot. Az sem változtatta meg elhatározását, hogy a Fidesz aláírásgyűjtési akcióval igyekezett meggyőzni, szinte naponta bejelentve, hogy az ő személyére érkezik a legtöbb szavazat.
Néhány hónappal a búcsú előtt tehát nemet mondott Orbánnak, aki ezután - állítólag nem szívesen - a politikai apaszerepre nem is vágyakozó, öntörvényű, az 1989-es alkotmányhoz mindenekfelett ragaszkodó Sólyom László mellett tette le a voksát. Mellékszálnak tűnhet, de nem az: Sólyom éppen Mádl javaslatára kapta meg első külföldi ösztöndíját az egyetem után.
Talán elmondható, hogy - bár kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan jelen volt az elmúlt tizenöt év közéletében - Mádl Ferencet nem igazán ismerik az emberek. Személyisége nem rejtett titkokat, nem volt hősi alkat, a rendszerváltozás lüktető hónapjaiban sem exponálta magát. Az előző rendszerben is szépen haladt a ranglétrán, bár nyilván megvolt a véleménye Kádár világáról. Anekdoták, nagy gesztusok, látványos pillanatok nem kötődnek személyéhez. De a dolgát, amire felesküdött, becsülettel végezte, viharvert időszakban óvatosan kormányozva a magyar demokrácia hajóját.
