Saját példámat hozom fel. Kétoldali archasadékkal, nyúlajakkal, farkastorokkal születtem. 25 műtéten estem át, mégis beszédhibával, nagyothallással, légzési, fogászati és táplálkozási nehézségekkel küzdök, amikkel együtt kell élnem. 1995-től 50 százalékos rokkant vagyok, 15 éves munkaviszonyom után 22 ezer forint a járadékom. 2003-ban egy vérvizsgálat során kiderült, hogy hepatitis C-vírussal fertőződött vagyok. A leletet elvittem a háziorvosomhoz, aki azóta, ha más orvoshoz küld vizsgálatra, szinte bélyegként süti rá a beutalóra: Hep. C.

Szóval betegen születtem, rokkanttá váltam, a 22 ezer forintos járadékomból élek. Ha nem élnék közös háztartásban a szüleimmel, fel is köthetném magam. Milyen jövőképet tud nyújtani, milyen emberhez méltó körülményeket tud biztosítani nekem a társadalom? Nekem, aki önhibáján kívül született betegnek, akit nem az alkohol vagy a drog tett rokkanttá? Nekem csak ennyi jár? 22 ezer forint? Belegondolni sem merek, mi lesz velem, ha egyedül maradok.

Tudom, sok a sorstársam, de a törvényalkotóknak mintha be lenne kötve a szemük. Nem látják, hogy mi nem a munkanélküliség elől menekültünk a gyakran "megvásárolt" leszázalékolásba. A jelenlegi rendszer minden, csak nem humánus, ráadásul még arra is rákényszerítik az embert, hogy ne legyen becsületes, mert önmagának árt vele.

Kesztölc