A puska kiesik
Több ezer halálos áldozat után úgy tűnik, hogy az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnya most ismét megpróbál végleg búcsút mondani a Kalasnyikovoknak, géppuskáknak, gránátoknak.
Az újabb leszerelési próbálkozást azok a Sinn Fein-vezetők - Gerry Adams, Martin McGuinness és Martin Ferris - igyekeznek keresztülvinni, akik harminc évvel ezelőtt a függetlenségért küzdő fegyveres mozgalom aktív tagjai voltak. A több merényletkísérletet túlélő Adams részt vett a brit kormánnyal 1972-ben sikertelenül végződött béketárgyalásokon, McGuinness és Ferris pedig pályafutását az IRA terminológiája szerint fegyveres szabadságharcosként, brit megközelítésben terroristaként kezdte, hogy aztán a kilencvenes években mindketten váltsanak. McGuinness a Sinn Fein főtárgyalójaként az 1998-as nagypénteki - a hatalommegosztást rendező - megállapodás egyik szülőatyja lett, Ferris pedig önkormányzati, majd parlamentiképviselő-választáson szerepelt sikerrel.
A fegyveres harcban egyik oldal sem bizonyult kíméletesnek. Generációk britellenes tudatát határozta meg az 1972-es "véres vasárnap", amikor Londonderryben a brit ejtőernyősök tizenhárom tüntetőt lőttek le. Nagy-Britanniát az IRA bombamerényletei sokkolták: az egyik legbrutálisabb terrorakció során az IRA 1979 augusztusában több mint húsz embert, köztük Lord Mountbattent, a királyi család tagját gyilkolta meg.
A katolikusok nagy álma, az egyesült Írország egyelőre messze van a megvalósulástól. Adamsnek és társainak az elmúlt években sikerült meggyőzniük saját keményvonalasaikat, hogy Észak-Írország - ahogy ő mondja - felszabadítását a XXI. században csak demokratikus eszközökkel lehet elérni. A júliusi londoni merényletek szintén muníciót adtak az Adams-tábornak a fegyveres ellenállás híveivel szemben: a szélsőséges muzulmán terrorizmust a saját bőrén érző brit közvélemény az ír ügyre hivatkozó harcosokat a londoni merényletek után legalább olyan (belső) ellenségnek fogja tekinteni, mint azokat, akik Allah és Oszama bin Laden nevében robbantanak a londoni metróban és buszokon.
Adamsék számára nemcsak az arzenál megsemmisítése komoly kihívás, hanem a terrorizmust fő foglalkozásként űző IRA-tagok békés, polgári életre való átállítása is. A gerillamozgalomra ugyanis az elmúlt évtizedekben ráépült egy komoly szervezett bűnözői kör, amely védelmi pénzek, forradalmi adók beszedéséből, zsarolásból, valamint kábítószer és fegyvercsempészetből tartotta fenn magát. Az IRA soraiban működő nehézfiúk sötét ügyeire Robert McCartney január végi meggyilkolása derített fényt. Az áldozat lánytestvérei - a hallgatás törvényét elsőként megtörve és a nyilvánosság elé állva - beszéltek arról, hogy a katolikus férfi és kétgyermekes családapa gyilkosai milyen maffiamódszerekkel félemlítették meg a belfasti gyilkosság több tucat szemtanúját, majd pedig a gyászoló családot azzal akarták kiengesztelni, hogy felajánlották a késelő megölését.
A McCartney-ügynek komoly nemzetközi visszhangja lett: az áldozat családtagjait Washingtonban hősként fogadták és George W. Bush elnök meghívta őket a Fehér Házba, a Szent Patrik-napi fogadásra, míg Gerry Adamset és társait látványosan törölték a vendéglistáról. A Sinn Fein vezetői számára valójában ekkor tudatosodott, hogy a puska és szavazóláda bizarr kettőségének véget kell vetniük, amennyiben szalonképes politikusként kívánnak szerepelni.
