Az újabb - és ismét pillekönnyű - sikerrel az elődöntőbe jutott a magyar férfi pólócsapat a montreali "vizes" világbajnokságon, és Kemény mellett a szakma jelen lévő krémje is egyöntetűen úgy látja: ezt a társaságot tényleg nem lesz egyszerű megverni.

A meccsről dióhéjban annyit, hogy fél perc elteltével Molina révén a rivális szerzett vezetést, ám előbb az ég zendített rá, aztán meg az iszonyatos felhőszakadás dacára kitartó magyar tábor is ("Ének az esőben"). Madaras csillogott, Biros villogott, Molnár a bekkeken lógott, és a szebbnél szebb akciók közben csak a már ismertetett körülmények miatt nem száradhatott meg a labda... Az első negyed végén 3:1-re, a következő hét perc után 6:1-re vezetett az elképesztő fölényben játszó magyar együttes, és a második "félidőben" már némi lazaság is belefért az örömpólóba, minek nyomán "csupán" négygólnyi különbséggel zárult a meccs.

Az immár az esőmenők titulust is magukra aggató játékosok egyelőre két olimpiai, két Európa-bajnoki és egy vb-arannyal büszkélkedő trénere a világversenyeken tőle megszokottnál összehasonlíthatatlanul kisimultabb ábrázattal válaszolgatott az újságírói kérdésekre; például arra, hogy tapasztalt-e pályafutása alatt a mostanihoz hasonló, megállíthatatlannak látszó menetelést (magyarul: csapatai közül verte-e sorozatban bármelyik úgy "hülyére" ellenfeleit, mint ez itt, Kanadában). A válasz rövid volt, de sokat mondó: "Nem." Az otthoni idő szerint péntekre virradóra rendezendő elődöntőben azok a görögök jönnek a mostanáig szépen kikövezett úton, akik különösebb gond nélkül, ám huszonnyolc percen át vicsorítva múlták felül 13:9-re az olaszokat. (Az embernek olykor az volt az érzése, hogy a fél életüket minimum odaadnák a győzelemért.) A másik ágon szerb-horvát elődöntő lesz; a párosítás garancia az emelkedett hangulatra.

Ha már a hangulatról esett szó: bár a magyar úszóküldöttséget az eddig történtek nyomán még - enyhén szólva - nem veti szét az öröm, a "húzónévnek", Cseh Lászlónak igen jó a kedve. Minden oka meg is van rá, hiszen a 400 m vegyesen világbajnoki címre törő versenyző elsőként 100 háton próbálta ki magát, és megszerezte a delegáció első érmét. Fél távnál harmadiknak fordult a két amerikai, Peirsol, valamint Bal mögött, s a sorrend a célba érkezéskor sem változott. A tavaly ebben a számban Eb-győztes, húszéves halásztelki fiú 54,27-nél érintette meg a falat, ami a bronz mellett országos csúcsot ért (két nap alatt a másodikat), ő szerényen mégis annyit mondott: "Kicsit meglepődtem." Igaz, amikor megkérdeztem tőle, hogy mit gondol, a montreali versenyek végén ez a mostani eredmény hányadik lesz majd a dicsőséglistáján, szemrebbenés nélkül vágta rá: "Remélem, csak a harmadik." Magam prognózis helyett kizárólag a további programját írom ide: a két vegyes szám meg hátravan.

Olyannyira, hogy kanadai szerda délelőtt 200-on már meg is tartották az előfutamokat. Cseh - futamát 1:59,56-tal megnyerve - bizakodhatott az előkelő összesített helyezésben, de arra talán mégsem számított, hogy a hatvankét induló egyedülijeként úszik két percen belül. Ebből következően elsőként jutott a középdöntőbe, ami főként annak tudatában ér meg néhány felsőfokú jelzőt, hogy a hatszoros athéni győztes amerikai Michael Phelps 2:00,30-cal csak 3. lett a lajstromban. Alakul, na...

A további magyar szereplőkről közepes híreim vannak. Női 200 pillangón Jakabos Zsuzsanna a hetedik (2:11,14), Boulsevicz Beatrix pedig a tizennegyedik időt (2:12,62) érte el, s ezzel mindketten folytathatják a legjobb tizenhat között. Ott, ahol egy nappal korábban Flaskay Mihály elbúcsúzott 50 m mellen: 28,14-e csak a kilencedik volt a rangsorban, úgyhogy teljesítményét soroljuk előzékenyen a pech kategóriába.

Jóleső érzéssel rögzíthetjük ugyanakkor, hogy bár a napok múlásával egyre fogy a mezőny a Drapeau parkban, a magyarok számára mindinkább sűrűsödik a műsor. Bizonyság rá például, hogy az errefelé kevésbé lesajnált női pólóban Faragó Tamás csapata már elődöntőt játszott a hazaiak ellen, ám jóval az után, hogy az otthoni nyomdászok álomra hajtották a fejüket. A rövid távú terv a sportágnak ebben a válfajában szokatlanul népes és lelkes kanadai közönség kiábrándítását célozta meg. Holnap majd elmesélem, hogy valóra vált-e.

EREDMÉNYEK

Úszás. Férfiak. 100 m hát: 1. Aaron Peirsol (amerikai) 53,62, 2. Bal (amerikai) 54,02, 3. Cseh László 54,27, országos csúcs. 200 m gyors: 1. Michael Phelps (amerikai) 1:45,20, 2. Hackett (ausztrál) 1:46,14, 3. Neethling (dél-afrikai) 1:46,63.

Nők. 100 m mell: 1. Leisel Jones (ausztrál) 1:06,25, 2. Hardy (amerikai) 1:06,62, 3. Kirk (amerikai) 1:07,43. 100 m hát: 1. Kirsty Coventry (zimbabwei) 1:00,24, 2. Buschschulte (német) 1:00,84, 3. Coughlin (amerikai) 1:00,88. 1500 m: 1. Kate Ziegler (amerikai) 16:00,41, 2. Rigamonti (svájci) 16:04,34, 3. Reimer (kanadai) 16:07,73.

Vízilabda. Férfiak. Negyeddöntő: Magyarország-Spanyolország 8:4, Görögország-Olaszország 13:9, Horvátország-Oroszország 6:4, Szerbia és Montenegró-Románia 10:8.

Montreal, július 27.

Mások mellett Fodor is kiemelkedett