A bécsi központú Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) javaslata szerint a világ nukleáris technológiájában kulcsfontosságúnak minősített létesítményeket szigorú nemzetközi ellenőrzés alá kell vonni, illetve korlátozni kell az ilyen jellegű üzemek létrehozását. Az elképzelések között néhány, a világ nukleáris hulladékának zömét befogadó regionális központ kialakítása szerepel. Ennek célja - tájékoztatta lapunkat Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója -, hogy illetéktelenek, ha akarnak, se juthassanak olyan nukleáris anyagokhoz, technológiákhoz, amelyek segítségével atombombát készíthetnek. Ilyen létesítmények elsősorban az urándúsítók, illetve a kiégett fűtőelemeket feldolgozó, véglegesen tároló üzemek. A veszély nagyon is gyakorlati, több állam is tervezi atomfegyver előállítását.

Az elmúlt időszakban többször is beszámoltunk arról, hogy Irán a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kérése ellenére is csak vonakodva tette közzé atomprogramját. Arról pedig csak feltételezések vannak, hogy ezen a téren mi folyhat Észak-Koreában. A nemzetközi szervezet elképzelése kezdeti stádiumban van, rövid időn belül nem várható érdemi előrelépés.

Oroszország viszont máris jelezte, hogy örömmel lenne az egyik központ. Ezt két hete, Moszkvában egy nemzetközi atomenergetikai konferencián az orosz atomenergia-ügynökséget vezető Alekszandr Rumjancev és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség orosz alelnöke, Jurij Szokolov is megerősítette. Szerintük a következő öt évtizedben legalább négyszeresére növekedő atomenergia-felhasználás mellett az atomfegyverek további terjedésének megakadályozására a legbiztonságosabb módszer a fűtőelemek oroszországi tárolása, feldolgozása.

A támogatók szerint nyereséges üzletről volna szó, ami ráadásul csökkenti az esélyét annak, hogy terroristák a "piszkos bombákhoz" szükséges radioaktív anyagokat szerezzenek be - jelentette moszkvai tudósítónk. Vannak azonban a tervnek ellenzői is. Szerintük a begyűjtött elemeket Oroszországban nem fogják tudni megőrizni, ha ott lesz a központ, az valójában megkönnyíti a terroristáknak, hogy hozzájuthassanak a veszélyes anyagokhoz. (Az ellenzéki Jobboldali Erők Szövetségének parlamenti képviselője, Szergej Mitrohin a Greenpeace tagjaival 2002-ben a kerítésen vágott lyukon keresztül könnyedén bejutott az állítólag szigorúan őrzött krasznojarszki üzembe, ahol fűtőelemeket tárolnak és dolgoznak fel.) Üzletileg sem tartják kifizetődőnek: a húszmilliárd dollár nagy része ugyanis a rekultivációra, feldolgozásra, és a feldolgozás új technológiájának kifejlesztésére, valamint az elemek biztonságos őrzésére menne el. Szerintük ennél csak az veszélyesebb, ha a pénzt másra költik, a felgyülemlett fűtőelemek égető problémáját pedig a későbbi generációkra hagyják.

Az ország egyetlen feldolgozóüzeme az Urál déli részén fekvő Cseljabinszkban van. Az üzem évi négyszáz tonna fűtőelem feldolgozására képes. A feldolgozókapacitás növeléséhez szakértők szerint a már tervezett krasznojarszki üzem mellett három továbbit kell építeni - legkevesebb négymilliárd dollárért. A kiégett fűtőelemek tárolása sem megoldott: a Krasznojarszk-26 kapacitása hatezer tonna, amelyet kilencezerre kívánnak növelni. Már az oroszországi atomerőművek kibocsátott fűtőelemei sem férnek el a krasznojarszki telepen. Egyébként az északon és a Csendes-óceán partján lévő katonai bázisokon is tárolnak tengeralattjárókon elhasználódott fűtőelemeket annak reménye nélkül, hogy e veszélyes anyagok a közeljövőben biztonságosabb helyre kerülhetnének.

Magyarország is előállít kiégett fűtőelemeket, ezeknek ötven évre biztonságosan megoldott a tárolása. Rónaky József szerint "gondolkodunk a végleges elhelyezésen, keressük a lehetséges helyszínt."

Atomellenes tüntetõ egy német erõmû "szemetét" szállító vonaton. Váltóállítás, irány Oroszország?