Vilmos bácsi, a kecskeméti nyugdíjas gépész ebben a percben a kiskunmajsai fürdő egyik látványosságának, a gumiból készült, felfújt jéghegynek a tetején kapaszkodik. Arcán tanácstalanság látszik. A közelebb állók láthatják, ahogyan szája szélét harapdálva morfondírozik, hogy mitévő legyen. Miközben egyre többen figyelik, azt találgatja magában, miért is kellett felesége intése ellenére felmásznia erre a víz felszínén lebegő szörnyűségre.

Hogy mennyi magyarázkodást hallott más férfiaktól, kinek miért nem sikerült ide felkapaszkodnia! Volt, aki azt próbálta megmagyarázni, hogy túl sok fogódzó leszakadt már, s ezért lehetetlenség a küldetés. Mások azzal érveltek: lábfejük nem fér bele a hurkokba, túl messze vagy éppenséggel túl közel vannak egymáshoz a kapaszkodók. A kifogások azonban hitelüket vesztették, ahogyan madárcsontú gyerekeknek, izmos tinédzsereknek és sörhasat cipelő felnőtteknek sorra sikerült megmászniuk a hegyet, majd a tetejéről elrugaszkodva belecsobbanniuk a vízbe.

Vilmos bácsi mindig szeretett vagánykodni - a csavarok a könyökében is ennek bizonyítékai. Egy alkalommal megpróbált komája igáslovával átugratni egy téglarakáson, ám a paripa inkább kikerülte az akadályt, s zsokéja nélkül nyargalt tovább. Vilmos bácsi az ismerősöknek sokáig azt mondta, hogy a piacról tartott hazafelé biciklivel, amikor az egyik sarkon összeütközött egy másik kerékpárossal, s a balesetben elszenvedett sérülése miatt kellett összekapcsozni a karját.

A kecskeméti nyugdíjas gépész feleségével, fiával, menyével és két unokájával jött el fürdeni. A gyerekek a Dunántúlon laknak, ritkán jutnak el a nagyszülőkhöz, ezért döntöttek úgy, hogy a jó időt kihasználva kirándulnak egyet, s emlékezetessé teszik a találkozást. A csúszdákon még nem volt semmi baj, Vilmos bácsinak nem jött elő a tériszonya: élvezte az egyre gyorsuló kanyargást, majd önfeledten csobbant a méteres vízbe. Kétszer is lecsúszott, ám utána már új kihívásra várt: ez volt a jéghegy.

Első próbálkozásakor visszacsúszott a vízbe, másodjára egy éles kötél horzsolta fel a tenyerét. A sebesülés ellenére sem adta fel: figyelte a fiatalabbak mozdulatait, majd negyedóra elteltével ismét megpróbálkozott a mászással. Immáron sikerült megkapaszkodnia. Fokról fokra haladt felfelé, mígnem küzdelmes útja végén elért arra a pontra, ahonnan nem lehet visszafordulni. Már legalább négyen várnak arra, hogy ugorjon, s átadja a helyet a többi feltörekvőnek. Innen csak egy út létezik: lefelé. Vilmos bácsi már nem szorítja a fogódzót. Lassan feláll, kiegyenesedik. A szurkolók elhallgatnak, lélegzet-visszafojtva figyelik a mutatványt. A férfi nagyot lendít karjaival, majd fél másodperc múlva elmerül a vízben. Az ötvenes évei végén járó asszony a medence közepén aggódva figyeli a vízfelszínt.

- Hol vagy, tata? - kérdezi alig hallhatóan.

Néhány pillanat múlva ősz fej tűnik elő: a kecskeméti nyugdíjas gépész a sekélyebb rész felé tempózik, majd mikor már leér a lába, prüszkölve feláll, s mosolyogva néz körül. Felesége a fejét csóválja, unokái visongva tapsolnak.

A hétvégétől kibővül a kiskunmajsai fürdő: az élményrészleg, a csúszdapark, valamint a régi medencében felállított "jéghegy" és más felfújható gumijátékok mellé új hullámfürdőt építettek. Az 560 négyzetméteres vízfelületű hullámmedencébe is kerültek élményelemek: gejzírek, pezsgőfürdő. Az átadásra a péntektől vasárnapig tartó IX. Sör-Fürdő Fesztivál keretében kerül sor: három napon át kirakodóvásárral, szórakoztató programokkal, koncertekkel várják a fürdőzőket.

Csúcsratörõk