Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az uszodai sportágak 11. vb-jén a két szomszédos létesítmény közül a pólósok medencéjében kimondottan sztárvendégek a magyarok, miközben az úszókéban még várni kell a komolyabb megbecsülésre. Talán már nem sokáig. Mindenesetre a női vízilabdacsapat - miután az otthoni idő szerint hétfő késő esti negyeddöntőben - lemosta a németeket 10:4-re, készülhet a házigazda kanadaiakkal szembeni elődöntőre. Majdnem a görögökkel szembenire, csakhogy a vendéglátó 1:5-ről fordított, s a hosszabbításban legyőzte európai riválisát, ami első hallásra nem a legjobb hír. Nekünk. A magyar lányok viszont a "tökmindegy, kivel játszunk" szemlélettel készülődnek a mérkőzésre (Stieber Mercédesz csapatkapitány szerint például "Kit érdekel, hogy itthon vannak? Megverjük őket!"), s ha az elszántság mellé a technikai repertoárból is kerül valami, akkor valóban nem zárható ki: pénteken döntőt vívhat a '76-ban éppen itt, Montrealban győztes Faragó Tamás által irányított válogatott.

Mivel a fiúk csak akkor csobbantak medencébe, amikor az otthoni tévéadók többségén már rég elhangzott a Himnusz, Kemény Dénes együttesének spanyolok elleni találkozójáról - illetve, arról, hogy az olimpiai és vb-címvédő társaság a várakozásnak megfelelően a négy közé jutott-e - nem tudok beszámolni, arról ellenben igen, hogy a szerény létszámban föllépő úszók közül Cseh László a mezőny negyedik idejével, 54,52-es országos csúccsal jutott az erősorrendben csupán harmadik számának tekintett száz háton a szintén lapzárta után kezdődött döntőbe. El kell ismerni, Jakabos Zsuzsanna is kitett magáért. Bár a hétfő egyetlen magyar finalistája utolsóként ért célba a 200 méter vegyesen, tizenhat évesen már a nyolc közé kerüléssel is többet nyújtott, mint amire a szakma számított, s ha mellen sikerül javulnia, talán nemcsak a pillangótempókat követően áll majd a nagytáblán, hogy 2. Jakabos...

Az úszódöntők közben azonban nem pusztán azért koncentrálhattunk a világ legjobbjaira, mert a mieinket most elég volt fél szemmel figyelni, hanem azért is, mert a klasszisok közül ketten önmaguk mellett a fennálló rekordokat ugyancsak fölülmúlták. A dél-afrikai Roland Schoeman parádés formáját mi sem igazolja jobban, mint hogy egy nappal korábbi világcsúcsából nyesett le újabb öt századot 50 méter mellen (22,96). A duplázás lehetősége az amerikai Jessica Hardy számára is adott, tekintve, hogy ő 1:06,20-szal a száz mell középfutamában javította meg a döntőbe másodikként bekerülő ausztrál Leisel Jones két éve fennálló rekordját. Száguldása után Jessica valószínűleg hosszú percekig azt sem tudta, fiú-e vagy lány, amire bizonyság, hogy a vele készített gyorsinterjúban közölte: "Nagyon boldog vagyok. Ez az eddigi legjobb eredményem." Ki hitte volna?

A jelentkezésemkor legfrissebb hír, hogy Flaskay Mihály tizenegyedikként került tovább az 50 méter mell előfutamából, ami még mindig nem emelte különösebben az itteni magyar tábor vérnyomásátlagát. Talán majd később.

EREDMÉNYEK

Úszás. Férfiak. 50 m pillangó: 1. Roland Schoeman (dél-afrikai) 22,96, világcsúcs. 2. Crocker (amerikai) 23,12, 3. Breus (ukrán) 23,38. 100 m mell: 1. Brendan Hansen (amerikai) 59,37, 2. Kitacsima (japán) 59,53, 3. Duboscq (francia) 1:00,20.

Nők. 100 m pillangó: 1. Jessicah Schipper (ausztrál) 57,23, 2. Lenton (ausztrál) 57,37, 3. Jedrzejczak (lengyel) 58,57. 200 m vegyes: 1. Katie Hoff (amerikai) 2:10,41, 2. Coventry (zimbabwei) 2:11,13, 3. Carroll (ausztrál) 2:13,32, ...8. Jakabos Zsuzsanna 2:16,09.

Vízilabda. Nők. Negyeddöntő: Magyarország-Németország 10:4, Kanada-Görögország 8:6, Oroszország-Olaszország 7:5, Egyesült Államok-Ausztrália 8:5.

Montreal, július 26.

Szigorúan ellenõrzött Schoeman - két világcsúcs, egy aranyérem