Ott elfogták, és visszatoloncolták Szerbiába. A kurta hír szerint a bíróság figyelembe vette a mentőkörülményeket, amelyekről bővebben senki sem nyilatkozott.

Fila Norbert így is sokkal jobban járt, mint - mondjuk - a 37 éves kulpini Srdjan vagy az Ausztriában élő 35 éves Danilo, akiket két év felfüggesztett szabadságvesztésre és fejenként 5000 dinár (hatvan euró) pénzbüntetésre ítéltek, mert annak idején, 27 évesen nem jelentkeztek a tényleges katonai szolgálat letöltésére. Egy hónappal korábban a belgrádi szóbeszéd szórakozott annak a vizsgálati fogságba helyezett fiatal operaénekesnek az esetén, aki Athénból visszatérve már a repülőtéren belefutott a rendőrök karjaiba.

Az említett esetek pikantériáját az adja, hogy a belgrádi védelmi minisztérium korábban hivatalosan bejelentette: többé nem vár büntetés azokra a fiatalemberekre, akik külföldön tartózkodás vagy más elfogadható ok miatt mulasztották el a bevonulást. Az új törvény értelmében feloszlatott katonai bíróságok - polgári igazságszolgáltatásba áthelyezett - egykori bírái azonban makacs elszántsággal ragaszkodnak a régi gyakorlathoz, és kíméletlenül üldözik a "dezertőröket".

Mostanában mintha Szerbia és Montenegró védelmi minisztere is úgy érezné: a katonai fegyelemnek és az ország biztonságának nem tesz jót a túlzott engedékenység, hiszen az idén májusban mindössze négyezer újonc tett eleget a kilencezer kézbesített behívóparancsnak. A többiek - hiába tartja a fáma, hogy nem igazi férfi a szerb, ha nem volt katona - a civil szolgálatot választották, pedig az illetékesek egyre szigorítják ennek feltételeit.

Az persze, hogy megcsappant a fiatalok "harci kedve", nem nagy csoda. Jugoszlávia széthullása és a véres balkáni háborúskodás a kicsi és elszegényedett Szerbiába zsúfolta be a korábbi megahadsereg egész tisztikarát, amelynek tagjai ma szükségszállásokon, nyomorban élnek. A laktanyákban kőkorszaki viszonyok uralkodnak, nincs meleg víz, ennivaló. A feljebbvalók idegesek, türelmetlenek, a fegyelem vészesen laza. Rendre követik egymást a gyanús körülmények között történő halálos balesetek, nem tisztázott "öngyilkosságok". Az újságok hasábjait újabbnál újabb katonai botrányok töltik meg (hogy például egyik vagy másik kaszárnyában körözött háborús bűnösöket rejtegetnek, vagy hogy magas beosztású tisztek tiltott fegyverkereskedéssel tesznek szert pótkeresetre, illetve zsarolják a túlnyomórészt kisebbségek lakta települések tehetősebb lakosait). Ám máig sem lehet tudni, mi igaz az egészből, mert a vizsgálat még csak el sem kezdődött.

Közepes fantáziával megáldott ember is könnyen el tudja képzelni, mi vár egyik-másik laktanyában a kisebbségi bakára. Elég, ha a külföldi vagy belföldi turista ellátogat a vegyes lakosságú Újvidékre, vagy végigutazik Belgrádtól Szabadkáig az Avala expressz vonalán. A középületek falán, az állomásokon óriási fekete betűk hirdetik: Jég alá a magyarokkal! Megölünk minden horvátot! Baltát a siptárokba! (Mármint az albánokba, csak itt a csúfnevüket használják.) A kisebbségi fiatal nem egy falfirkaművésszel találja szemben magát a kaszárnyában - ez is egyike lehet a "mentő körülményeknek", amelyeket mérlegel a bíróság.

Egy friss felmérés szerint egyébként a fiatalok kétharmada nem bízik sem a kormányban, sem a hadseregben.