Mikor ezt írom, úgy tűnik, hogy Magyarországon a baloldali polgároknak nincsen méltó képviseletük, emiatt nem lehetséges össznemzeti összefogás sem, nem egyesülhet minden magyar lélek egyetlen nagy mentálgruppenszexben, egészen egyszerűen gátolva vannak emiatt fontos nacionálpszichés folyamatok, és így a szeretet eddig soha nem tapasztalt ereje sem csaphat az égig, hogy virágokból, hímzett szivecskékből és griffes-indás díszítésből készült létraként szolgáljon az Új Magyar Megváltó, az Ötödik Elem Második Eljövetelének. (Ahol az Új Magyar Megváltó és az Ötödik Elem természetesen nagyon hasonlít egy kicsi, ám feltörekvő Fejér megyei labdarúgócsapat öregedő cserecsatárára.)

Mindenesetre meglepő tény, hogy pont a baloldali polgároknak nincsen méltó képviseletük, hiszen mi magunk például legalább egy politikai erőt ismerünk, amelyik méltóképpen, hitelesen és elszántan képes képviselni gyakorlatilag bárhol bárkit. Miért pont a baloldali polgárokkal lett most ilyen csúnyán kicseszve?

Persze kétségünk sem lehet afelől, hogy rövidesen landol a szerkesztőségeknél egy nyilatkozat, amelyben egy baloldali polgár kifejti, hogy a jobboldali polgároknak nincs méltó képviseletük, és Orbán különben is szőlőt lopott Tokaj-Hegyalján. Erre esetleg még ráizzít az új erőre kapott, tudományosan kiszaszerolt kormányzati propaganda egy jól sikerült sms-kampánnyal, amelyben azt kérdezik az országtól, hogy a megválasztott nemű harmadik gyermek vezethet-e részegen saját homoszexuális esküvőjére, vagy fölhívja az ország lakosságát Feri, hogy megszüntesse a mindennapok visszásságait.

És akkor kábé a magyar belpol küzdőtér átlagos formájánál vagyunk: két agresszív óvodás egy homokozóban, ha az egyik beletapos a másik homokvárába, a másik lesöpri a frissen sütött homokpogácsáit, az egyik homokot szór a másik hajába, a másik eltöri a homokozólapátját.

Az persze nem igaz, hogy ezek ketten képtelenek lennének kooperációra, közös föllépésre. Egy terület biztosan létezik, amelyiken nagyon is jól együttműködik az egész politikai osztály. Ilyen a cenzúra területe. A politikai osztály ökle, az Országos Rádió és Televízió Testület és annak panaszbizottsága olyan nagyszerűen működő intézmény, hogy még Rákosi Mátyás is büszke lenne rá. Megannyi kis Pavel Morozov jelentgeti sűrűn fölfele, melyik híradós nem ejti kellő áhítattal valamelyik pártelnök nevét, melyik hatvannegyed rangú hisztérikus párthuszár legutóbbi akciójáról nem tudósítanak a médiákok, melyik rádióban hangzik el egy bazmeg, az ORTT pedig odacsap, keményen, haladéktalanul.

A Tilos Rádiót legutóbb amiatt kaszálták el, mert egy reggeli műsorban lement a Flash zenekar Képviselő funky című száma, amely szám egyébként valóban rusztikus stílusban gyalázza a magyar politikai elitet. Az ORTT a nevetséges magyar médiatörvény 5/B paragrafusának 4. bekezdésével indokol, cinikusan gyermekvédelemnek álcázva az álcázhatatlant. (A negyedik bekezdés értelmében a kiskorúak szellemi és erkölcsi fejlődésére veszélyes, az erőszakot és szexualitást "közvetlenül és naturálisan" ábrázoló műsort "tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott" minősítéssel kell ellátni, és csak 22.00 és reggel 05.00 óra között lehet közzétenni.)

Elég nyilvánvaló, hogy a Tilos Rádió reggeli műsorát egyetlen védett korú sem hallgatja, nem védett korúak is alig néhányan, de Pavel Morozov, a kis féreg, aki mindent azonnal jelent, mindig ott kuporog a hokedlire állított bőrtokos Sokol előtt, és kaján vigyorral jegyzetel.

A Flash zenekar a magyar rocktörténet előzmény és ok nélküli géniusza, amely a rockandroll-szempontból még Magyarországon is kirívóan reménytelen kilencvenes években teremtette meg a helyi érdekű MC5-ot és Stoogest, azaz a kompromiszszumok és sallangok nélküli, seggberúgós parasztpunkrockot. Ezért Barcs Miklós a Flash énekese, az újabb letiltott-kirúgott Tilos-műsorvezető szobrot érdemelne.

De nem a punkénekesek társadalmi megbecsüléséről van itt szó, hanem arról, hogy valami gyerekvédelemre hivatkozva tiltották be a káromkodást, hogy az ember legalább egy jólesőt gyalázkodjon, és ez a legsötétebb cenzúra.

Egyébként máris jönnek az új ötletek. A fékezhetetlen agyvelejű professzorok - akik mindig mindenhez képesek szakérteni, fizikus a színházról, agykutató az addiktológiáról, kémikus a nyelvművelésről is megmondja a megfellebbezhetetlen tutifrankót - egyik neves síkidoma már elkészítette azt a nagyívű, tervnek nevezett hagymázas pöffeszkedést és Horthy-nosztalgikus hülyeség-gyűjteményt, amely a sajtót szigorú erkölcsi felügyelet alá helyezné, hiszen a sajtó meg egyáltalán, az egész ország az ő erkölcsi felügyeletükre szorul; tízmillió kis buta, bajkeverő, züllött rosszcsont; tudományos szervezetek degeneráltjaiból, bocsánat, delegáltjaiból sorozott mega-ORTT-k vigyáznák a rendet, óriási fejesvonalzókkal fölszerelt napközistanárok járkálnának a padsorok között, lesújtanának a firkálókra, fegyelmezetlenekre, sugdolózókra. Az észak-koreai tanulmányutakra is meglesz a pénz.