Dortmundi adok-kapok
A sakkvilág koronájáért hamarosan ringbe szálló 8 világbajnokjelölt közül Topalov, Lékó, Kramnyik, Szvidler és Adams formáját volt alkalmunk Dortmundban megfigyelni. Az óriási adok-kapokból nehéz öszszefüggõ képet alkotni. Például mit mondjunk a nemrégen Szófiában lenyûgözõen szereplõ Topalov teljesítményérõl, aki a verseny hajrája elõtt még több vereséggel rendelkezett, mint gyõzelemmel, ellenben az utolsó két fordulóban nyerni tudott Van Wely és Lékó Péter ellen? Péter mérlegén két szépen vezetett partijával szemben sajnos három vereség is sorakozik, és akkor még nem beszéltünk a kiábrándító 8. helyrõl, és egy csomó elvesztett Élõ-pontról...
Kramnyiknak és Adamsnak nem kell szégyenkezni az elért ötvenszázalékos eredményért, de azért ennél sokkal szebb napokat is éltek már meg. Szvidler egyedüli veretlenként viszont optimistán várhatja a szeptemberi VB-döntõt. Dortmund rég várt csodát hozott a német sakkozásnak. A versenyen korán elõretört, végig az élbolyban haladt, és végül egyedül gyõzött a legtehetségesebb ifjú német sakknagymester, a még csak 19 éves Arkadij Naiditsch! Arkadij egyébként 2001-ben minden idõk legfiatalabb német nagymestere lett. A sakkozáson kívül szeret pingpongozni, focizni és karatézni. Csillaga folyamatosan ível felfelé. A következõ játszma is a német fiatalembertõl származik, bár szokatlan módon most a verseny gyõztesének egyetlen vereségét tekinthetjük meg. A rendkívüli eljárás oka: Dortmundban ennek a partinak volt a legmagasabb az adrenalintartalma!
A verseny végeredménye: 1. Arkadij Naiditsch 5,5; 2–5. Veszelin Topalov, Etienne Bacrot, Loek van Wely és Peter Szvidler 5; 6–7. Vlagyimir Kramnyik és Michael Adams 4,5; 8. Lékó Péter 4; 9. Emil Szutovszkij 3,5; 10. Peter Heine Nielsen 3.
Vezércsel
Topalov–Naiditsch
1. Hf3 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 d5 4. d4 dxc4 5. e4 Fb4 6. Fg5 Ez a Bécsi változat, azaz a Vezércsel egyik legélesebb fejezete.
6. – c5 7. e5 Hogy milyen könnyen csúszhat ki az ember lába alól a talaj, arra jó példa a Bacrot–Delchev parti (Franciaország, 2005): 7. Fxc4 cxd4 8. Hxd4 Va5 9. Fd2 Vc5 10. Fb5† Fd7 11. Hb3 Ve5 12. Fd3 Ha6 13. f4 Vd6 14. Fc2? (14. Ve2) 14. – Vb6 15. e5? (15. Vf3) 15. – Hd5 16. Hxd5 exd5 17. Ve2 Bc8, és világos állása máris szétesõben van.
7. – cxd4 8. Hxd4 Fxc3† 9. bxc3 Va5 10. exf6 Vxg5 11. fxg7 Vxg7 12. Vd2 Lehetséges 12. Vf3 is, amire 12. – Hd7 13. Fxc4 0-0 14. 0-0 Hc5 15. Bad1 b6! kiegyenlít, mert 16. Vxa8 Fb7 17. Vxf8† Kxf8 után sötét vezére cseppet sem gyengébb a világos bástyáknál.
12. – 0-0 Ha feketével ennél jobbat keresünk, akkor a klasszikusokhoz kell visszanyúlni: 12. – Hc6!? 13. Hxc6 bxc6 14. Fxc4 Ve5†! 15. Kf1 Fb7 16. Bd1 0-0 17. h4 Bad8! 18. Vxd8 Bxd8 19. Bxd8† Kg7 20. Bh3 c5 21. Bg3† Kf6!, és a Portisch–Hübner (Svédország, 1989) partiban a vezér ismét szimpatikusabb volt, mint a bástyák.
13. Fxc4 a6 Jobban szerepelt Topalov 13. – Bd8 lépése Van Wely ellen (Monte-Carlo, 2005): 14. Ve3 Fd7 15. 0-0 Hc6 16. Hf3 He7 17. He5 Fc6 18. Hxc6 Hxc6 egyenlõ esélyeket adott.
14. 0-0 A kialakult középjátékban a világos vezérszárnyi gyalogok szétszakadtak, de ennél lényegesen súlyosabban esik latba a sötét királyállás gyengesége és a fekete figurák fejletlensége.
14. – Bd8 Ambiciózus a fiatal német, mégis tanácsosabb a gyors 14. – b5!?, és 15. Fe2 Fb7 16. Ff3 Fxf3 17. Hxf3 Hc6 egyenlõ álláshoz vezet.
15. Vf4 b5 15. – e5 nem nyer tisztet 16. Vh4 miatt.
16. Vc7 Vf8 17. Fd3 Bd7 A vad bolgár 17. – Vd6-ra 18. Fxh7†!! Kxh7 19. Vxf7† Kh6 20. Hf3-at tervezhette, és bizony sötétnek nincs mentsége. Például 20. – Vf8-ra 21. He5!! Vg7 22. Vf4† Kh7 23. Vh4† viszi a d8 bástyát.
18. Vf4 Fb7 19. Bae1 Vg7 20. Fe4 Kh8 21. Be3 Fxe4 22. Vxe4 Bd5 22. – Baa7-re 23. Vf4, majd 24. Bg3 nyer.
23. – fxe6 24. Vxe6 Bd7 24. – Bd8-ra 25. Bg3 következik, és a sötét vezér ellépése után a világos vezér halálos sakkot ad a nagyátlón.
25. Bg3 Vf8 26. Be1! Baa7 Nem segít 26. – Bg7 sem, mert 27. Bxg7 Kxg7 (27. – Vxg7 28. Vc8† Vg8 29. Be8 vezért nyer) 28. Vg4† Kh8 29. Vd4† Kg8 30. Vd5† levadássza az a8 bástyát.
27. Vf6†!!, esztétikus befejezés, 27. – Vxf6-ra 28. Be8 mattol: 1:0.
