- Biztosan azt akarják kérdezni, hogy mi a hosszú élet titka! - a matuzsálemi korú karikaturista a székéből felkelve nyújtja a kezét. - Hát, ha van titok, akkor annak rejtve kell maradnia - mosolyog, és korát meghazudtolva, sokáig állva beszél, félbehagyott munkája mellett. Egy Picasso-féle békegalamb. A maga örömére. A falakon saját karikatúrák, kitüntetések, festmények. Középen Jefimov bátyjának képe függ. A publicista Mihail Kolcovval a sztálini terror végzett, 1940-ben.

- Másfél éven át nem volt munkám, de örülhettem, hogy élek, hiszen a "nép ellenségének" távolabbi rokonait is börtön, halál fenyegette, nemhogy a fivérét. Sokan azt mondták: Sztálin biztos megsajnált, de ez butaság, hiszen ő a saját fiát, feleségét sem sajnálta. Egyszerűen ő volt a "Gazda", és mint ilyen úgy gondolta, hogy szükség van egy tapasztalt karikaturistára. Később volt olyan megrendelés, amelyre személyesen utasított.

Jefimov hamarosan újra dolgozhatott, és a harmincas évekbeli munkáját folytatva Hitler-, Goebbels-, Mussolini-karikatúrák kerültek ki a keze alól. Hivatalos tiltakozó diplomáciai jegyzéket viszont csak Neville Chamberlain küldött. - Cserbenhagyta őt a híres angol humorérzék - tárja szét a karját.

Jefimov szerint a karikaturista feladata eljelentékteleníteni áldozatát. Nyilvánosan nevetségessé kell tenni az ellenséget. Ennél fogva a saját fiókjának sem készített karikatúrát Hruscsovról, Sztálinról, Brezsnyevről; nem volt értelme. - Kérdezték is tőlem külföldön, miért nem jelennek meg gúnyrajzok a pártfőtitkárokról? Hát, mert jól végzik a dolgukat, mondtam. Mindenki úgy értette, ahogy akarta.

Az 1900-ban Kijevben született Jefimov első munkái 1916-ban jelentek meg. Az egyetem elvégzése közben a polgárháború alakjairól, Petljuráról, Gyenyikinről, a hol szövetséges, hol ellenség anarchista Nyesztor Mahnóról készítette rajzait. 1922-ben került Moszkvába, a Krokogyil, az Izvesztyija, Pravda hasábjain jelentek meg munkái.

Lenint az utolsó moszkvai beszédén hallgatta a nézőtérről, a Bolsoj színházban. A bolsevik vezért másodszorra már csak a temetésen látta. Lev Trockijjal viszont személyes kapcsolatban állt. Az egykori külügyi, hadügyi, tengerészeti népbiztos, a forradalmi katonai tanács elnöke már folytatta a küzdelmét Sztálinnal, amikor Jefimov egyik kiadott albumához előszót írt.

- Találkoztunk aznap, amikor elhagyta a Szovjetuniót. Búcsúzóul a pályaudvaron Lev Davidovics nekem adta a kabátját. - Az 1940-ben Sztálin által Mexikóban meggyilkoltatott forradalmárt Jefimov ezután már csak saját rajzain látta viszont. - Az egyik legfájóbb emlékem, hogy karikatúrákat kellett róla készítenem. - Az ideológiai csata azonban folyt, és Sztálinnak a trockizmus elleni harchoz szüksége volt "áldozatának eljelentéktelenítésére".

- Egy ilyen megrendelés visszautasítása az öngyilkossággal lett volna egyenlő. - A családos Jefimovot a rajzoknak köszönhetően, a személyes barátság ellenére nem vádolták meg trockizmussal. Sőt, a háború után, Sztálin alatt kétszer is állami kitüntetést kapott, amelyet később számos díj követett.

A második világháború után Jefimov Budapesten is megfordult. - A város szépsége a háborús romboláson is átütött. Ma is emlékszem a Parlamentre. - Meg az Andrássy út 60.-ra, ahol a letartóztatott Szálasi kihallgatásán volt jelen az ÁVO-t vezető Péter Gáborral. - Tulajdonképpen nem kihallgatás volt. Szálasi önálló beszédet tartott. Az igazság az, hogy a kisportolt, elegáns nyilasvezér külsőleg jó benyomást tett rám. De ez már történelem. Se Szálasi, se a későbbi népellenség, Péter Gábor nincs már sehol. Csak én maradtam.

S nincs már a cári Oroszország és a Szovjetunió sem. Jefimov ukrajnai szülővárosa ma már külföldnek számít. - Más nép, más szándékok, miért kéne mindig Oroszország alatt élnie? Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen - mondja a huszadik század szemtanúja. - Lám, talán mégis elárultam valamit a hoszszú élet titkából.

Moszkva, 2005. július

Borisz Jefimov