A H1 és a H2 népe
A környék népe eddig minden nyáron úgy érezhette magát, mintha túlélőtáborba fizetett volna be, csak nem vitt magával túrabakancsot és vizes- kulacsot. Az ilyen-olyan pályarekonstrukció, síncsere miatt olybá tűnt, mintha a Párizs-Dakar-rali részvevői lennénk. Embereink, megannyi kis Palik Lászlóként idén is sikeresen abszolválták a HÉV-felújítást. Néhány bokaficam, lábtörés vagy orra esés: semmiség az egész. Hát istenem, közel a gyógyszertár és az orvosi rendelő. Kötszer, sebhintőpor mindig akad a versenyzők elsősegélynyújtásához. Ahogy Luka bácsi mondja: "Egy kis sípcsonttörés nem a világ, benne van a pakliban!"
Egy szó, mint száz, hozzászoktunk mi már ehhez. Edzettek vagyunk, szinte évről évre, ha megjött a nyár, menetrendszerűen feldúlták a környéket HÉV-felújítás címén. Most is az éppen nem működő megállóból vagy autók között szlalomozva figyeljük, mikor érkezik a messzi távolból a felmentő busz: a mindig zsúfolt H1 vagy H2. Az előbbi Békásmegyer és az Árpád híd között ingázik, míg az utóbbi szintén Békásról jön, de a Batthyányig visz. Itt csak az a baj, hogy ott nem áll meg a metró, mert felújítják a megállót, de sebaj. Ezt is kibírjuk valahogy. De ne zúgolódjunk, ne legyünk telhetetlenek! Ez is nagy fejlődés a mi kis életünkben. Korábbi nyarakon ugyanis csak a H1 volt, azaz az Árpádig mehettünk a HÉV helyett busszal, onnan átporoszkálhattunk a helyiérdekű vasút ideiglenes végállomásáig, éppen elcsíptük az utolsó zöld kocsit, és innen "röpülhettünk" a centrumba.
Mielőtt teljesen összekavarodnánk a H1 és a H2, valamint az M2, az M3 és az M1 különböző viszonylataiban, álmodozzunk! Ha nem is Amszterdamról, ahol a villamos érkezési idejét másodpercre pontosan jelzi a villanytábla minden megállóban, de... Mi már azzal is megelégednénk, ha nem azt látnánk a táblán: "Az érkezés idejét olvassa el a menetrenden!" Az ugyanis bajos. Merthogy az egyébként is csak nagyítóval olvasható fehér táblát jótékony kezek graffitikkel látják el. A fekete ákombákomok miatt így még azok a hangyányi számok is láthatatlanokká válnak, amelyek korábban - legalábbis a sasszeműeknek - még kivehetőek voltak.
Abban is reménykedünk, hogy a megálló szélvédő palánkját éjjelente majd nem törik össze erős kezek, és nem lesz csupa műanyag kristály hajnalra az egész megálló. Aztán még az is jó lenne, bár ennek semmi köze a HÉV-felújításhoz, ha a megálló padja hajnalonként nem hasonlítana egy helyiérdekű vasút férfimosdójának előteréhez.
Milyen jó lenne, ha a nagy felújítási lázban például kapnánk, csak úgy, véletlenül egy jegyautomatát. És akkor hajnalok hajnalán nem kellene lesnünk az ellenőrt, mikor közeledik felénk, és nem hagyja, hogy alvást színlelve elblicceljük az utat. Csak zárójelben: a H1-en és a H2-n vagyis a HÉV-pótló buszokon népünket az idén nyáron nem zavarták ellenőrök, igaz, idegen nyelvű tájékoztató táblák sem kényeztették el az erre vetődő külföldieket. Bár: szigorúan a felújítás előtt, és nem alatta, recsegő hangú megafonon ékes angol nyelven próbálták eligazítani a reménybeli turistát. Egy dolog hibádzott csak: az idegenforgalmi szezon akkor még nem kezdődött el errefelé.
Reménykedjünk abban is, hogy lesz akadálymentesítés, és aki mondjuk kerekes széken vagy babakocsival akar felszállni, annak ne kelljen egy egész kisdobosőrsöt segítségül hívnia. Nem mintha a mi gyerekeink nem segítenének, de hát mégis.
Van egy nagy bánatunk. A megállónál lévő aluljáró betonpárkányán már legalább tizenöt éve ott áll egy fekete olajfestékkel mázolt felirat: "Rossz kormányt ne válts le még rosszabbra!" Igazi folklór ez, ősi magyar szóval: street art. Ez a lakótelep szellemi kincsévé, divatos fordulattal élve, kulturális örökségének részévé vált. Félő, hogy a szöveg a felújítási láz áldozatául esik. Mindegy is, ki volt a valódi szülőanyja, a mű a lényeg. Kár lenne nélküle, hiszen kollektív műalkotásnak számít.
Bár ahogy a környék népét ismerjük, előbb-utóbb kitalálnak majd valami jópofát.
De az már nem lesz az igazi.
