Budakalászon több bányató is stranddá alakult az elmúlt években. Bár helyenként "Tilos a fürdőzés" feliratú táblák állják el az utat, a tavak mégis egyre népszerűbbek. Annyira, hogy például a Lupa-szigeti tónál, az egyik napsütötte bozótos, parlagfüves öbölben egymást érik a törülközők. A hideg nedűre szomjazók - kocsma és büfé híján - a vízben hűtik söreiket. Rögtön a partszegélyen, ahol még alacsony a tóállás, sorjáznak az üvegek. Mögöttük viszont a sörgazdák képeznek sorfalat. Így aztán az úszni vágyók macerásan jutnak be a vízbe, dupla akadályt kell leküzdeniük.

A plázson a rádiókból áradó katyvasz harmonizál a tájjal. Műanyag flakonok, zsíros- és vajasdobozok, konzervmaradékok, cigarettakartonok, dinnyehéjak hevernek szerte a parton, néhol komoly szemétkupacokat alkotva. A strandolók békésen üldögélnek, beszélgetnek közöttük. Közben itt-ott megy a zsuga.

A vécézés problémás: a strandolók ugyanis csak a rekettye, illetve a tó között választhatnak.

Felbukkan egy biciklis pár, és pásztázni kezdi a terepet.

- Ússzunk egyet, aztán húzzunk - javasolja a fiatalember.

- Inkább ne - veti el az ötletet a lány a terepszemle után. Gyorsan odébbállnak.

- Jövök holnap is, ez legalább ingyen van - búcsúzik ekkor a barátjától egy középkorú férfi. Menet közben a legközelebbi szemétkupacra dob egy üres üveget.

A Velencei-tónál, a gárdonyi Sport Beach nevű strand előtt már korán tele van a parkoló, sor áll a pénztár előtt is. A felnőttjegyeket hétköznap négyszázhúszért, hétvégén ötszázhatvan forintért árulják. A helybeliek kedvezménnyel strandolhatnak. A parthoz közeli részen már nincs szabad terület, az árnyékot adó fák alatt gombostűt sem lehetne leejteni. A frissen nyírt fűben tizenéves fiúk kószálnak fel s alá egy viháncoló "lánynégyes" előtt.

A déli órákban kisebb tumultus kerekedik a büfépultok előtt. A háromfogásos menüt - leves, sült hal, palacsinta - kevesen veszik meg ezerötért. A középkorúak körében a lacikonyhások, illetve a lángososok tarolnak, a fiatalok inkább a hamburgerre és a hot dogra szavaznak.

- Vegyünk még egy sört, hiszen így is beleférünk egy ezresbe - indítványozza egy férfi a feleségének.

- Inkább kávét igyunk, sör van a hűtőtáskában - hárítja el a kérést az asszony.

Aztán, mintha ebédszünethez kongatnának, szinte egyszerre kezdenek falatozni a "cekkeresek" is. Szendvicsek, sütemények, gyümölcsök kerülnek elő, majd a házi készítésű szörpök következnek. Csak kevesen vágják magukat autóba, hogy valamelyik közeli vendéglőben ebédeljenek.

Vízibiciklit óránként ezer forintért lehet bérelni, sokan befizetnek, hogy a "csendesbe" tekerjenek. Az egyik kereskedelmi rádió ugyanis egyre harsányabban ontja a strandon a zenét. A tollas- és röplabdapályán senki nem játszik, a vízben felállított kosárlabdapalánknak azonban nagy sikere van. A gyerekek egy számukra elkerített részen pancsolnak, szülői felügyelet mellett.

A fővárosi Palatinus Strandfürdőbe és Uszodába ezerötszáz forintot kell befizetni.

- A csúszda ingyen van - veti oda a vendégeknek foghegyről a jegyellenőr. A stand egyik végén - dacolva a hőséggel - három srác emelgeti a súlyokat. Itt is hangosan üvölt a hangszórókból a zene - úgy látszik, ez a magyar strandolás elengedhetetlen kelléke -, így ritmusra gyúrnak a fiúk. A büfék előtt kevesen téblábolnak, a fogyasztás többnyire kimerül a sörivásban. Háromszáz forintnál kezdődnek a sörök és a különféle szendvicsek. Egytálételeket is kínálnak, nagyjából ezerért, nincs keletje. Üresek a teraszok.

- Sehol senki - sóhajtja egy pincér. - Aki meg kijött, állandóan a vízben van.

Az egyik medencében napszemüveg mögé rejtőzött fiatalok heverésznek, szinte mozdulatlanul. Néha egyikük-másikuk integetni kezd valakinek, mire legalább féltucatnyian automatikusan visszaintenek. A gyerekmedencénél vízbe ugrálni tilos, az apróságok erről persze minduntalan elfeledkeznek. Mint ahogy arról is, hogy a vízben nem szabadna labdázni sem. Ezért aztán folyamatos fütty kíséri a gyerkőcök mulatozását, az úszómesterek minden erejüket ide koncentrálják.

Magyarország egyik legdrágább fürdőhelyén, a Gellért Gyógyfürdő és Uszodában már a pénztárnál hosszú sorok kígyóznak. A beugró háromezer-ötszáz forintba kerül. A kabinért külön kell fizetni, egyébként csak egy kis szekrényt "mellékelnek" a jegyhez. A személyzet több nyelven beszél, szívélyesen kalauzolják a vendégeket.

A kinti medencék partján kisminkelt, előszoláriumozott hölgyek és kidolgozott testű férfiak sütkéreznek a kényelmes nyugágyakban. A medencékben alig van hely, "funny", mondogatják egymásnak a külföldi vendégek. Legnagyobb sikere a hullámfürdőnek van, a tíz percig tartó hullámzás egymásra veti a fürdőzőket, akik visítozva fejezik ki tetszésüket. A termálmedencében és a pezsgőfürdőben is élénk a hangulat, mindenki mosolyog, mindenki elégedett.

A vendéglő teraszán echte ungarische ételeket kínálnak, természetesen a gulasch vezeti a listát. Ezer forint alatt szinte semmit nem adnak. Ebéd után néhányan a fák árnyékában dőlnek le, a fűben. Álmukat egyenruhás biztonsági őr vigyázza. Akadnak, akik inkább megmasszíroztatják magukat, mások a szaunába vonulnak.

Ez a strand szinte maga a tökéletesség, minden csillog-villog: a víz, a fű, a növényzet, az agyonékszerezett, napolajozott turisták. Hirtelen valami emberit fedezek fel a fűben: egy eldobott csokispapírt.

Strandolók a bányatónál