A Szeged melletti Szatymazon nagyjából ugyanebben az időben rendezték az őszibarack-fesztivált. Ott úgy összegezte az uniós csatlakozás tanulságait a helyi gazdakör elnöke: az egységes piacon a homokháti gazdának nem azt kell termelnie, amit a legjobban szeret, hanem amire igény van. Az unióban nincs külön támogatás a zöldségre és a gyümölcsre - de nincs kvóta sem. Mindenki termelhet, amennyit akar - ha el tudja adni. A homokháti gyümölcstermelők régebben ugyanúgy panaszkodtak, mint most a nógrádi málnások. Csakhogy Mórahalmon nem vegetál, hanem betölti funkcióját a szövetkezet. Aki annak idején belépett, az elfogadta, hogy a termést akkor is a saját szövetkezetének adja le, ha konjunktúra van, és idegen nepperek öt forinttal többet kínálnak érte a falu szélén. Ma 725 tagja van a Mórakert Szövetkezetnek, és 4,7 milliárd forint az éves forgalmuk.

Ha olvasgatja az ember a málna-és ribizliügyben megjelent cikkeket, kiderül, hogy Nógrád megyében is van tész - de a kereskedők megkerülik, és közvetlenül a termelőktől vásárolnak. Megtehetik, mert a termelők önmagukat és egymást becsapva így is odaadják az árut. Nincs bizalom egymás iránt; mások arra panaszkodnak, hogy a tész vezetői csak a saját málnájukkal törődnek. Ahol így viselkednek egymással azonos érdekű és sorsú emberek, ott mindig kiszolgáltatottak maradnak mindenféle kereskedővel szemben. A Mórakertnél nem szidják a kereskedőket - ugyanis ők maguk a kereskedők. Bíztak egymásban, ezért tudtak fölhalmozni. Azzal, hogy megtanulták, hogyan lehet érvényesülni a piacon, nemcsak a közvetlen termelőknek teremtettek biztos munkát, hanem a válogatóknak, csomagolóknak, sofőröknek is. Mórahalmon már a tészek regionális szövetségét szervezik, az export növelését tűzik ki célul - miközben Nógrádban az ültetvény kivágásával fenyegetőznek. A két tiltakozó országgyűlési képviselő megkérdezhetné egy frakcióülés szünetében Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármestert - szintén fideszest, csak nem panaszkodás szakost -, hogyan kell ezt versenyképesen csinálni.