Can Togay, az emlékmű másik megálmodója szerint ez egy célzatos szoborrongálás volt. "Aki ezt tette, az a cipők hiányát akarta látni, és ezért komoly erőfeszítést is tett. Egyszerűbb lett volna például festéket használnia, azzal is kifejezhette volna a véleményét, de ez a rongáló felkészült" - véli a rendező-forgatókönyvíró. Pauer Gyula szerint "vannak olyan cselekedetek, amelyek nem magyarázhatók semmivel. Értelmetlen, ostoba, meggondolatlan tettek ezek, de ebben az esetben mégsem gondolom, hogy egy zabolátlan fiatal tette volna. Egy akkora emelővassal, amivel »dolgozott«, nem lehet hirtelen felindulásból ezt elkövetni" - teszi hozzá.

Az alkotók ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek. Az V. kerületi rendőrkapitányság nyomoz az ügyben, antiszemita cselekedetre utaló nyomokat nem találtak. Három cipő eltűnt, egyet pedig - amellyel csak félig sikerült megbirkóznia a rongálónak - a rendőrök vittek vissza a szobrászművésznek.

Tordai Péter, a Mazsihisz alelnöke nem ismeri az ügy részleteit, de kész elfogadni azt a rendőrségi véleményt, hogy nagy valószínűséggel nem antiszemita incidens történt. Az elkövetők tettét azonban ez a legkevésbé sem menti: az alelnök barbár és kegyeletsértő cselekedetnek minősítette az emlékmű megrongálását.

Az alkotó Togay fontosnak tartja, hogy a város tudjon arról, ami történt. "A legnagyobb tanulság számomra az, hogy vannak, akik nemcsak beszélnek valamiről, hanem meg is teszik. Emelővasat visznek oda, összehangolnak és rongálnak. Az is szörnyű, ami annak idején történt, de hogy az áldozatok emlékét sem hagyják békén... Ha Budapest erre nem figyel fel, az nyugtalanító" - fűzi hozzá a történtekhez.

Egy kerületi lapban már az emlékmű avatása után néhány nappal egy cikk - meg nem erősítetten ugyan - azt közölte, hogy elloptak néhány cipőt az alkotásból. Pauer Gyula akkor provokációnak ítélte a hírt. Elmondta, hogy képtelenség bármelyik cipőt is kiemelni a helyéről, hiszen olyan alaposan beillesztették mindet - vélte akkor.

A vandalizmustól való félelem ma már természetes velejárója egy szobrász alkotói folyamatának, és ezt a vascipők létrehozói is komolyan vették. Már akkor felmerült a probléma: hogyan védjék ki a vandálok várható rongálását. "Egy kiló bronz 8-10 ezer forintba is belekerül, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, sokan élnek ebből. Mégsem ez volt a döntő ok, ami miatt a vasat választottuk. A bronz patinája elzöldül, és a cipők olyanok lennének, mint a finom ékszerek. Pedig a mi célunk éppen a drámai hatás elérése volt, és az öntöttvassal semmire nem mennek a színesfémgyűjtők" - mondta az avatás után Pauer, aki szerint térfigyelő kamerával kellene védeni az alkotást.

Csonkítás és vörös festék

A köztéri szobrok és más műalkotások megrongálása nem ritka jelenség. Régebben főleg a színesfémtolvajok és a cél nélküli rombolásban magukat kiélő vandálok tették tönkre a város értékeit. Az elmúlt években azonban egyre többször tesznek kárt politikai indíttatásból szobrokban és emlékművekben.

Zsigmond Attila, a Budapest Galéria igazgatója elmondta, hogy amíg három-négy évvel ezelőtt a vandálok és a tolvajok által a budapesti szobrokban okozott kár elérte a 14 millió forintot, addig szerencsére az elmúlt egy évben csonkításból, lopásból vagy törésből adódó kár nem keletkezett a köztéri műalkotásokban.

Ugyanakkor rengeteg pénz megy el a vélhetően politikai indíttatásból megrongált szobrok és emlékművek rendbetételére. A rongálás indítéka azonban nem mindig egyértelmű. Zsigmond Attila elmondta, hogy az elmúlt időszakban vörös festékkel öntötték le a Városligetben Winston Churchill szobrát, a megtiszítása félmillió forintba került. (Bácsfi Diána hungarista magára vállalta ezt egy rendőrségi kihallgatáson - a szerk.)

A Szabadság téri szovjet emlékmű állandó célpontja a támadásoknak, miként a vörös festékkel leöntött Károlyi-szobor is. Tavaly megrongálták Antall József mell- szobrát is.

Kevéssé tetten érhető az esetleges politikai indíttatás az uniós csatlakozás alkalmából az Erzsébet téri Gödörnél tartott köztéri szoborkiállítás leamortizálásánál. Pécsett a közelmúltban rongálták meg a ferencesek templomán a Krisztus-szobrot.

Az indíttatásokkal kapcsolatban Zsigmond Attila megjegyezte: néhány évvel ezelőtt gyalázkodó, a megörökített művészt "lefasisztázó" szöveget írtak a Horváth-kertben álló Haydn-szobor mögötti falra. A galéria szakembereinek hosszas fejtörést okozott a talány, amikor kiderült, hogy előző napon az egyik híradóban Haynauról volt szó. A falfestők e két személyt keverhették össze, ami persze árulkodik a műveltségükről. (Schwarzenberger István)

Cipõcsonkok a Duna-parton