Ebben nem tévednek, vannak ilyen támadások, és némelyikük fölöttébb igazságtalan. Sőt: olyik bírálat a méltánytalanságot a tudatlansággal elegyíti. Azt mondják önöknek, hogy "ne politizáljanak". Ez nevetséges. Az önök küldetése: hirdetni az igét, amely - tudatik - némelyeknek botránkozás, másoknak bolondság. Ezt még vértanúság árán is tenniük kell. Önök nem bírálhatják fölül a Denzinger-féle Enchiridionban foglalt tanokat, nem hirdethetnek olyasmit, ami - különféle okokból - megtetszett különféle tájékozatlan laikusoknak. Különben is: miért épp önöket s miért csak önöket kellene megfosztani ettől a megkérdőjelezhetetlen állampolgári joguktól?

Azon is megütköztem, hogy (a kettős mérce patinás gyakorlatát alkalmazva) többen avval vádolták önöket, hogy a magyarországi katolikus egyház papjai elfogadhatatlan mértékben együttműködtek az 1989 előtti diktatúra elnyomó szerveivel - olyanok, akik egyébként magukat ezeket az elnyomó szerveket nem nagyon szokták kárhoztatni, s akiknek a diktatúra elnyomó szerveiben fölötte aktív személyek és csoportok mai közéleti és kulturális szereplését nem nagyon (de inkább sohasem) szokták kifogásolni.

Meglehetősen visszatetsző, hogy önöket mohó anyagiassággal vádolják olyan társadalomban, amely fetreng az önzésben, s amelynek a durva pénzkultuszától Shylock is undorodva fordulna el. Az önök hibái tudtommal e téren se súlyosabbak, mint a másokéi.

Én megértem és természetesnek tartom, hogy az ön hite nem "protestáló hit, küldetéses vétó". Ön egyházfejedelem - világok választanak el egymástól bennünket.

De mi az, ami mégis összeköthetne bennünket, a (magyar szemmel nézve radikális) baloldaliakat és az ön egyházát? Nyilván nem várom öntől, hogy elismerje a nők és a férfiak egyenlőségét a szolgálatban, a társadalomban és a családban, habár evangéliumi szellemben ezt megtehetné; de önök már évezredek óta összekapcsolták (teológiailag nem szükségszerű módon) politikájukat a patriarkális családdal; a kathárokat, ugye, máig nem rehabilitálták. Nem várok öntől semmi effélét; a katolikus egyházat csak a katolikus hívek változtathatják meg, ha akarják. A IV. lateráni zsinat (1215) eukharisztia-tanából következő filozófiai antropológia - bár nem evangélium, és más keresztyéneknek is vannak fönntartásaik vele szemben - nem engedi meg önöknek, hogy ebben hívek legyenek az egyenlőség fundamentális tanához, amely a keresztyénség történeti forradalmának magva.

Ám vannak az egyenlőségnek olyan vonatkozásai, amelyekben a katolikus egyház sok jót tehetne, és másutt (és máskor) sok jót is tett és tesz. A katolikus egyház a lengyel pápa uralkodása alatt sorsát munkásforradalomhoz kötötte. A Szolidaritás - soha meg nem valósult - gondolatát az "önigazgatói köztársaságról" az akkori katolikus egyház rokonszenvvel kísérte. Egyértelmű tanítóhivatali jóváhagyás nélkül ugyan, de sok katolikus (laikus és klerikus) Latin-Amerikában a földbirtokos és katonai oligarchia oldaláról a szegények oldalára, a fehér telepes szupremácia oldaláról az indián őslakosság oldalára állt át. Olyikuk egészen a forradalom igenléséig - ezt már nem nagyon szerette Róma.

Popieluszko plébános (akinek meggyilkolásáról írtam az akkori szabad - föld alatti - magyar sajtóban) és Romero érsek ugyanannak a nemes ügynek (az igazságosság, az egyenlőség, az emberi méltóság, a lekiismereti szabadság ügyének) a mártírja volt. Ez a szellem eddig nem élt a magyarországi katolikus egyházban, kivéve páter Bulányinak (az egyik legautentikusabb magyar baloldalinak) az önök hierarchiája és a sztálinista, posztsztálinista állam által egyaránt üldözött katakombaközösségét.

Észak- és Dél-Amerikában, Nyugat- és Dél-Európában a katolikus egyház fontos erői fölléptek és föllépnek a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet, a kulturális és osztálykirekesztés ellen, a militarizmus és a háború (így az iraki háború) ellen, a rendőri visszaélések és a "nemzetbiztonsági állam" demokráciát romboló elmélete és gyakorlata ellen, gyámolítják a legális és illegális bevándorlókat, menekülteket, menedékkeresőket, elutasítják az iszlámofóbiát. Követve II. János Pál szavát, szembefordultak a fékét vesztett, embert és természetet romboló globális ultrakapitalizmussal. (Ennek elemei a honi katolikus retorikában is megjelennek hébe-hóba, de ezt az ön papjai összekeverik nem egyszerűen csak a neoliberalizmussal, de Eötvös és Deák nemes - és katolikus! - szabadelvűségével is. A legjobb katolikusok, kedves atyámfia, antiklerikálisok voltak a tizenkilencedik században. És azóta.)

Mon cardinal,

az ön egyházában ezeknek a szép lelkesültségeknek nem sok nyoma mutatkozik. Az ön püspökei legutóbb a jelenlegi kormány (amelynek nem vagyok híve) kevés jó intézkedése közül épp azokat kifogásolták, amelyek a szegény (elsősorban roma) gyerekek kirekesztését akarták megakadályozni vagy megelőzni. Az ön püspökeinek titoknoka, Veres úr, aligha fog itt keresztyéni bűnbánatot tanúsítani, ismerjük őt. Az ön püspökei, mon cardinal, arra akarják kárhoztatni a legszegényebbek gyermekeit (közöttük a leglelkesebb, legátszellemültebb katolikus hívőket: a cigányokat), hogy mindörökké szegények maradjanak. Műveletlenek, eszköztelenek, tehetetlenek és kiszolgáltatottak abban a kegyetlen világban, amely talán önnek se tetszik, ám amelyben önöknek van hatalmuk, de nekik nincs, és - ha önök és politikai szövetségeseik kötik az ebet az igazságtalanság karójához - nem is lesz.

Egymás között bevallhatjuk, tisztelt uram: ez csúnya dolog.

Ön nem tehet püspökeiről és felekezetieskedő politikusairól: ez az ön keresztje. De megszólalhat. Ez az egyház monarchikus szervezeti formájának nagy előnye: önt nem választották, önt nem lehet leszavazni, az ön pozícióját nem veszélyezteti, ha a legnyomorultabb szegényeknek mond jó szót, s ha urambocsá támogatja az oktatási miniszter (aki történetesen liberális: ez a szó elsötétült elméjű honfitársaink egy része számára démonibbnak tűnik föl, mint a "náci", de hát ön nyilván nem tartozik közéjük) ebben az egy ügyben példamutatóan bátor és nagyvonalú lépését. Nem gondolja, hogy meg kellene szüntetni a magyarországi közoktatásban a faji szegregációt (ami a világ szégyene)? Mire kötelezik önt a vulgáris előítéletek? Semmire.

"Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába."

Legfőbb ideje, érsek testvérünk, hogy kérje már végre-valahára az aratásnak Urát.