“Fokozatosan távolodtak egymástól a jobb és rosszabb helyzetű gyermekeket oktató iskolák. Ma a szegénységben élő családok gyerekeinek legalább a felét olyan osztályokban, iskolákban tanítják, ahová jórészt vagy kizárólag halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek járnak. Többek között ez az oka annak, hogy iskoláztatási esélyeik a többséghez képest jelentősen romlottak. Kutatások bizonyítják, hogy ezekben az osztályokban, iskolákban lényegesen alacsonyabb a pedagógusok átlagos képzettsége, szakmai felkészültsége, általában rosszabbak az oktatás tárgyi körülményei. Nemzetközi felmérések igazolják, hogy Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legjobban szétnyílik az olló, ahol a legnagyobb a különbség a kedvező és hátrányos helyzetű családok gyerekeinek iskolai teljesítménye, tudásszintje között. Az elkülönítve oktatott diákok közül gyakran még azok is funkcionális analfabétának bizonyulnak, akik papíron eredményesen befejezték az általános iskolát. Körükben számottevően magasabbak a bukási és lemorzsolódási arányok, lényegesen többen vannak azok, akik az általános iskola után egyáltalán nem tanulnak tovább, és az országos átlaghoz képest döbbenetesen kicsi azoknak az aránya, akik érettségit adó középiskolában tanulnak tovább.

Mindez azt jelenti, hogy az ő sorsuk is nagyon nagy valószínűséggel szüleik szegénysége és kirekesztett társadalmi helyzete lesz. A jó helyzetű gyermekek nagy része viszont az óvodától kezdve csak kiváltságos társaival van együtt, társadalmi tapasztalatai beszűkülnek. Kutatások sora bizonyítja, hogy bizonyos mértékű "társadalmi vegyesség" minden gyermeknek előnyt jelent: a "jók" iskolai teljesítménye nem romlik, a "rosszaké" javul, és minden csoport társadalmi tapasztalatai gazdagodnak.

A káros tendenciákat kívánta fékezni az oktatási kormányzat, amikor miniszteri biztos kinevezésével, normatív pénzügyi támogatással, integrációs hálózat kiépítésével, tanár továbbképzési tematikák kidolgozásával és más eszközök felhasználásával 2002-től a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók integrált oktatásának esélyét növelő programot indított el. A program azokat tekinti halmozottan hátrányos helyzetűnek, akiknek a családjában egyik szülőnek sincs 8 általánosnál magasabb iskolai végzettsége, és az egy főre jutó jövedelem olyan alacsony, hogy ezen a címen jogosultak szociális támogatásra. A minisztérium semmit nem tett kötelezővé, csupán anyagi támogatással és az iskolafenntartók önkéntes csatlakozásának lehetőségével ösztönözni próbálta a szegény diákok integrálását azokba az osztályokba, iskolákba, ahová szerencsésebb helyzetű kortársaik járnak, hogy mérsékelni lehessen az oktatási rendszerben érvényesülő riasztó mértékű társadalmi szelekciót, és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók kirekesztést erősítő elkülönített oktatását.

Megdöbbenéssel értesültünk a Magyar Püspöki Konferencia Titkárságának állásfoglalásából, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar ezt elfogadhatatlannak tartja. Megdöbbenve olvastuk ebben az állásfoglalásban, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szellemileg-lelkileg betegnek minősíti a mélyszegénységben élő gyermekeket, hiszen az a véleménye, hogy az integrált oktatás "gátló tényezőként fog hatni a szellemileg-lelkileg egészséges tanulók képességeinek kibontakoztatására, fejlődésére". Érthetetlennek tartjuk, hogy annak az egyháznak a képviselői, amelynek Jézus tanítása és saját legértékesebb hagyományai alapján az elsők között kellene munkálkodnia a társadalmi szolidaritás erősítésén, miként utasíthatják el az esélyegyenlőtlenséget csökkentő lehetőséget. Az is érthetetlen, hogy az állásfoglalás szerzői miért nem ismerik a hazai és nemzetközi pedagógiai tapasztalatokat a különböző szociális hátterű gyermekek közös iskolázódásában rejlő nevelés fontosságáról és előnyeiről.

Úgy véljük, hogy a Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalására nincs elfogadható magyarázat. Andor Mihály szociológus Bajomi Iván szociológus Bársony János jogász Báthory Zoltán oktatáskutató Berki Judit tanár Bíró Zsuzsanna Phd hallgató Czike Bernadett pszichológus Csákó Mihály szociológus Daróczi Ágnes népművelő Erős Ferenc pszichológus Ferge Zsuzsa szociológus Galambos Rita tanár Hadas Miklós szociológus Havas Gábor szociológus Hegyesiné Orsós Éva tanár Herczog Mária szociológus Horváth Aladár jogvédő Jeney Zoltán zeneszerző Kertesi Gábor közgazdász Kozák Gyula történész Kozma Blanka közgazdász Liskó Ilona szociológus Lukács Péter oktatásszociológus Majsai Tamás teológus Mohácsi Viktória Európa Parlamenti képviselő Nagy Péter Tibor történész Neményi Mária szociológus Németh Szilvia szociológus Sáska Géza oktatáskutató Semjén András közgazdász Singer Péter oktatáskutató Somlai Péter szociológus Szilágyi-Gál Mihály filozófiatörténész Szira Judit tanár Trencsényi László a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke Varga Júlia közgazdász Vass Vilmos a Magyar Pedagógiai Társaság elnökségi tagja"

(OS)