A költségvetési tárgyalások is megmutatták, hogy két egymástól gyökeresen eltérő európai felfogás csap össze egymással: azoké, akik azt szeretnék, ha az integráció a szabad kereskedelmi térség szintjén ragadna le, illetve azoké, akik egy politikailag egységes Európai Unióban gondolkoznak.

A francia elnök elsősorban azért írt ki népszavazást az Európai Unió alkotmányos szerződéséről, mert a francia politikai elit úgy gondolta, ezzel is demonstrálja Európa előtt, milyen egyhangúlag áll ki a francia nemzet az egyébként francia gyökerű, jelentős mértékben franciák által és franciák szája íze szerint (a korábbi francia köztársasági elnök vezette Konvent által) megfogalmazott alkotmányos szerződés mellett - megerősítve a francia befolyást az uniós döntéshozatalban. (Chirac elnöknek nem ez volt az első tévedése. Emlékezzünk, biztos kormányzati többség birtokában előre hozott választásokat írt ki, melyet az ellenfél, a szocialisták nyertek meg.)

Az Európai Unió a jelenleg hatályban lévő nizzai szerződés alapján működőképes. Most is annak alapján működik huszonöt tagországgal. Az alkotmányos szerződés elfogadása természetesen fontos előrelépés lenne, ha nem is akkora, amekkorának számos brüsszeli politikus és szakértő beállítja. Emlékszem, amikor Nizzában aláírták a jelenlegi alapszerződést, akkor azt mondták, azért teszik, hogy működőképessé tegyék az európai döntéshozatalt az új tagországokkal kibővült unióban.

Valóban igaz, hogy az alkotmányos szerződéstervezet elutasítása egy nagy európai vállalkozás kudarcát jelenti, ami jó ideig káoszhoz vezethet az európai intézmények építkezésében. Félő, hogy az unión belüli légkör is megváltozik. Ugyanakkor számos, Európa számára nagyon fontos téma most van napirenden, és nekünk, magyaroknak elsősorban e kérdésekre kell összpontosítani figyelmünket. Ezek közül a legfontosabb a következő hét évre szóló költségvetési tervezés.

Európa rosszul áll a világméretű versenyben, hisz az Európai Unió gazdasági teljesítménye nemhogy közeledett volna az Egyesült Államokéhoz vagy Kínáéhoz, hanem éppen távolodott. Az alkotmányos szerződés többek között erre a problémára is megoldást adott volna - eljárási oldalról támogatva olyan többségi döntések megszületését, amelyek segíthetik az uniót az Egyesült Államokkal vagy a Távol-Kelettel folytatott versenyben. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a mai jelentős mértékben elmeszesedett európai gazdaságot épp az elmúlt évtizedben hatalmas változásokat végrehajtó, dinamikus új tagországok példája újíthatja meg.

Az Európai Unió válaszút elé érkezett. Az utolsó mentőöv a régi tagállamok számára a bővítés volt: egy szélesebb piaccal javítani Európa versenyképességét. Kissé visszásnak tűnik számunkra, hogy egy olyan unió, amely egyik létfeltételének a folyamatos bővítést tekinti, a rászoruló tagállamokat egyre kevesebb támogatáshoz juttatja.

Az Európai Unió egyik fontos alapértéke éppen az a szolidaritás, ami miatt többek között mi is csatlakoztunk. Ám a mostani bővítés volt az unió történetében nemcsak a legnagyobb, de a legfukarabb is. Koppenhágában már mindenki tudta, hogy messze rosszabb feltételekkel csatlakozunk, mint korábban Portugália, Görögország vagy Írország. Csökken a szolidaritás az Európai Unión belül. Németország és a többi nagy nettó befizető tagállam egyre inkább ellenáll annak, hogy a költségvetéséből még a mostaninál is többet fizessen be az unió kasszájába, s ezzel biztosítsák a gyengébbek felzárkóztatását. Egyre zárkózottabbá, egyre önzőbbé válnak a régi 15-ök, és az újonnan jötteknek mind kevesebb jut.

Óriási szakadék tátong az európai polgárok "európai" értékei és az uniós vezetők "európai" értékei között, pedig Európát az értékek határozzák meg. Európai parlamenti képviselőként naponta tapasztalom, hogy az Európai Unió egyes intézményei szembemennek saját értékeikkel. Amikor például azt mondja az unió egy tagjelölt ország esetében - amelyről mindannyian tudjuk, hogy a közösségi jogszabályokat nyilvánvalóan nem fogja tudni betartani -, hogy csatlakozhat, egy másiknak pedig - amely gyakorlatilag mindenben megfelel - azt mondja, hogy ha nem talál meg egy tábornokot, akkor nem csatlakozhat, nos, akkor számos európai uniós polgár szemében elveszíthetik hitelüket a verdiktet kimondó uniós intézmények és politikusok. Az ilyen politikai döntéseknek épp az a veszélye, hogy az európai elveket és értékeket teszik próbára.

Az Európai Uniónak a közös értékeken kell alapulnia, és ezen értékeknek megfelelően kell cselekednie. Ezért is szorgalmaztam, hogy a keresztény gyökerekre történő hivatkozás - II. János Pál pápa kezdeményezésére - kerüljön be az Európai Unió alkotmányos szerződésébe.

Az alkotmányos szerződés elutasítása számos elvi, politikai, társadalmi kérdést vet fel, melyekre az európai politikai elitnek válaszolnia kell.

Nem kerülhető meg például az európai határok kérdése. A határok nem jelentenek feltétlen választóvonalat, a szomszédokkal folytatott kapcsolatokra különféle forgatókönyveket lehet kidolgozni. Ez felölelheti a határon átnyúló együttműködést, a regionális politikát és a jelenlegi szomszédságpolitika tartalmi tágítását. Azt viszont nem lehet hagyni, hogy az EU végtelenül bővüljön, hiszen az önazonosság és a méret között van összefüggés. Az Európai Unió további bővítésének két dolog is gátat szabhat; az egyik a tagjelölt ország és a tagországok közötti kulturális, vallási, gazdasági, történelmi közösség; a másik pedig az Európai Unió gazdasági felszívóképessége. Nem válhat az Európai Unió egy ENSZ-hez vagy EBESZ-hez hasonló nemzetközi multilaterális szervezetté.

Hamis okoskodás tehát az, hogy nem akarunk újabb határokat Európában. Magyarország ugyan mindig Európa része volt - kivéve azt a negyven évet, amikor kiírtak minket az európai történelemből -, de csatlakozásunkkor minket is az a szándék vezérelt, hogy egy olyan jól definiált és működő integrációs rendszerbe lépjünk be, amely önálló és életképes. Ennélfogva nehéz arra a következtetésre jutni, hogy nem fogadjuk el, ha van "azon kívülálló" státus is. Európa egy földrész, abba nem kell belépni.

Az értékrend az, ami összeköti az európai nemzeteket és polgárokat, és egyben identitást is ad nekik. Az értékrend pedig nem olyan kategóriarendszer, amelyből rövidebb-hosszabb távú politikai vagy geopolitikai szempontok szerint mazsolázni lehet. Ebben következetesnek kell lenni, hogy az unió valódi összetartó erőt képezzen, Európa jövőképét pedig lehet a tagállamok értékrendjére és vívmányaira alapozni. Ilyen közös, a kereszténységből eredő értékek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az emberi méltóság, család, nemzet, közösség, felelősség.

Az Európai Unió jelenlegi "válságának" valódi oka, hogy az unión belüli politizálás az elitek privilégiuma lett. Amikor megkérdezik az állampolgárokat az Európai Unióról alkotott véleményükről - általában a kérdéstől függetlenül -, gyakran nemleges a reakció. Az elutasítás leggyakrabban nem a népszavazásokon feltett kérdésekre vonatkozik, hanem más természetű elégedetlenséget fejez ki. Miért kell népszavazást kiírni az Európai Unió intézményi reformjáról, hiszen az új alkotmányos szerződés elsősorban intézményi reformot hajtott végre, ami kevésbé érdekli a polgárokat? Rossz kérdést tettek fel az állampolgároknak a francia és holland népszavazásokon, az arra adott állampolgári válaszok viszont jók voltak. Mert miért érdekelné a francia és holland polgárt az Európai Unió intézményrendszere? Viszont annál inkább foglalkoztatja, vajon az EU képes-e számára szabad mozgást, alacsony árakat, munkahelyet vagy biztonságot adni.

A mostani válságra pedig a megoldás biztosan nem az, hogy majdan az állam- és kormányfők hosszú, zárt ajtók mögötti vitákat folytatnak. A polgárok valóságos problémáit megoldó, hosszú távú érdekeit szolgáló politikákat kell meghatározni! E megközelítésből pedig automatikusan kiesnek a parciális érdekek, a rövid távú, mentőövszerű vagy egyszeri kezelést biztosító megoldások. Végre az olyan valós problémákkal kell foglalkozni, mint az európai kontinens társadalmainak elöregedése, a munkanélküliség, a fenntartható gazdasági fejlődés, a versenyképesség, a terrorizmus elleni harc, a globalizáció, Kína és India felemelkedése. Mert mit várnak az emberek a politikusoktól? Munkát, otthont, biztonságot. Ezeket a problémákat és az azokra adott megoldásokat a polgárokkal történő párbeszéd keretében becsületesen át kell gondolni és végrehajtani.

Mielőtt viszont kifelé tekintünk, és a kiutat keressük a jelenlegi helyzetből, kezdjük a reformot a ma még fennálló igazságtalan és alaptalan tagállami megkülönböztetések megszüntetésével. Ne merüljünk el az európai uniós intézményi köldöknézésbe! A régi 15-ök jelenlegi legfontosabb feladata, hogy együtt az újakkal haladéktalanul bontsák le Európa-szerte az új tagok polgárainak szabad munkavállalása útjába épített akadályokat, hozzák egy szintre a mezőgazdasági támogatások összegét, és fogadják el az új tagállamok felzárkózását is biztosító uniós költségvetést. Kapja meg a lengyel, a magyar, az észt paraszt, vállalkozás és régió ugyanazokat a támogatásokat, amelyeket az osztrák, francia és brit társa. Legyen a közeljövő feladata az európai gazdaság legnagyobb részét kitevő szolgáltatások - eddig csak papíron meglévő - szabad áramlása előtti akadályok lebontása. Fogadja el az Európai Unió a szolgáltatási irányelvet.

Kezdjük a megújulást együtt, mind a huszonöten, igazságtalan, mesterséges belső megkülönböztetések nélkül!

Dr. Szájer József
A szerző az Európai Parlament képviselője (Fidesz - MPSZ),
az Európai Néppárt - Európai Demokraták frakció elnöke