Bush elnököt jövő októberre, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára. Az aláírók kiemelik, hogy az Egyesült Államok a kezdettől fogva megértette a forradalom jelentőségét: "áldozatkész segítsége igen sok formában nyilvánult meg a véres megtorlást követően".

Ez kissé merész állítás, és korrekcióra szorul. Én a forradalmat a Le Monde Párizsból kiküldött különtudósítójaként csináltam végig. Magyar születésű francia újságíró lévén számomra különösen felejthetetlen, életre szóló élmény marad, és azóta is foglalkoztat, ami akkor történt. Így kissé ismerem a Nyugat és Amerika akkori szerepét. Jól tudjuk a szakirodalomból, hogy Washingtonnak sohasem volt szándékában bármi konkrétumot tenni a magyar felkelők megsegítéséért, mivel nem vállalhatta egy újabb világháború kitörésének kockázatát. Az akkori diplomáciai iratokból kiderül: az amerikai külügyminisztériumnak nem volt kellően kidolgozott irányvonala a magyarországi események kezelésére.

Ilyen körülmények között enyhén szólva furcsán hat a jelenlegi amerikai elnök meginvitálása. A meghívólevelet küldők szívesen hivatkoznak jogi végzettségükre, mint ahogyan az "átkos"-ban az akkori nómenklatúra tagjai előszeretettel csillogtatták proletár származásukat. De nem ez a figyelemre méltó. Érzésem szerint a huszonkilenc tiszteletre méltó személy kezdeményezése egyszerűen ügyes "píár" kampányfogás, "némi" összefüggésben a 2006 tavaszán sorra kerülő választások előkészületeivel. Nem véletlen, hogy a meghívólevél aláírói között szerepel Orbán Viktor (úgy is mint jogász), valamint a volt miniszterelnök legismertebb támogatói. Ez idáig rendben is van. Csupán azt nem értem, hogy vajon az aláírók miért nem küldtek hasonló meghívólevelet azoknak a nyugati vezetőknek, akiknek országa 1956 őszén pontosan úgy viselkedett, mint az Egyesült Államok, ami a magyar forradalmat illeti. Vagyis Amerikához hasonlóan a forradalom leverését követően - és csak akkor - valóban sokat tettek a magyar menekültek érdekében. Ezek közé tartozik például Franciaország. A moszkvai "háttéranyagok" mai ismeretében nem kétséges, hogy az akkori szovjet vezetés szükség esetén a szuezi válság nélkül is ugyanolyan döntést hozott volna a magyar forradalom elfojtására. Nem utolsósorban ismervén Washington akkori álláspontját.

Mindenesetre ettől még Bush bármikor ellátogathat Magyarországra, hiszen az amerikai-magyar kapcsolatok fejlesztése valóban közös érdek. Ennek azonban nincs köze a forradalom ötvenedik évfordulójához, melyet nem volna szabad egyetlen pártnak sem burkolt belpolitikai célokra használni.

A szerző újságíró (Párizs)