Szakértők sora ítéli egy ideje eredményesnek a kormány növekedést mérséklő politikáját, csak éppen a növekedés nem mérséklődik. A rendkívüli dinamikát továbbra is az export és a külföldi tőke beruházásainak lendületével magyarázzák. Az építőiparba, valamint a gépekbe, berendezésekbe fektetett összegek júniusban 28,8 százalékkal növekedtek, s ez nagyobb ütem, mint a megelőző hónapokban. A statisztikát ugyanakkor sok kritika éri. A legbizonytalanabb maga az adatszolgáltatás. Egyes feltételezések szerint a helyi szintekről adott jelentések erősen kozmetikázottak. A probléma az, hogy lehetetlen nyomon követni a színezések irányát. Sok helyen valószínűleg az elvárásoknak akarnak megfelelni, ám az elvárások igen differenciáltak. Ha viszont mindenki következetesen ezeket szeretné követni, a végeredmény a lehűlés jeleit mutatná. Viszont nem ezt mutatja. A statisztikai hivatal pedig mindennek ellenére alapvetően jónak minősítette a gazdasági szituációt, s értékelése szerint a kormány - amely 2005 egészére 8 és 8,5 százalék közé várja a növekedést - kézben tartja a folyamatokat.

A nemzetközi piacok élénken figyelik, vajon történik-e valami a kínai fizetőeszközzel. Azt szinte mindenki biztosra veszi, hogy még az idén lazítanak valamit a szoros árfolyamrezsimen, amely az amerikai dollárhoz kötötte a jüant. A nyilatkozgató kínai közgazdászok s néhány újságcikk alapján a konszenzus abban látszik kialakulni, hogy az ingadozási sávot fogják szélesíteni a jelenlegi egy százalékról háromra. Mivel egyes amerikai elemzők akár negyvenszázalékos árfolyam-emelkedést is helyénvalónak találnának, ehhez képest e szolid sávszélesítés olyan nagy időzítési ravaszkodást nem igényelne. Nem tudni, hogy a dollár jelenlegi árfolyam-emelkedése mennyire lesz tartós, de ha az lesz, az mindenképpen a kínai kormány malmára hajtaná a vizet.