Jó évet zártak az önkéntes pénztárak is, ezek jövőjét azonban elbizonytalanítja, hogy jövőre érvényét veszti az adókedvezményről rendelkező paragrafus.

Míg 2003-ban kivétel nélkül mindegyik nyugdíjpénztár hozama elmaradt az inflációtól - egyébként hasonlóan keserves év volt a 2000-es is - addig tavaly a magánpénztárak közül a leggyengébben teljesítő is több mint hat százalékot "vert" rá a pénzromlásra, és az átlagos reálhozam meghaladta a 10 százalékot. Ennek az eredménynek köszönhetően - Matits Ágnes biztosításmatematikus számításai szerint is - a magánpénztárak az elmúlt hét év átlagában pozitív reálhozamot értek el. Azok, akik átléptek a vegyes nyugdíjrendszerbe - ezzel lemondva társadalombiztosítási nyugdíjuk negyedéről - mintegy 20-25 év elteltével számolhatnak azzal, hogy a magánpénztári megtakarításuk ezt a veszteséget ellensúlyozza.

Az elmúlt öt év reálhozamai nagy szóródást mutatnak. Évtizedek távlatában pedig a kis különbségek is nagy eltérésre vezetnek. A nemzetközi munkaügyi szervezet szakértői kiszámolták: évi egy százalék többlethozam negyven év alatt, húsz százalékkal magasabb nyugdíjat eredményez.

A hazai piacon - a portfolio.hu összeállítása szerint - három magán-nyugdíjpénztár (Allianz, Életút és Honvéd) minden évben az átlagosnál jobb eredményt ért el. Az évenkénti átlagok összehasonlítása azonban önmagában kevés ahhoz, hogy a vagyonkezelés eredményét valóban össze lehessen vetni. Eddig mindegyik pénztár olyan átlaggal számolt, amelyik teljesítményét a legkedvezőbb színben mutatta. A PSZÁF napokban megjelent ajánlása a "kreatív" számítás lehetőségeit szűkíti. E szerint az elmúlt öt, teljes naptári évének pénztári szintű nettóhozam-rátája alapján számolt mértani átlag az az átlagos hozam, amelyet a hirdetésekben vagy elemzésekben a pénztárnak "illik" feltüntetni.

Az iránymutatás alapján készített összehasonlítás alapján a tíz legnagyobb magánnyugdíjpénztár 2000-2004 átlagában plusz 2,5 és nulla közötti reálhozamot ért el. Az önkéntes pénztáraknál valamivel nagyobb a szórás: itt három és mínusz egy százalék között mozog az inflációs hatás kiszűrésével számított teljesítmény. Három pénztár nem tudta a befizetések reálértékét sem megőrizni, míg három teljesített két százalék fölött.

Az eredmények alapján arról aligha vonható le következtetés, hogy milyen hátterű pénztárat válasszunk. Tanulság lehet viszont az, ha egy pénztár elkötelezi magát egy befektetési stratégia mellett, akkor ne "remegjen a keze". Az ING - amely nagyobb részvényarány mellett döntött, és emellett hosszabb ideig ki is tartott, csekély mértékben ugyan, de pozitívba fordította öt év átlagában az eredményét, míg a Credit Suisse - legalábbis egyelőre úgy tűnik - nem tudta kivárni a kockázatosabb stratégia "beérését".

Az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a tagok általában a szokásosnál is kevesebb figyelmet fordítanak a hozamokra, hiszen a 30 százalékos adójóváírás mindenképpen tisztes hozamot jelent. Ez a kedvezmény azonban nem tudni meddig él - hívta fel a jogszabályváltozásokra Matits a figyelmet -, a hatályos szja-törvény szerint ugyanis ez év végével megszűnik ez a kedvezmény. A biztosításmatematikus egy pénztár példáján, arra az eredményre jutott, hogy az a tag, aki mindvégig az adókedvezmény maximumát kihasználva fizette tagdíját, tíz év átlagában 8,8 százalékos hozamot ért el a teljes befizetésre, szemben a nyolcszázalékos inflációval, s ha ehhez az adókedvezményt is hozzáadjuk, akkor a hozam eléri a 19 százalékot.

Az erre az évre várható eredményt firtató kérdésre a pénztárak vezetői "óvatos" optimizmussal válaszolnak. Lehoczky László, az MKB pénztárának ügyvezetője, hangsúlyozva, hogy elért eredményekről nem mondhat konkrétumokat, hozzáteszi: ha most aláírattatnának vele egy papírt, hogy év végén is megelégszik a jelenlegi eredménnyel, nyomban szignálná. Holzer Péter, az OTP Alapkezelő elnöke adatokkal is indokolja bizakodását. Az eddig elérhető eredmények révén - a tőzsde idei növekedése, a hoszszú lejáratú állampapírokon hat hónap alatt elérhető 8-10 százalékos hozam - már képezhető annyi "tartalék", ami az egész év átlagában, még ha a kedvező pénzpiaci folyamatok esetleg visszájukra fordulnának, reálissá teszi az inflációnál nagyobb hozam elérését.