A hétfői pihenőnap mindenkinek jól jött, hiszen kedden - egyéb megpróbáltatások mellett - egy kiemelt és egy első kategóriás hegy várt a mezőnyre. Szakértők szerint az egyre csökkenő számú trónkövetelő számára ez a szakasz volt az utolsó esély, hogy látóközelbe kerüljön Lance Armstronghoz. Az amerikai 2 perc 46 másodperc előnnyel vezetett az olasz Basso és 3 perc 9 másodperccel a dán Rasmussen előtt. A szerdától következő három etap viszonylag sík terepen vezet, amelyen kényelmesen utazhat az amerikai, a szombati, 55,5 km-es egyéni időfutamon aligha lepik meg a többiek, a vasárnapi befutó meg inkább dzsembori, mint verseny, a lehető legritkábban szokott dönteni a végső elsőség sorsáról.

Kedd reggel ismét lecsapott a doppingkommandó, a változatosság kedvéért ezúttal öt csapat 35 kerekesét ellenőrizte: mindenki "tisztának" bizonyult. Magnus Backstedt és Gianluca Bortolami visszalépésével harmincháromra emelkedett az ilyen-olyan ok miatt hiányzók száma, így 156-an vágtak neki a keddi viszontagságoknak. Tizenegy vállalkozó kedvű fiatalember - Zandio, Evans, Rodriguez, Flecha, Horner, Vasseur, Geslin, Pineau, Gilbert, Ludewig és Turpin - már az elején úgy döntött, hogy elszakad egy kicsit a többiektől. Armstrongnak nem kellett aggódnia, hiszen egyetlen komoly riválisa sem volt a szökevények között, Basso, Rasmussen és Ullrich a közelében tekert. Az csak természetes, hogy csapata, a Discovery Channel vezette az üldözőket. Ötven kilométernél öt és fél perc volt az élen haladók előnye, ahonnan hol leszakadt valaki, vagy felzárkózott oda. További izgalmat az okozott, hogy minden korábbinál nagyobb számban estek-keltek a versenyzők. Egyebek között bukott Karpets, Kloden és Kasecskin is - utóbbi "lefejelt" egy nézőt -, de rövid ápolás után valamennyi folytatta.

Ahogy az várható volt, az első kategóriás hegyre, az 1035 méter magas Col de Marie-Blanque-ra való kapaszkodás, a 9,3 kilométer hosszú, 7,7 százalékos emelkedő szétszaggatta a mezőnyt, a szökevények és a zöm között több alkalmi szerveződés tekert. A részhajrát Ludewig nyerte Geslin és Zandio előtt, az Armstrong fémjelezte társaság alig három perccel később ért föl. Még szellősebb lett a mezőny, mire föltekert az 1709 méter magas Col d'Aubisque-re. Az idei Tour utolsó komolyabb csúcsára Cadel Evans ért föl elsőként, őt Pereiro és Mazzoleni, valamint Zandio követte. Armstrongék hátránya ekkor 4:15 perc volt.

Húsz kilométerrel a cél előtt a differencia öt percre nőtt, de ez a hetedik Tour-győzelmére készülő amerikait csöppet sem idegesítette, hiszen a "négyek" közül a legelőkelőbb helyen (11.) tanyázó Evans az összetettben 12:57 perc hátránnyal állt mögötte. Vasseur vezetésével ugyan egy nyolcfős csapat a vezető négyes után eredt, ám ez a szökés sem kavarta fel érzelmileg Armstrongot; a francia történetesen az ötvenegyedik - másfél óra hátránnyal. A belga Gilbert is gondolt egyet, egymaga Evansék után eredt; nyugodtan tehette a nyolcvanadik helyről...

Száznyolcvan, könnyűnek nem mondható kilométer után természetesen hajrá döntött - a spanyol Oscar Pereiro javára. S ami a lényeg: a sárga trikós Lance Armstrong és üldözői között nem változott a különbség az összetettben.

A Tour magyar indulója, Bodrogi László az utolsó, 156. helyen kerekezett be a célba, s az összetettben a 117. helyen áll.